Japán iskolák
- Miharu-chan
- Törzskommentelő
- Hozzászólások: 388
- Csatlakozott: 2005.05.08. 13:54
- Tartózkodási hely: inglend
- sesam
- Profi
- Hozzászólások: 218
- Csatlakozott: 2005.04.09. 02:37
- Tartózkodási hely: Kobe, Japán
- Kapcsolat:
A cram school (juku) nem redukálódik középiskolásokra. Kis túlzással ha tényleg be akarsz kerülni egy jó egyetemre, akkor bölcsödés korodtól kezdhetsz ganbarni...
Ez nem tántorítja el őket a viselésétől... Mellesleg szerintem vannak kövér japánok, sőt lábak tekintetében sokan kihívásokkal küszködnek, de ez a vesszőparipám biztos.a kicsit testesebb lányok már rondák a miniszoknyában
Ma derült ki, hogy a horizontra két szó is van, egyik a szárazföldi a másik a tengeri. :P (chiheisen, suiheisen)biztos van ilyen japánoknál is, ezeket lehet nehéz megtanulni.
「そこには熊が人より多い」--北の零年
http://www.sesam.hu/
http://www.sesam.hu/
Bah... na igen... azok a legnehezebb, és legérdkesebb részei a nyelvtanulásoknak /+ a kifejezések *____*/... én a japán fafajtáknál láttam ilyesmit... mert nálunk ugye brackfa, meg körtefa, meg tölgyfa.... na ott nem :Dkawai neko írta:az lehet a nehéz, ha vannak olyan kifejezések, amiket nem részletezünk magyar nyelven. pontosítva, vegyük például az eszkimókat (japán példát nem tudok, de érdeklődő vagyok eziránt is.
Beítam a szótárba: fa...
Nah, kidobott vagy száz különböző szót... :)
Sztem is van egy csomó kövér japán... És ahogy látom Sesamnak ez a láb dolog tényleg nagy sokkot okozhatott... :) /Megértem.../sesam írta:Mellesleg szerintem vannak kövér japánok, sőt lábak tekintetében sokan kihívásokkal küszködnek, de ez a vesszőparipám biztos.
- Miharu-chan
- Törzskommentelő
- Hozzászólások: 388
- Csatlakozott: 2005.05.08. 13:54
- Tartózkodási hely: inglend
- sesam
- Profi
- Hozzászólások: 218
- Csatlakozott: 2005.04.09. 02:37
- Tartózkodási hely: Kobe, Japán
- Kapcsolat:
Szerintem elég elterjedt a görbeség, valamint ugye rájátszanak a csámpás járással. Ez viszont csakis nevelés kérdése: anyuka rászól a lányára, ha egyenesen jár... az nem kawaiide tényleg ennyire durva, sesam?
「そこには熊が人より多い」--北の零年
http://www.sesam.hu/
http://www.sesam.hu/
- sesam
- Profi
- Hozzászólások: 218
- Csatlakozott: 2005.04.09. 02:37
- Tartózkodási hely: Kobe, Japán
- Kapcsolat:
Hm. Jobb ha szétijimézik? A japán oktatás azért nem olyan hű de jó szerintem.
「そこには熊が人より多い」--北の零年
http://www.sesam.hu/
http://www.sesam.hu/
Hehe ^^ én nem így tapasztaltam XD ők persze úgy gondolják, hogy ők rengeteget tanulnak és hogy mennyire le vannak terhelve meg minden, de meséltem kicsit a magyar érettségiről [ami végülis szerintem elég gagyi] és már attól teljesen kiborultak, hogy hallották, hogy hány tárgyat kell egyszerre tanulni, meg milyen átfogó mondjuk a történelemoktatás ^^
- sesam
- Profi
- Hozzászólások: 218
- Csatlakozott: 2005.04.09. 02:37
- Tartózkodási hely: Kobe, Japán
- Kapcsolat:
Lexikális tudást követlnek meg és majdnem semmi önálló gondolkodást. Meg ugye ott van az írás olvasás, ami nem úgy megy, mint otthon, hogy lezavarjuk egy év alatt. Plusz terhelés, hogy a felvételi vizsgákon közel sem azt kérdezik, amit a szerencsétlen gyerek megtanult az iskolában, úgyhogy járhat jukuba is. Például történelmet úgy tanulnak, hogy választaniuk kell egyetemes vagy japán történelem között. Képzeld el, ha te nem tanulnál pl magyar történelmet...
「そこには熊が人より多い」--北の零年
http://www.sesam.hu/
http://www.sesam.hu/
Az igazat megvallva sokszor még a magukat széles látókörűnek és jólértesültnek tartó emberek is rosszul gondolnak dolgokat és ezerszer tapasztaltam már, hogy az emberek, akikkel beszélgetek Japánról megdöbbennek egyes dolgokon és rihtig az ellekezőlét állítják, holott a p***ába is én tudom jobban XD
- sesam
- Profi
- Hozzászólások: 218
- Csatlakozott: 2005.04.09. 02:37
- Tartózkodási hely: Kobe, Japán
- Kapcsolat:
Hidasi Judit: Értékválság és értékváltás Japánban
Oktatás
A társadalom és a családi életben zajló értékválság érzékenyen érinti a társadalom egészét, de ezen belül is talán legjobban az ifjúságot. A japán gazdasági csoda egyik alapjának elemzők a japán oktatást tartották. Az oktatási rendszer a maga szigorú, erősen központosított és uniformizált voltával magasan képzett tömeget állít elő. Az írástudatlanság gyakorlatilag ismeretlen. A kötelező oktatás 9 éve alatt, ami az alapokat rakja le, szívós munkára és együttműködésre szoktatják a gyerekeket. Kialakul a csoportszellem, annak jó és rossz vetületeivel. Az oktatás célja nem az egyének tudásának és teljesítményének a fokozása, hanem a csoportteljesítmény javítása az egyének összmunkája és közreműködése révén. Kitűnni - akár pozitív, akár negatív irányban - nem kívánatos, mert ebben az esetben a közösség kiveti magából az egyént. Ez az a korszak, amikor a sokat idézett közmondás: deru kugiva utarareru (a kiálló szög beveretik) alapján szocializálódnak a gyerekek. Le kell szokniuk az egyéni ambíciókról, be kell sorolniuk a többiek közé.
Mindez a szellemiség nagyon jó szolgálatot tett Japán gazdasági növekedésének szakaszában, hiszen az önfegyelem, az egyéni érdekekről való lemondás, a közösség érdekében végzett együttműködés a munkahelyi közösségek, a tömeggyártás igényeit kitűnően szolgálta. A japán fiatalok nagy része nemcsak érettségizik, hanem többségük felsőoktatási intézményben is folytatja tanulmányait. Az iskolázottság foka olyan magas, hogy különösebb szakképzettséget nem igénylő rutinmunkákra (titkárnő, bolti eladó, ügynök stb.) is csak felsőfokú képzettség birtokában van kilátás. Ezzel együtt 2002-ben a végzettek 53%-a nem tudott elhelyezkedni a recesszió miatt. Más kérdés, hogy az egyetemi ifjúság java része sem a tudás kedvéért, hanem a végzettség érdekében végzi el az egyetemet. Az egyéni, kreatív gondolkodásról iskolás korban leszoktatott fiatalok többsége egyetemi évei alatt sem törekszik önálló, érdemi munkára és gondolkodásra. Ennek a sokáig olajozottan működő, uniformizált rendszernek a hátulütői egy-két évtizede kezdtek jelentkezni. Kiderült, hogy tartalmilag a képzés egyre kevésbé felel meg a mai kor követelményeinek. Egyrészt a túlzott uniformizáltságnak köszönhető kreativitási készség hiánya mint fokozottabban megmutatkozik a magasabb képzési szinteken. A posztgraduális képzésben olyannyira szükséges egyéni alkotókészség híján a japán diákok egyre kevésbé állják meg a helyüket az erősödő nemzetközi megmértetésben. Ezt tetézi az idegennyelvtudás hiánya - az angoloktatás változatlanul a leggyengébb láncszem a japán oktatási rendszerben. Vagyis ahhoz, hogy a globalizálódó világban - legyen ez termelés, kereskedelem, vagy tudomány - Japán ne veszítsen pozícióiból, az oktatás tartalmának és módszerének megreformálására van szükség.
Oktatáspolitikai szinten is felismerve e problémákat, jelentős reformkísérletek kezdődtek. A közoktatásban a tanítási órák 30%-a úgynevezett "szabad sávba" került, azaz: az adott intézmény maga dönti el, hogy az adott órakeretben lehetőségei függvényében mit és hogyan oktat. Ezt az elvet csak azért nehéz érvényesíteni, mert az iskolai adminisztráció rendszerint nem tud mit kezdeni a hirtelen rászakadt szabadsággal. Mivel az iskolák mindig is központosított irányítás szerint működtek, oktattak és értékeltek, bajos megbirkózniuk önálló cselekvés és döntés lehetőségével.
Kezdeményezések történnek az angoloktatás megreformálására is: az angol oktatás bevezetése korábbi életszakaszban (a 13. életév helyett a 9. életévtől) több angol anyanyelvű tanár alkalmazása stb. A megvalósítás nehézségei külön tanulmány tárgyát képezik. (Hidasi 2000.)
A legnagyobb probléma mindazonáltal társadalmi jellegű. Egyre több gyerek tagadja meg az iskolába járást: a jelenség több szakszó kialakulása is tükrözi: tókó kojohi (az iskolai megjelenés megtagadása) és futókó (nem-megjelenés az iskolában). Az okok ilyenkor többfélék, azonban többnyire nem családi eredetűek. A japán család ugyanis azon van, hogy gyermeke jó oktatást kapjon (a jobb elhelyezkedés reményében) és hogy semmi esetre se tűnjön ki a többiek közül. Az okok között gyakran említik az iskolai csúfolást, kínzást (ijime), a társas kapcsolatok zavarát vagy a túlzott követelményeket. Az ilyen gyerekek száma 1978-hoz képest tízszeresére emelkedett; jelenleg hivatalos becslések szerint az elemi iskolában mintegy 26 ezer gyereket, az alsó középiskolában 108 ezer gyereket érint ez a probléma. (JT 2002. 4/28. 15. o.) A valóságos számok azonban ennél sokkal nagyobbak - az iskolák igyekeznek ugyanis minél kevesebb esetet jelenteni, hiszen ez az iskola hírnevét rombolja.
A másik probléma a serdülő életkortól jelentkező hikikomori-jelenség. A fiatal ezekben az esetekben nem hajlandó sem kommunikálni, sem érintkezni környezetével, a külvilággal. Ez a nehezen diagnosztizálható lelki betegség sokszor hosszú évekig, akár évtizedekig is tart: hatalmas anyagi és lelki terhet jelentve a családnak, a környezetnek. A regisztrált esetek száma 800 ezer körüli, de a valóságos szám feltehetőleg jóval nagyobb. Pszichológusok és szociológusok tanácstalanul állnak a jelenség előtt. Alighanem ezekben az esetekben is valamiféle válságról, értékzavarról, identitászavarról van szó. Mindenkiben felmerül a kérdés: vajon miért? Hiszen az elmúlt évtizedekben Japán példátlanul gyors fejlődést ért el. Az ország a világ második legnagyobb gazdagságát mondhatja magáénak, az emberek életszínvonala pedig nem is remélt mértékben javult.
-----
Valamint van itt egy szöveg, aminek az alján a Tanulni, tanulni, tanulni c. részt érdemes elolvasni.
Oktatás
A társadalom és a családi életben zajló értékválság érzékenyen érinti a társadalom egészét, de ezen belül is talán legjobban az ifjúságot. A japán gazdasági csoda egyik alapjának elemzők a japán oktatást tartották. Az oktatási rendszer a maga szigorú, erősen központosított és uniformizált voltával magasan képzett tömeget állít elő. Az írástudatlanság gyakorlatilag ismeretlen. A kötelező oktatás 9 éve alatt, ami az alapokat rakja le, szívós munkára és együttműködésre szoktatják a gyerekeket. Kialakul a csoportszellem, annak jó és rossz vetületeivel. Az oktatás célja nem az egyének tudásának és teljesítményének a fokozása, hanem a csoportteljesítmény javítása az egyének összmunkája és közreműködése révén. Kitűnni - akár pozitív, akár negatív irányban - nem kívánatos, mert ebben az esetben a közösség kiveti magából az egyént. Ez az a korszak, amikor a sokat idézett közmondás: deru kugiva utarareru (a kiálló szög beveretik) alapján szocializálódnak a gyerekek. Le kell szokniuk az egyéni ambíciókról, be kell sorolniuk a többiek közé.
Mindez a szellemiség nagyon jó szolgálatot tett Japán gazdasági növekedésének szakaszában, hiszen az önfegyelem, az egyéni érdekekről való lemondás, a közösség érdekében végzett együttműködés a munkahelyi közösségek, a tömeggyártás igényeit kitűnően szolgálta. A japán fiatalok nagy része nemcsak érettségizik, hanem többségük felsőoktatási intézményben is folytatja tanulmányait. Az iskolázottság foka olyan magas, hogy különösebb szakképzettséget nem igénylő rutinmunkákra (titkárnő, bolti eladó, ügynök stb.) is csak felsőfokú képzettség birtokában van kilátás. Ezzel együtt 2002-ben a végzettek 53%-a nem tudott elhelyezkedni a recesszió miatt. Más kérdés, hogy az egyetemi ifjúság java része sem a tudás kedvéért, hanem a végzettség érdekében végzi el az egyetemet. Az egyéni, kreatív gondolkodásról iskolás korban leszoktatott fiatalok többsége egyetemi évei alatt sem törekszik önálló, érdemi munkára és gondolkodásra. Ennek a sokáig olajozottan működő, uniformizált rendszernek a hátulütői egy-két évtizede kezdtek jelentkezni. Kiderült, hogy tartalmilag a képzés egyre kevésbé felel meg a mai kor követelményeinek. Egyrészt a túlzott uniformizáltságnak köszönhető kreativitási készség hiánya mint fokozottabban megmutatkozik a magasabb képzési szinteken. A posztgraduális képzésben olyannyira szükséges egyéni alkotókészség híján a japán diákok egyre kevésbé állják meg a helyüket az erősödő nemzetközi megmértetésben. Ezt tetézi az idegennyelvtudás hiánya - az angoloktatás változatlanul a leggyengébb láncszem a japán oktatási rendszerben. Vagyis ahhoz, hogy a globalizálódó világban - legyen ez termelés, kereskedelem, vagy tudomány - Japán ne veszítsen pozícióiból, az oktatás tartalmának és módszerének megreformálására van szükség.
Oktatáspolitikai szinten is felismerve e problémákat, jelentős reformkísérletek kezdődtek. A közoktatásban a tanítási órák 30%-a úgynevezett "szabad sávba" került, azaz: az adott intézmény maga dönti el, hogy az adott órakeretben lehetőségei függvényében mit és hogyan oktat. Ezt az elvet csak azért nehéz érvényesíteni, mert az iskolai adminisztráció rendszerint nem tud mit kezdeni a hirtelen rászakadt szabadsággal. Mivel az iskolák mindig is központosított irányítás szerint működtek, oktattak és értékeltek, bajos megbirkózniuk önálló cselekvés és döntés lehetőségével.
Kezdeményezések történnek az angoloktatás megreformálására is: az angol oktatás bevezetése korábbi életszakaszban (a 13. életév helyett a 9. életévtől) több angol anyanyelvű tanár alkalmazása stb. A megvalósítás nehézségei külön tanulmány tárgyát képezik. (Hidasi 2000.)
A legnagyobb probléma mindazonáltal társadalmi jellegű. Egyre több gyerek tagadja meg az iskolába járást: a jelenség több szakszó kialakulása is tükrözi: tókó kojohi (az iskolai megjelenés megtagadása) és futókó (nem-megjelenés az iskolában). Az okok ilyenkor többfélék, azonban többnyire nem családi eredetűek. A japán család ugyanis azon van, hogy gyermeke jó oktatást kapjon (a jobb elhelyezkedés reményében) és hogy semmi esetre se tűnjön ki a többiek közül. Az okok között gyakran említik az iskolai csúfolást, kínzást (ijime), a társas kapcsolatok zavarát vagy a túlzott követelményeket. Az ilyen gyerekek száma 1978-hoz képest tízszeresére emelkedett; jelenleg hivatalos becslések szerint az elemi iskolában mintegy 26 ezer gyereket, az alsó középiskolában 108 ezer gyereket érint ez a probléma. (JT 2002. 4/28. 15. o.) A valóságos számok azonban ennél sokkal nagyobbak - az iskolák igyekeznek ugyanis minél kevesebb esetet jelenteni, hiszen ez az iskola hírnevét rombolja.
A másik probléma a serdülő életkortól jelentkező hikikomori-jelenség. A fiatal ezekben az esetekben nem hajlandó sem kommunikálni, sem érintkezni környezetével, a külvilággal. Ez a nehezen diagnosztizálható lelki betegség sokszor hosszú évekig, akár évtizedekig is tart: hatalmas anyagi és lelki terhet jelentve a családnak, a környezetnek. A regisztrált esetek száma 800 ezer körüli, de a valóságos szám feltehetőleg jóval nagyobb. Pszichológusok és szociológusok tanácstalanul állnak a jelenség előtt. Alighanem ezekben az esetekben is valamiféle válságról, értékzavarról, identitászavarról van szó. Mindenkiben felmerül a kérdés: vajon miért? Hiszen az elmúlt évtizedekben Japán példátlanul gyors fejlődést ért el. Az ország a világ második legnagyobb gazdagságát mondhatja magáénak, az emberek életszínvonala pedig nem is remélt mértékben javult.
-----
Valamint van itt egy szöveg, aminek az alján a Tanulni, tanulni, tanulni c. részt érdemes elolvasni.
「そこには熊が人より多い」--北の零年
http://www.sesam.hu/
http://www.sesam.hu/
- Andro
- Fanatikus
- Hozzászólások: 1823
- Csatlakozott: 2003.07.27. 13:14
- Nem: Nő
- Tartózkodási hely: sajnos még mindig nem Tokióban :(
- Kapcsolat:
Pont ezt olvastam én is.sesam írta:Valamint van itt egy szöveg, aminek az alján a Tanulni, tanulni, tanulni c. részt érdemes elolvasni.