Dávincsikód
Szándékosan írom így a nagy művész
igazi személye előtti tisztelgésem gyanánt.
Na szóval, hol is kezdjük. Gondoltam a tékában, hogy kiveszem a DVD-t mielőtt elolvasom a könyvet, így nem esek abba a csapdába, hogy hasonlítgatok, szóval szépen csak egy filmet értékelek, mindenféle előismeret nélkül.
Hihetetlen mód untam már háromnegyed óra múlva az egészet. Pedig lelkesen ültem le, mert műfajilag pont hozzám illik: történelmi rejtélyek, titkok, ereklyék, "kincseresés"-szerű kutatás...stb. De! Az Elveszett ereklyék fosztogatói című egyébként szintén jónak induló sorozat is beleesett ebbe a sablonos akármicsodába: van 1 dolog, ami után kutatunk, vannak rossz bácsik, akik vagy el akarnak titkolni valamit, vagy szimplán kincskeresők, vagy mindkettő jelen van. Általában történik egy gyilkosság, aminek köze van a történelmi rejtélyhez, aztán jönnek a jó bácsik, meg az 1 db néni hogy kiderítsék, hogy mi újság. Aztán mint az álomfejtők a nagy semmiben is kiolvassák a valamit, így haladnak előre, lesz segítőjük is, aki aztán a fináléban egy pisztolyt szegez a fejükhöz, és vagy simán kiderül, hogy féreg, vagy védekezik, hogy a jó ügyet szolgálja, biztos előjön egy összeesküvéses szervezet etc. etc.
Na, ezt nézni 2 és fél órán keresztül kiakasztó. A könyvtől is elment a kedvem.
Múltkor beszélgettem erről a témáról egy irodalomban igen jártas barátnőmmel, aki felhozott egy példát, mégpedig Umberto Eco: A Foucault inga című regényét, ami az összeesküvés-elméletek mai divat-hóbortját kritizálja. Ha jól emlékszem valami olyasmit magyarázott, hogy rendel az emberke az étteremben és a két étel kezdőbetűiből máris valami hihetetlen dolgot olvas ki.
Vizsgák után elolvasom, érdekel. Állítólag ez az író mondta Dan Brownra, hogy nem lenne rossz az alapötlet, csak ezzel a belelát mindenki mindent mindenbe dolog miatt szétesik az egész. Meg történelmi hitelessége is igen hiányos. De a lényeg, hogy hú, überkafa, most már mindenki Opus Deies