Aoianime Fórum

Andro írta:De jó. Csak kár, hogy nem tudom, hogy juthanék el oda. Pedig nem lenne rossz pár japánnal összefutni. :P

Felszállsz a 27-esre :P

Kicsit visszaolvasva: Gendo, én eddig 4 japán házban jártam/járok tanítani, és mindenhol levetették velem azonnal a cipőt. És sztem elég japánosan laknak itt. Talán azért is, mert mind családosak (itt dolgozó férj, háztartásbeli feleség, gyerekek).

Kaen írta:Kicsit visszaolvasva: Gendo, én eddig 4 japán házban jártam/járok tanítani, és mindenhol levetették velem azonnal a cipőt. És sztem elég japánosan laknak itt. Talán azért is, mert mind családosak (itt dolgozó férj, háztartásbeli feleség, gyerekek).

És mert talán ez egy jó szokás ;) (mintahogy a zuhanyozás kádba fekvés előtt is)

Az eset velem esett meg, de japán személy jelenléte következtében:) Habár már jóval ezelőtt megkérdeztem Uchikawa tanárnőt aki az egyetemen tanít japánul, hogy mekkora illetlenség, ha kifujom az orromat. Azt felelte, hogy nincs semmi gond, csak halkan tegyem. Mármint ezt japánra értette, hogy ott is nuygodtan lehet, csak ne feltűnően. (Amúgy is rengeteg mendemondát halottam már orrfújással kapcsolatban)

Ma, mikor náthásan, teli orral bementem japánra, meg sem fordult a fejemben, hogy életem egyik leghosszabb másfél óráját fogom eltölteni. Sajnos mire oda került volna a sor, hogy kifújom az orromat, az annyira teli volt, hogy azt halkan képtelenség lett volna végrehajtani, azt viszont nem akartam, hogy azt higyje, direkt kifigurázom, úgyhogy a legkézenfekvőbb megolást választottam... vártam. Egy teljes órán keresztül, teli orral, figyelve, hogy a legkisebb levegővétel a legkisebb igénybevétel se érje az orromat. Egy óra után voltam úgy vele, hogy mostmár elég, kimentem a mosdóba, és elhasználtam néhány zsebkendőt mielőtt visszatértem volna a terembe. Persze jelen állapotomban a hátralévő 30 perc sem volt leányálom, de akkorra már edzett voltam.

Két szék közt ugye... a japán tanárnő miatt nem fújhattam ki az orrom, a magyar diákok miatt viszont nem szívhattam... baromi jól telt az a másfél óra:)

// egyébként úgy tudom, hogy japánban a szokásokat betartani lehet, de túlontúl erőltetni már úgy hathat, mintha gúnyt űznél az adott szokásból, valamint vannak szokások amiket aranyos figyelembe vennei, vannak szokások, amiket egyáltalán nem kell figyelembe venni, viszont végső soron mindegyik elintézi azzal hogy "gaidzsin" vagy éskész, nem? Legalábbis ilyet is olvastam, hogy nem kell strapálnod magad, nem vagy japán, ne is feltétlen viselkedj úgy, vagy ne akarj mindenáron 100% japánnak látszani.//

Hidd el, a tanárnőnek semmi baja nem lett volna azzal, ha kifújod az orrodat. Komolyan.

Kaen írta:Kicsit visszaolvasva: Gendo, én eddig 4 japán házban jártam/járok tanítani, és mindenhol levetették velem azonnal a cipőt. És sztem elég japánosan laknak itt. Talán azért is, mert mind családosak (itt dolgozó férj, háztartásbeli feleség, gyerekek).

Ezek szerint vannak családok akik megtartják a szokásokat. Szerintem ez nagyon jó.

Andro írta:

Kaen írta:Kicsit visszaolvasva: Gendo, én eddig 4 japán házban jártam/járok tanítani, és mindenhol levetették velem azonnal a cipőt. És sztem elég japánosan laknak itt. Talán azért is, mert mind családosak (itt dolgozó férj, háztartásbeli feleség, gyerekek).

Ezek szerint vannak családok akik megtartják a szokásokat. Szerintem ez nagyon jó.

Spec. a cipőlevétel egy olyan szokás, amit a legtöbb helyen (kivételt igazából nem láttam) megtartottak. Nálunk a koleszban is le kellett venni a cipőt, miután beléptünk a bejáraton. Más kérdés, hogy páran tojtak erre a szabályra.
Koleszban még olyan szabály is volt, hogy evés-ivás közben ne sétáljunk (ez is egyébként egy általános szokás/szabály).

Na igen, én sem szoktam sétálgatni evés közben.

apukám volt munkatársa japán volt és egyszer ki akarták rabolni de megszívták mert tudott karatézni és elbánt velük a magyart nem nagyon beszélte

Yay, az filmbe illő lehetett!

Wow interesting! Nekem túl sok élményem nem volt japánokkal, leszámítva azt amikor majdnem fellöktem szegény japó nénit a 4-es 6-os on! Sűrű "gomen"-ezés közben lesiklottam a villamosról. Na meg persze amikor a japán alapítványnál ráköszöntünk egy japán férfira, majd ő mondott egy kisebb szöveget (amit persze marhára nem értettünk). Csak álltam és aranyosan mosolyogtam az arcába tök vörös fejjel. XD Há' ennyi!

Na és mi a tanulság? Ha nem tudsz eléggé japánul, inkább ne mondj semmit. :P

Euthanasie koncert élményeket is ér ide leírni?
Mind1, én azóta nemvagyok magamnál mióta Yoshiki megölelt!
Szóval ez a legjobb élményem japánokkal

Igazából nem nagy durr, de mókás volt. Volán busszal jöttem fel Petsre és közben kezemben a Battle Royal. Egyik megállóban fölszált két japó, de mivel nem jutott nekik rendesen hely az egyik épp szemben ült le velem és kiszúrta a könyvet a kezemben, oda szólt a haverjának mire, ő is a borítót kezdte fürkészni. Majd pár mondat közöttük és utána széles mosolyok... Ugynézki tetszett nekik, h itt is megy a téma...

jajj ilyenkor úgy irigyellek titeket hogy veletek ilyesmik történnek.....

VÁÁÁÁÁÁ Nem messze tőlünk egy hotelben japók szálltak meg! Elözönlették az Árkádot és a környező bkv járatokat! Miért nincs nekem nagy pofám?? Ráadásul többyire alkalom lenne az ismerkedésre, főlleg, h többnyire csajok!

(Halkan megjegyezném, hogy a japán turisták ugyanúgy utálják az erőszakosan ismerkedni akaró idegeneket, mint mindenki más... :3)

Egyébként ha már vki fentebb Euthanasie-t emlegetett.... bishounenek ide vagy oda, azért remélem, a közönség egyes tagjai legközelebb visszafogják magukat. o_O Sz'al egy élvezetes koncert és egy barátságos együttes azért még nem jogosít fel senkit, hogy csak úgy megölelje az együttes egyik tagját, meg hasonlók (szerencsétlen fazon totál frászt kapott, alig merte később kidugni az orrát, legalábbis ameddig maradtam xD)....

(Meg aztán, ha már odaharcolta magát vki a mikrofon elé, akkor legyen vmi ötlete, hogy mit mondjon bele... o_O A "hai!" "izé?" "Hai!!" "Uh, milyen dalt szeretnél?" "Hai!!!" elég wtf beszélgetés volt... :3)

wtf?
(mondjuk amilyen koncertekre én járok, ott sztem csak örülnének a zenészek, már ha lányok ölelgetik őket na jó, a negyvenes korosztálytól lefele )


Btw, azóta tanítok egy ötödik helyen is. Nagyon szimpatikus ez a család, a nő végre nem egy ultraudvarias + mindig sminkelt, csinosan kiöltözött háziasszony.. a kislánya se semmi, 7 éves és ott csinált mellettünk vacsit, míg az anyukát tanítottam (omlettet meg tofut sütött, csinált anyukájának is)
Amúgy nem irigylem ezeket a nőket, akiknek itt dolgozik vmi japán cégnél a férjük. Egy csomó férj nem is Bp-n, elmennek reggel 6-kor, hazaérnek vmikor este 8-9-10 nemritkán éjfél után, vagy néhány napig benn vannak a munkahelyükün.. (egyiknek egyszer 2 hétig nem jött haza a férje ) Boldog családi élet lehet..

Amúgy nem irigylem ezeket a nőket, akiknek itt dolgozik vmi japán cégnél a férjük. Egy csomó férj nem is Bp-n, elmennek reggel 6-kor, hazaérnek vmikor este 8-9-10 nemritkán éjfél után, vagy néhány napig benn vannak a munkahelyükün.. (egyiknek egyszer 2 hétig nem jött haza a férje ) Boldog családi élet lehet..

A Japán Alapítványos karácsonyi parti után a villamoson beszélgettem az egyik japán nénivel, aki hasonló cipőben jár.
Elmondta, hogy sok cég nem is *engedi*, hogy a náluk dolgozó japánok feleségei munkát vállaljanak - és még ha akarnák, se tehetnék, mert a vízum nem jogosítja fel őket rá. Teremtsék csak meg a békés, megbízható családi hátteret a keményen dolgozó férjeiknek, szól a fél-hivatalos irányelv.

Megkérdeztem, hogy akkor mégis mit csinál egész nap?
Vásárolgat, olvasgat, bejár az Alapítványhoz önkénteskedni, magyarórákra jár (kevés eredménnyel XD), és úgy általában unatkozik.

Amikor a japánórán szóba került ez a kérdés, a sensei tétova válaszából az tűnt ki, hogy csak a nyelvi nehézségek akadályozzák meg ezeket az unatkozó háziasszonyokat abban, hogy megcsalják az urukat fűvel-fával.

Egyik szemem sír, a másik nevet. Firts contact nem is japánokkal volt, hanem kínaiakkal. Meg kell hagyni, teljesen pozitív véleménnyel vagyok most róluk. Tetszik nekik hungary, még ha drágább is. Szerintük a Magyar emberek "barátságosak" és hideg van nálunk... Kb. ennyit tudtam velük beszélni, mire jött a buszuk, nem sok, de ez is vmi...

Amúgy nem irigylem ezeket a nőket, akiknek itt dolgozik vmi japán cégnél a férjük. Egy csomó férj nem is Bp-n, elmennek reggel 6-kor, hazaérnek vmikor este 8-9-10 nemritkán éjfél után, vagy néhány napig benn vannak a munkahelyükün.. (egyiknek egyszer 2 hétig nem jött haza a férje ) Boldog családi élet lehet..

Miért, ha Japánban élnének, más lenne a helyzet? ;)

Nem hinném, hogy meglepetésként érné őket ez a "magány".

"Magyar emberek barátságosak"

desu írta:"Magyar emberek barátságosak"

Ezen én is mosolyogtam....

Első ránézésre viszont nem sikerült megállípítani, h japán v. kínai-e, van vmi konkrét amiből rá lehet jönni?

Tegnap nagy nyugodtan beszálltam a liftbe aztán egyszercsak a 4en beszállt egy japán pasi. Elég fiatal volt, olyan 22-23 körüli. Na mind1, a lényeg h a lift egyszercsak megakadt. Fantasztikus h nekem van egy kis fóbiám ilyenkor... kb. fél óra múlva jöttek a drága emberek kimenteni minket, addig viszont egész jól elbeszélgettem a sráccal. Magyarul annyit tudott h "bokszanat (bocsánat akart lenni)" és "bolt". Szóval félig angolul magyarázott félig japául, amiből szinte semmit nem értettem de azért bólogattam meg vigyorogtam...

Nekem egyszer egy japán vendéggel volt dolgom a Blaha téri mekiben ahol dolgoztam. Nem voltam kasszás, hanem burgonyán voltam (ami a kasszák mellett van közvetlenül). Bejött két marha helyes japán srác (talán olyan 22-23 éves formák) és az egyik rendelt. Angolul beszélt, de a kasszás nem értette mit mond, erre odahívott engem (kötény+sapka le). Na én segítettem neki (meg a kasszásnak) ő meg mosolyogva megköszönte. Aszittem menten kiugrik a szívem a helyéről.
Egyik kolléganőm (aki tudta hogy a helyes ázsiai pasik a gyengéim) meg is jegyezte hogy tisztára elpirultam. Kár hogy nem kérdeztem meg a nevüket.