Öööö,én épp ezért szülnék megállás nélkül! ^___________^Rorimack írta:Pontosan. Csoda hát, ha nem akarnak megházasodni?MaxieMilla írta: Ha jól értelmeztem a fentieket,akkor ott főállású anyák vannak?Tehát férjhez mennek,megszülik a gyereket,és nem dolgoznak addig,amíg nem nevelik fel?
nemtudom,nekem ez kicsit tetsziklehet,mert én is így nőttem fel
Imádom a gyerekeket minden életkorban,formában,kivitelben.....dolgozni viszont utálok. (Már ameddig ennyit én dolgoztam)
Nekem nagy álmom hogy főállású háziasszonny lehessek! ^^" De valószínű nem itt!
Ilyen szempontból irigylem a Japán nőket.
) személyétől. Az első fejezet, ahol Ferber családi körülményeit és ifjúságát ismerjük meg, kihagyhatatlan- nem azért, mert "egy dráma, amit az élet írt"- hanem mert így megtudjuk, hogy milyen ember az, akinek a Japánról alkotott képével találkozunk. Egy mondatban: teljesen neurotikus, - olyasvalaki, aki mindenben a legrosszabbat látja meg és azt feltételezi, hogy a többi ember is ugyanilyen. 
Figyelem, nem 1950-ben ment ki Japánba, hanem 1993-ban! Meg hogy a gyerekek ujjal mutogattak rá a tengerparton, hogy "gaijin! gaijin!" (Én egy ilyen szituációban venném elő az animékből tanult legordenárébb stílusú szövegeket és kicsit visszaszólnék nekik...) Van egy ismerősöm, aki 95-től élt ott pár évig, ő mégse panaszkodott ilyesmikre. Persze tudjuk, kulturális sokk, az egyéniség szerepe és hasonlók, de akkor is. 
)
[/url]
