Nem tudja valaki véletlenül, hogy Az Egy álmai milyen műfaj? elégia? mert érettségi lapon... gyakorlat, szeretném ezt mondani, és ezt is ki kell tölteni...Neerson írta:igen, igen, igen! Szabó Lőrincet olvasni kell!
(hehe, "Műveimet Műveletlen Műkedvelő Művészként Műveltem!")
Versek
- Rossi
- Profi
- Hozzászólások: 301
- Csatlakozott: 2006.05.15. 10:35
- Tartózkodási hely: Na'conxy... izé, Nagoya
- Kapcsolat:
Csokonai sajna nem kedvencem, az egyetlen, ami tetszik tőle, az ez a pár sor, fejből idézem, szóval remélem kb pontos:Xelloss írta:"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez
"Mint villám a setétes éjjel
Tebenned úgy csap a poéta széjjel
Midőn teremt új dolgokat
A semmiből világokat"
Rejtvényünk: mi a vers címe?
Ja, és hogy én is mondjak valami frappánsat:
"Mint lépcsőzugban a pormacska
Gyűlik puhán a korszak mocska..."
Petri György: Hírösszefoglaló -nem, Petri se kedvencem, de ez a kétsoros nagyon LOL!
"Történetem teljes egészében igaz, mivel az elejétől a végéig én magam találtam ki." XD
http://thebiggestdreamer09.blogspot.com/
http://thebiggestdreamer09.blogspot.com/
Re: Versek
KCurama1991 írta:Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdebel
egy-egy bokor, nevét is virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról lecsorgó vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj,
s nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét ökröt, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn s szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyösgyümölcsöst, szőöllőt s és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban méz, hol áfony,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer mellyel mindez megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akiben megnő az értelem,
világít mennük, őrzik, sötét pincébe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944.
Imádom ezt a verset és Radnótit is!!! (egy-két helyen van egy pici hiba,nem írtad le helyesen,de nem baj.) Nagyon szépen köszi,hogy beírtad,elveszett a régi könyvem,amiben ez a vers is volt. Jó volt újra elolvasni. Fura,hogy általános iskolába kellett megtanulni és még mindig emléxem rá,pedig már dolgozom.
Pussz és köcce mégegyszer
Utolsó éj
A hídon állok, egyedül
Szememben bánatkönny ül.
A nap alkonyba megy át
Rámhozza az éjszakát.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Sötét árnyként állok ott.
Kör'öttem minden kiholt.
A kaszás áll fölöttem őrt;
Remegő kezemben a tőr.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Csend van. Csend a környéken.
És csend; csend a fejemben.
Most már minden rendben,
hamarosan vége.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Megmozdul az árny-ember.
Gyors mozdulatot tesz.
Csuklóján seb fut végig.
Elvezeti a sírig.
Csipp, csepp, könnycsepp.
A hídon állok, egyedül
Szememben bánatkönny ül.
A nap alkonyba megy át
Rámhozza az éjszakát.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Sötét árnyként állok ott.
Kör'öttem minden kiholt.
A kaszás áll fölöttem őrt;
Remegő kezemben a tőr.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Csend van. Csend a környéken.
És csend; csend a fejemben.
Most már minden rendben,
hamarosan vége.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Megmozdul az árny-ember.
Gyors mozdulatot tesz.
Csuklóján seb fut végig.
Elvezeti a sírig.
Csipp, csepp, könnycsepp.
Zoe
helló
na hát az a helyzet hogy írtam egy verset, és szeretném megtudni hogy valójában hogy is sikerült... szóval kérlek mondjátok meg hogy jó vagy rossz és mi a rossz vagy mi a jó... tudom hogy nem tökéletes, tegnap este írtam és még alakítgatni kellene rajta meg ilyenek... még címe sincs bocsi^^"
nos íme a vers:
Üveges szemekkel bámulok utánad,
Könnyeim már elapadtak.
Elmentél, engem itthagytál,
Nem értem, mért nem szóltál.
Iszonyú üresség van a szívemben,
Pont ott, ahol a te helyed lenne.
Én mindig szerettelek téged,
De hogy viszonoztad, nem éreztem.
Hát semmit nem szólok.
Végleg csöndben maradok.
Felidézek mindent,
A régi emlékeinket.
És akkor minden kitör belőlem:
Könnyek és az összes érzelem.
Tudom, az én hibám volt,
Összetörtem, újra sírok.
És érzem, hogy hallasz engem,
Már nem vagyok üres.
Mégis csak egy szót ismételgetek:
Szeretlek.
na hát ennyi lenne^^" akkor majd mondjátok meg milyen lett.
na hát az a helyzet hogy írtam egy verset, és szeretném megtudni hogy valójában hogy is sikerült... szóval kérlek mondjátok meg hogy jó vagy rossz és mi a rossz vagy mi a jó... tudom hogy nem tökéletes, tegnap este írtam és még alakítgatni kellene rajta meg ilyenek... még címe sincs bocsi^^"
nos íme a vers:
Üveges szemekkel bámulok utánad,
Könnyeim már elapadtak.
Elmentél, engem itthagytál,
Nem értem, mért nem szóltál.
Iszonyú üresség van a szívemben,
Pont ott, ahol a te helyed lenne.
Én mindig szerettelek téged,
De hogy viszonoztad, nem éreztem.
Hát semmit nem szólok.
Végleg csöndben maradok.
Felidézek mindent,
A régi emlékeinket.
És akkor minden kitör belőlem:
Könnyek és az összes érzelem.
Tudom, az én hibám volt,
Összetörtem, újra sírok.
És érzem, hogy hallasz engem,
Már nem vagyok üres.
Mégis csak egy szót ismételgetek:
Szeretlek.
na hát ennyi lenne^^" akkor majd mondjátok meg milyen lett.
aha énse szeretem az ilyen híres verseket meg költőket... ma írtunk verselemzésből és olyan szép volt a vers! jó, ez azért szerintem ismert volt de nekem tetszett... meg is mutatom
Vajda János: Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen. . .
meg még szeretem a fodor ákos verseket...
Őrült látomás
Suttog a Hold, rejtélyesen nevet,
Kacagnak vele a Csillagok.
Az éj fátyla elterül felette,
S már én is nevetek.
Őrjítő ez a kacaj,
Fájdalmas és szívet tépő,
Eröltetett és segélyt kérő.
De mit tehetnék?
Vallomásaim csak az ég hallgatja meg,
S kinevet a Hold, kinevetenk a Csillagok,
Hát én is nevetek magamon!
Könny áztatja arcom,
Álarcom elmosta,
A könnytenger lerombholta
Magam köré épített falaimat.
Nem bírom tovább cipelni súlyaimat,
Megszakadtam alattuk, elestem,
S Te nem segítesz,
Magadban tán Te is kinevetsz.
Elered az eső,
A sötét felhők velem sírnak,
Sajnálnak engem, de ez nem segít nekem,
Még mocskosabb leszek!
Fázva, elázva, őrülten...
Ott vagyok a nehéz, sötét éjben.
S Te nem jössz,
Nem jön senki sem.
Magam vagyok,
Egyedül, elveszetten.
Várok, hátha feljön a Nap,
Várok, hátha eljössz újra,
Várok, hátha magamra találok.
pl ezt is szeretem. egyébkét én vers téren elég válogatós vagyok
Vajda János: Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen. . .
meg még szeretem a fodor ákos verseket...
Őrült látomás
Suttog a Hold, rejtélyesen nevet,
Kacagnak vele a Csillagok.
Az éj fátyla elterül felette,
S már én is nevetek.
Őrjítő ez a kacaj,
Fájdalmas és szívet tépő,
Eröltetett és segélyt kérő.
De mit tehetnék?
Vallomásaim csak az ég hallgatja meg,
S kinevet a Hold, kinevetenk a Csillagok,
Hát én is nevetek magamon!
Könny áztatja arcom,
Álarcom elmosta,
A könnytenger lerombholta
Magam köré épített falaimat.
Nem bírom tovább cipelni súlyaimat,
Megszakadtam alattuk, elestem,
S Te nem segítesz,
Magadban tán Te is kinevetsz.
Elered az eső,
A sötét felhők velem sírnak,
Sajnálnak engem, de ez nem segít nekem,
Még mocskosabb leszek!
Fázva, elázva, őrülten...
Ott vagyok a nehéz, sötét éjben.
S Te nem jössz,
Nem jön senki sem.
Magam vagyok,
Egyedül, elveszetten.
Várok, hátha feljön a Nap,
Várok, hátha eljössz újra,
Várok, hátha magamra találok.
pl ezt is szeretem. egyébkét én vers téren elég válogatós vagyok
jajj de örülök mert megtaláltam azt a verset amit még 4-5 éves koromban tanított nekem a nagypapám...
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
és ezt most annyira jó volt megint elolvasni...igaz, a papám úgy tanította hogy tedd kezedet homlokomra, nem úgy h tedd a kezed de ez már csak részletkérdés
Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
és ezt most annyira jó volt megint elolvasni...igaz, a papám úgy tanította hogy tedd kezedet homlokomra, nem úgy h tedd a kezed de ez már csak részletkérdés
A legszentebb éj
Süvít kint a hideg szél,
Hóval nem kecsegtet a tél.
Minden békés, minden csendes...
Gyermekkórus égi dalt zeng.
A szülők mosolyogva nézik
Gyermekük,ki fát díszít,
A másik a szobában alszik.
Hófehér angyallal álmodik.
Lassan leszáll az éj.
A szobában kigyullad a fény.
A család már együtt van,
Ajándékot bontogat.
Minden békés,minden csendes......
Ünnep van ma. Szenteste.
Süvít kint a hideg szél,
Hóval nem kecsegtet a tél.
Minden békés, minden csendes...
Gyermekkórus égi dalt zeng.
A szülők mosolyogva nézik
Gyermekük,ki fát díszít,
A másik a szobában alszik.
Hófehér angyallal álmodik.
Lassan leszáll az éj.
A szobában kigyullad a fény.
A család már együtt van,
Ajándékot bontogat.
Minden békés,minden csendes......
Ünnep van ma. Szenteste.
Zoe
Ha vers akkor nekem Szabó Lőrincz! Számomra abszolut viszi a pálmát...
- Különbéke
- Dsuang Dszi álma
És az egyik vitakeltöbb:
- Semmiért egészen
vannak akik egyetértenek, de vannak akik foggal körömmel állítják, h ez hülyeség, bár radikális, de sztem igaza van...
---
EDIT: basszus most vettem észre, h már szó esett róla...
- Különbéke
- Dsuang Dszi álma
És az egyik vitakeltöbb:
- Semmiért egészen
vannak akik egyetértenek, de vannak akik foggal körömmel állítják, h ez hülyeség, bár radikális, de sztem igaza van...
---
EDIT: basszus most vettem észre, h már szó esett róla...
Sebaj, a Semmiért egészen pl sztem is zseniális.
És hogy lehetne hülyeség.. Az más kérdés, hogy női szempontból nem a legszerencsésebb választás lenne egy ilyen férfi
No és egy kortárs:
Kemény István: Kesztyű
Te, aki tudsz vezetni,
fékeznél, ha egy kesztyű
volna az útra dobva
eléd, ahol a zebrát
közlekedési lámpa
világítja be zölden,
pirosan, sárgán, vagy ha
későre jár, csak sárgán,
elhinnéd azt, hogy sün, vagy
egyéb elütött állat;
mondjuk, hogy időd volna,
kedved is lenne élni
és élni hagyni mást is,
megállni és kiszállni
a hülye sünt szapulva,
vagy észrevenni rögtön,
hogy az egy kesztyű ott csak,
mégse lépni a gázra,
ha már nem tetted addig,
hanem kiszállni, és úgy
konstatálni, hogy kesztyű,
kesztyű az útra vetve,
és mivel te állsz itt csak,
nyilván eléd vetették,
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
rájönni, hogy nem is fog,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni?
Megmondom, miért kérdem,
mert nem tudok vezetni,
és egy zebrára esve
heverek mint egy kesztyű.
pirosan, sárgán, zölden,
ilyenkor már csak sárgán
villódzik rám a lámpa,
el is vagyok veszítve,
meg is vagyok találva,
van is párom meg nincs is,
egyedül mint az ujjam,
akármelyik az ötből,
mert nem jelentek semmit,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni.
És hogy lehetne hülyeség.. Az más kérdés, hogy női szempontból nem a legszerencsésebb választás lenne egy ilyen férfi
No és egy kortárs:
Kemény István: Kesztyű
Te, aki tudsz vezetni,
fékeznél, ha egy kesztyű
volna az útra dobva
eléd, ahol a zebrát
közlekedési lámpa
világítja be zölden,
pirosan, sárgán, vagy ha
későre jár, csak sárgán,
elhinnéd azt, hogy sün, vagy
egyéb elütött állat;
mondjuk, hogy időd volna,
kedved is lenne élni
és élni hagyni mást is,
megállni és kiszállni
a hülye sünt szapulva,
vagy észrevenni rögtön,
hogy az egy kesztyű ott csak,
mégse lépni a gázra,
ha már nem tetted addig,
hanem kiszállni, és úgy
konstatálni, hogy kesztyű,
kesztyű az útra vetve,
és mivel te állsz itt csak,
nyilván eléd vetették,
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
megvárni, aki dobta,
és ha az nem jön, akkor
rájönni, hogy nem is fog,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni?
Megmondom, miért kérdem,
mert nem tudok vezetni,
és egy zebrára esve
heverek mint egy kesztyű.
pirosan, sárgán, zölden,
ilyenkor már csak sárgán
villódzik rám a lámpa,
el is vagyok veszítve,
meg is vagyok találva,
van is párom meg nincs is,
egyedül mint az ujjam,
akármelyik az ötből,
mert nem jelentek semmit,
de mégse lehet mindent
a véletlenre fogni.
"Nem a dolgok lépnek be a tudatba, hanem az a mód, ahogyan hozzájuk viszonyulunk..."
Nietzsche
Nietzsche
Pedig Te nekem eléggé nőiesnek tűntél.. :D, így meglepő, de határozottam pozitív a véleményed!Kaen írta:Sebaj, a Semmiért egészen pl sztem is zseniális.
És hogy lehetne hülyeség.. Az más kérdés, hogy női szempontból nem a legszerencsésebb választás lenne egy ilyen férfi
Ami Kemény István-t illet, hát ahogy elnézem ő sem egy egyszerű figura!
Let's begin, de gozaimasu!
azt nem mondtam, hogy hozzá akarnék menni egy ilyen mentalitású férfihoz de szívesen barátkoznék vele, mert írni zseniálisan tud + meghallgatnám a nézeteit a világ dolgaiban.
És akkor még egy Kemény István, ha már:
Szomorúan
Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él.
Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér.
A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy.
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.
Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él:
Elfelejteni az egészet,
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
És akkor még egy Kemény István, ha már:
Szomorúan
Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él.
Leszedni az i-ről a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér.
A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy.
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.
Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielőtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él:
Elfelejteni az egészet,
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
"Nem a dolgok lépnek be a tudatba, hanem az a mód, ahogyan hozzájuk viszonyulunk..."
Nietzsche
Nietzsche
Összetört szív
Reggel volt. Fél nyolc. Ekkor nem tudtam még,
Hogy ez a legrosszabb nap, mivel megvert az ég.
Fájt a fejem, szédültem, de itt volt az idő.
Sietnem kellett, mert várt rám a nagy ő.
Nem sokkal később már egyedül voltam a világon.
Ő elment, itt hagyott, összetört az álmom.
Sötét éjbe fordult a napsütötte park,
Egy démon miatt, akivel ő megcsalt.
Ők csak kettesben enyelegve lépkedtek tovább,
Velem hagyva suerelmem lelkemet égető szavát.
S félek, hogy megöl! Súlya alatt roskadok.
Szívemen lel nyughelyet, mint a temérdek egyéb rossz.
Reggel volt. Fél nyolc. Ekkor nem tudtam még,
Hogy ez a legrosszabb nap, mivel megvert az ég.
Fájt a fejem, szédültem, de itt volt az idő.
Sietnem kellett, mert várt rám a nagy ő.
Nem sokkal később már egyedül voltam a világon.
Ő elment, itt hagyott, összetört az álmom.
Sötét éjbe fordult a napsütötte park,
Egy démon miatt, akivel ő megcsalt.
Ők csak kettesben enyelegve lépkedtek tovább,
Velem hagyva suerelmem lelkemet égető szavát.
S félek, hogy megöl! Súlya alatt roskadok.
Szívemen lel nyughelyet, mint a temérdek egyéb rossz.
Zoe
Még új vagyok, de szeretném, ha elolvasnátok és véleményt nyilvánítanátok róla. Előre is kösz!
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Árnyék vagy, lidérc életemben
Nyomasztod, taszítod a lelkem!
Pokolba taszítasz
Kínok közt éltetsz
S mégsem értem;
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Angyalom vagy, őrzöm
Édes nektára sebzett szívemnek!
Mennybe emelsz
Remény páncéljával vértezel
Mégis egyre kérdem;
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Ki a semmiből tűntél elő
S azóta nincs nappalom sem éjjelem!
Mert természeted nem ismerem
Csak szemem lát
S ékesít ezernyi jóval, erénnyel.
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Kit szerelmes szívem alkotott
De ismerni nem volt alkalmam
Akit a tökély palástja eltakar
Kritikus szemem elől.
Ki vagy te?
Ha borzalom volt végigolvasni, bocsi!
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Árnyék vagy, lidérc életemben
Nyomasztod, taszítod a lelkem!
Pokolba taszítasz
Kínok közt éltetsz
S mégsem értem;
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Angyalom vagy, őrzöm
Édes nektára sebzett szívemnek!
Mennybe emelsz
Remény páncéljával vértezel
Mégis egyre kérdem;
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Ki a semmiből tűntél elő
S azóta nincs nappalom sem éjjelem!
Mert természeted nem ismerem
Csak szemem lát
S ékesít ezernyi jóval, erénnyel.
Ki vagy te?
Ki vagy te?
Kit szerelmes szívem alkotott
De ismerni nem volt alkalmam
Akit a tökély palástja eltakar
Kritikus szemem elől.
Ki vagy te?
Ha borzalom volt végigolvasni, bocsi!
Idézetek a kedvenceimből!
"Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
"Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad."
"Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."
Néhány szürrealista szösszenet:
"Szép mint egy varrógép meg egy esernyő
találkozása a boncasztalon."
"A föld olyan kék mint egy narancs."
"a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim"
" ó de minden jó ember sorsába belepottyan legalább egy krokodilus"
Hát ennyi.
"Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
"Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad."
"Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."
Néhány szürrealista szösszenet:
"Szép mint egy varrógép meg egy esernyő
találkozása a boncasztalon."
"A föld olyan kék mint egy narancs."
"a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim"
" ó de minden jó ember sorsába belepottyan legalább egy krokodilus"
Hát ennyi.
Yayoi: szerintem egyáltalán nem olyan rossz. Legyen több önbizalmad!
És akkor egy újabb, megszokott hangvételű, cseppet sem rímesebb és talán még rémesebb vers:
Fájjon még...
Fájjon még a szó,
amit fülembe súgtál.
Fájjon még a hang,
mely nem hoz megnyugvást.
Fájjon még a szív,
mely majd' meghasad.
Fájjon még a lélek,
mely sötétbe fullad.
Fájjon még az élet,
Melyet muszáj leélni.
Fájjon még a halál...
Nem bánom,
hadd fájjon.
Nem akarok élni.
És akkor egy újabb, megszokott hangvételű, cseppet sem rímesebb és talán még rémesebb vers:
Fájjon még...
Fájjon még a szó,
amit fülembe súgtál.
Fájjon még a hang,
mely nem hoz megnyugvást.
Fájjon még a szív,
mely majd' meghasad.
Fájjon még a lélek,
mely sötétbe fullad.
Fájjon még az élet,
Melyet muszáj leélni.
Fájjon még a halál...
Nem bánom,
hadd fájjon.
Nem akarok élni.
Zoe
Feltennék még egy versszerűséget. Légyszí, írjatok véleményt róla, mert tényleg érdekel, milyen lett szerintetek.
Nem baj, ha nem tetszik, bírom a kritikát. Csak tudni szeretném mi a hiba (ha van).
Köszi!
Elveszve
Néha elveszve nélküled bolyongok,
Keresve utam hozzád.
Van, hogy eltűnik a fény
S én nem találok rád.
Hol keresselek, ha minden kihalt.
Hol lellek mikor mi hall…kiállt
Elvesztve szavam…
Nem találok rád!
Szívemet kövessem?
Hangodat halljam?
Mit tegyek, hogy az űrt hagyjam
Végre rád találjak…s kincsem neked adjam.
Nem baj, ha nem tetszik, bírom a kritikát. Csak tudni szeretném mi a hiba (ha van).
Köszi!
Elveszve
Néha elveszve nélküled bolyongok,
Keresve utam hozzád.
Van, hogy eltűnik a fény
S én nem találok rád.
Hol keresselek, ha minden kihalt.
Hol lellek mikor mi hall…kiállt
Elvesztve szavam…
Nem találok rád!
Szívemet kövessem?
Hangodat halljam?
Mit tegyek, hogy az űrt hagyjam
Végre rád találjak…s kincsem neked adjam.
- KCurama1991
- Gyakorlott
- Hozzászólások: 59
- Csatlakozott: 2005.12.09. 13:22
- Tartózkodási hely: Budapest
Versek
Én is imádom!Mesi írta: Imádom ezt a verset és Radnótit is!!! (egy-két helyen van egy pici hiba,nem írtad le helyesen,de nem baj.) Nagyon szépen köszi,hogy beírtad,elveszett a régi könyvem,amiben ez a vers is volt. Jó volt újra elolvasni. Fura,hogy általános iskolába kellett megtanulni és még mindig emléxem rá,pedig már dolgozom.
Pussz és köcce mégegyszer
Nincs mit! Bármilyen vers kéne csak szólj!
-----
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem.
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek,
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy,
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb,
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok,
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét, és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert még kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy olyan
Halott és akaratlan,
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet,
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom,
Ne szólj, ne sírj, e bonthataltan
Börtönt ne lásd,
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Ezt a verset tanultam meg a kommunikáció avizsgára, de le se vizsgáztam. De nem bántam meg, mert nagyon szép ez a vers, és Szabó Lőrinc az egyik kedvencem...
Sorsunk elől nem menekülhetünk. De alakíthatjuk...
Nem szívesen kritizálok, mert nem tudnék jobbat írni, de az előző versed jobban tetszett. Határozottan lendületesebb volt és (talán ezért is) az érzelmek jobban kijöttek...és nekem ez az egy "problémám" van az Elveszve-vel. Bár "tudom" mire gondolsz, de nem érzem... (talán nem is vagy elveszve? )Yayoi írta:Feltennék még egy versszerűséget. Légyszí, írjatok véleményt róla, mert tényleg érdekel, milyen lett szerintetek.
Nem baj, ha nem tetszik, bírom a kritikát. Csak tudni szeretném mi a hiba (ha van).
Köszi!
(vers erről az oldalról származik.)
Magány
mintha megcsaltak volna
Üres vagyok benn.
Hideg van itt.
Könnyes a szemem.
Nincs bennem hit
Remeg a lelkem.
Nem várok rád
Sír a testem
Mindenért kár
Szereted.
Miért pont őt?
Szeretlek.
Miért nem őt?
Elmész
Miért nem akarsz?
Maradok.
Elhagysz?
Nem búcsúzol.
Visszavárlak.
Csak távozol.
Hiányollak.
A részem lettél.
Boldog leszel?
Elfeledtél.
Még létezel?
Eltemetlek.
Néha felhívnál.
Meggyászollak.
Sosem hazudtál.
Még reménykedtem.
Elfeledtél.
Remegve kértem.
Eltemettél.
Let's begin, de gozaimasu!