Yay, írt valaki a Mirai Nikki topicba!
Ha nem gond, én most úgy válaszolnék, hogy nem raknám fehérbe a dolgokat, mivel egy több éve befejeződött animéről (és mangáról) van szó, te láttad, én láttam, aki meg még ide jár, az szerintem már vagy szintén látta, vagy nem is tervezte megnézni (de akkor meg jó eséllyel a topicba sem jár be, szóval... XD). Jó, oké, most lusta vagyok fehérítgetni... XD
Előrebocsátom, hogy nekem minden hibája ellenére tetszett.
Egyrészt maga az ötlet fogott meg (most a megvalósítás egy más kérdés... XD), ez a "telefonból olvassuk ki a jövőt" keverve egy túlélőjátékkal kissé ilyen Death Note-os/Code Geass-es húrokat pendített meg bennem, avagy "mi történik, ha az amúgy "fogjuk rá, hogy realista" világhoz adunk egy kis természetfeletti plusz segítséget és vajon azt melyik karakter mire fogja használni?" Persze tisztában vagyok vele, hogy a másik két fenti címhez messze nem ért fel minőségben az MN, de igazából nem emlékszem, hogy egyszer is unatkoztam volna rajta, a háttérzenék szuperek voltak, OP/ED szintén rendben volt, a karakterek pedig bár valóban baromira el lettek túlozva (erre majd még kitérek, hogy szerintem miért), talán pont ezért, de a legtöbbször baromi szórakoztatóak is voltak. XD (Vagy legalábbis olyan fele-fele arányban, hiszen ha valakinek alapból nem bírod a jellemvonásait, akkor eltúlozva csak még jobban fogod valszeg utálni. XD Ergo akit szeretett az ember, azt nagyon szerette, akit utált, azt nagyon utált, legalábbis én így voltam ezzel a sorozatban, amellett persze, hogy volt nem egy semleges kari is, akit ilyen "ja, bírom, de semmi extra", pl. ezek közé tartozott a rendőrfőnök.) Persze ez alapján még csak egy szórakoztató, de amúgy "egyszer megnézem és annyi" típusú anime lett volna, viszont amivel nálam bekerült az "átlagon felüli sorozat, amire érdemes emlékezni" darabok közé, az a csavar volt a végén. Na jó, ezt azért spoilerbe rakom, mert ez tényleg nagyon az:
Konkrétan a "Yuno ezt egyszer már végigjátszotta, aztán visszament az időben és megölte még saját magát is, csak hogy a helyébe állhasson és kezdhesse elölről. dologra gondolok. És nem vagyok egy Yuno-fanboy, szóval nem azért tetszett, hanem mert történetileg szerintem ilyen "csavarjunk még egyet mindenen, amit eddig láttál" típusú húzás volt, az ilyesmit meg nagyon csípem.
(Ugye ezt a Shingekiben is szeretik, csak ott pár epizódonként/fejezetenként bedobnak egy hasonlót. XD) Plusz eléggé hatásvadász volt a sorozat, és sajnos vagy nem sajnos, ha nem teljesen hülyén van az ilyesmi adagolva (pl. ahogy az Elfen Lied-ben volt...), akkor engem hajlamos megfogni a dolog. XD Ezzel magyarázható, hogy Yuki és Yuno búcsúját a legvégén képes voltam könnyezve nézni, pedig amúgy mindkét karaktert egy lelkibeteg szánalomnak tartottam jellemileg. ^^" XD (Hogy az én szívem csücske(i) ki(k) volt(ak), az a post későbbi részéből még kiderül majd. XD) Viszont szerintem akkor kezdek is reagálni arra, amiket te írtál. XD
Írtad, hogy minek bele ennyi rape-scene, illetve majdnem rape-scene, miért van az, hogy majdnem minden karakter sárgacédulás, stb. Szerintem ez azért van, mert a "máz" alatt ez egy ügyesen elrejtett otaku-anime. Oké, persze, ilyen társadalmi mondanivalós-világmegváltoztatós-természetfeletti túlélőjátékos cuccnak tűnik, de lehet talán épp azért nem lett belőle egy "DN/CG 2", mert a hatásvadászatot, illetve a fanservice-t végig fontosabbnak tartották az egészben, mint mondjuk, hogy a sztori és a szereplők kellően jól ki legyenek dolgozva. De tényleg, gondoljuk át, hogy úgy alapjában véve miről szól és egyből meg lehet érteni, hogy a célközönség igazából valahol a háremanime-rajongók környékére lehetett belőve. XD Adott egy "főhős", aki nem csak magányos, de még töketlen is (ez a kettő nem járna együtt kötelezően, de animés protagonistáknál hajlamosak mindig ellőni, főleg, ha ilyen "otaku-cuccról" van szó), annyira antiszoc, hogy képzelt barátai vannak, akikkel beszélget is. Aztán egy nap jön egy cuki csaj, aki azt állítja, hogy már nagyon régóta imádja őt a távolból és ha már úgyis belekerültek egy ilyen "ölsz, vagy meghalsz" játékba, ő nagyon szívesen megvédi, nem kell sem gondolkodnia sem cselekednie, csak teljesen bízza rá magát a csajra. Cserébe amikor épp nem az életüket mentik, lesz idejük randizni, smárolni és a csaj telefonja is ilyeneket írogat ki, hogy "A végén egyek leszünk." XDDD Ja és a csaj persze totális yandere. XD Mivel azonban ez még nem elég, a második részben jön a terroristanő, aki "tök véletlenül" szintén rohadt dögös, majdnem részenként vetkőzik (csak "ravasz módon" ezek a jelenetek is úgy vannak tálalva, mintha a plot szempontjából lennének fontosak, pedig dehogy xD), fegyvereit a semmiből húzza elő és sosem fogy ki a töltényekből. (És persze kavarni kezd a rendőrrel, hogy itt is legyen szereplő, akinek a helyébe a férfi nézők odaképzelik magukat. XD) Ő azért kell bele, hogy egy újabb fanboy réteget megfogjanak vele. Aztán kell még bele yuri-szál, mert anélkül nincs fanservice sorozat, így belerakják a "rohadtul seme vagyok, még férfinak is öltöztem" Hinatát és a "so moe, I'm the clueless uke!" Maót. XD És mivel ez egy hatásvadász sorozat, nem elég csupán célozgatni a nemi hovatartozásukra, nekik is kattantnak kell lenniük, ezért Mao vízálló mobilt kér a loli istennőtől (ja igen, nála meg magyaráznom sem kell, hogy miért loli... XD), mert nem teljes az élete anélkül, hogy barátnője punciját az onsenben le ne fotózná.
(Ez egy konkrét ending utáni jelenet volt, nem én találom ki. XD) Mivel női nézők is lesznek, ezért nekik is adniuk kellett valamit, így egy klasszikushoz nyúltak vissza és elhozták nekünk Kaworut az NGE-ből, csak most Akise néven fut, de vigyáztak rá, hogy még a seiyuu és a karakterdizájn is stimmeljen, Shinji szerepét pedig Yuki kapta meg. XD És miután mindezt kidolgozták, csak
utána kezdtek el szerintem azon agyalni, hogy "jó-jó, de mi legyen a sztori?" és valószínűleg azt már jóval kevésbé gondolták ennyire végig. XD (Eredetileg idézgetni akartam, de azt néztem, hogy vagy az egész postot rakom egy rohadt nagy quote-ba, vagy mondatonként és mivel egyiknek sem láttam értelmét, inkább elkezdtem csak simán írni a reakcióimat. XD) Ja és ki ne felejtsem, hogy Yunót folyton fenyegetni/rape közeli állapotba "kell" hozni, de persze mindig megmenekül és végül Yukié lesz az "első éjszaka joga"... XDDD
Aztán kérdezted, hogy Deussal mi van. Jó kérdés, ezt nem magyarázták meg a végére sem, bár az egyértelmű lett, hogy nem csak Yuki képzelt barátja, én valahogy úgy értelmeztem, hogy vagy csak ő gondolta képzeltnek, mert már annyira antiszoc volt, hogy a valódi kommunikációt is hallucinációnak hitte, vagy ha hiszünk az ilyen végzet-magyarázatokban, akkor véletlenül pont úgy nevezte el a képzelt barátját, ahogy az isten is hívták, ezért ő a kettőt ugyanannak gondolta. XD De ez az egész isten-dolog végig zavaros volt benne, én azt sem igazán értettem, hogyan tudnak oda-vissza teleportálgatni az "istenvilág" és a valóság között. Kb. szerintem az egészet előhúzta a mangaka a seggéből, hogy legyen valami ürügye egymásra ereszteni ezt a sok beteg szereplőt. XD (Ergo akár azt is tekinthetjük igaznak, hogy tényleg Yuki "hívta életre", de aztán önállósította magát, mert tényleg nem tudunk róla semmit. XD) Az öt éves méregkeverő meg szerintem a legszánalmasabb napló-tulaj volt. Vele gondolom valami nagy meglepetést akartak okozni, hogy "fú, mekkora plottwist, erre senki nem számított!", épp csak az egészet elbarmolták, mert szerintem egy ilyen fiatal srác még akkor sem képes így gondolkodni/cselekedni, ha amúgy zseni. Az meg külön lol volt, hogy ha jól emlékszem, nem egy próbálkozását észrevették, talán nem csak Yuno, de más szereplő is. Az elborult ábrázatokat amúgy "miattam" rakták bele, már a DN-nél is akkor döntöttem el, hogy meg kell néznem, amikor megláttam, hogy Light hogyan ír a füzetbe, a Code Geass-nél meg akkor, amikor Lulu úgy ölt a mechában, hogy egyszerre pózolt manökenként, röhögött eszelősen és közben még Geass-esen világított is a szeme. XD Én mindig jókat röhögök az ilyen karaktereken. XDDD Mondjuk az jó, hogy neked tetszett a "Murumuru extra" a végén, én pont azzal voltam úgy mindig, hogy "a loli-sarok", ráadásul a legtöbb poénját eléggé erőltetettnek éreztem. ^^" A főszereplő páros szintén lefárasztott. Az még nem zavart, hogy Yuki az elején töketlen, hiszen 14 évesen nem várható el tőle, hogy miután beleviszik egy ilyen hülyeségbe akarata ellenére, változzon két epizód alatt Terminátorrá, viszont amikor már a 15-16-17 részek környékén járunk és még mindig ugyanaz a naiv, félős, konfliktuskerülő idióta, akkor tényleg elkezd felcsesződni a nézők agya. A mélypont az apjának való megbocsátása volt, ott már tényleg az arcomat martam. Yuno meg a yanderének is a nagyon beteg változatát képviseli, a fanboyok persze megőrültek érte, de én inkább kihagynám, max mémszinten volt néha vicces. XD Mondjuk én Minenétől sem voltam elájulva, ő a másik fankedvenc (sőt, ahhoz képest, hogy mennyit szerepelt, meddig élte túl és még a halálból is visszajött félistenként, szerintem a mangakáé is... XD), de én mindig egy Black Lagoon-os "Revy-klónnak" tartottam dizájnra, jellemileg meg a szokásos klisés "keményebb vagyok még a férfiaknál is, de persze a szerelem engem is meglágyít" karakter volt. ^^" Aztán ott volt az árvaházas nő, akit szerintem a Doraemonból, vagy valamelyik hasonló sorozatból hívtak be statisztának, mert szegény úgy nézett ki, mint valami életre kelt kertitörpe, aki frigyre lépett egy kuktával és csak még furább volt, hogy egyik szereplő sem reagált rá semmit, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig rohadtul látszott rajta, lásd azt a hülye kéztartást, mintha három számmal kisebb póló lenne rajta és nem tudná a karjait hajlítani, vagy a menekülését a lövöldözésnél a vége felé, ahol kb. futni/mászni alig tudott. ^^" Esküszöm, a Family Guy-os Popeye-paródia jutott szegényről eszembe, amikor Popeye-el közli az orvos, hogy "Uram, Önnek mindkét karjában van egy nagy tumor, a szeme pedig úgy tikkel, hogy tutira volt már egy stroke-ja, igazából orvosi csoda, hogy még él", csak szegény árvaházassal ezt még senki nem közölte. XD Viszont akik kifejezetten ellenszenves karik voltak, az Yukiteru apja, illetve az a szerencsétlen, akinek még a nevére sem emlékszem, de az Akise-Mao-Hinata baráti kör negyedik tagja volt és egyetlen szerepe a folyamatos nagyképűsködés a semmire, illetve a jól kiötlött tervek dugába dőlése volt. (Ja, meg asszem elsőként akarta feladni Yukit, amikor Minene a második részben követelte, hogy vigyék ki neki...) Szerintem vele valami "ellenszenves karakterből jóbarát" szerepet akartak volna behozni a sorozatba, de nem igazán sikerült, nélküle kétszer jobban boldogultak volna, inkább hátramozdító volt és még idegesített is.
Yuki apja meg egy gerinctelen, gyáva féreg, szerintem a fiánál is beszaribb és csak saját magával törődik, a feleségét is szépen elintézte egy perc alatt... -___- Akise amúgy gyanúsan volt "túl tökéletes", de én bírtam, legalább tényleg nem az derült ki róla, hogy ő is Yuki ellen van.
És akkor elértünk oda, akikre utaltam fentebb, hogy ők voltak nálam az abszolút favoritok. XD Ez pedig nem más, mint a szerelmespár, vagyis Marco és Ai. XD Komolyan, úgy a felénél nekik kellett volna nyerni Yuki és Yuno ellen, aztán ők vitték volna tovább a sztorit egészen a legvégéig. XDDD Ha jól rémlik, náluk még a "csak egy maradhat!" dillema sem állt fenn (ami Yukiéknál igen), mivel a telefonjaik "össze voltak kötve", vagy mi, szóval ha ők nyernek, mindkettőjükből isten lesz. XD Amúgy a maguk módják ők is kattantak voltak, mivel ők meg a szerelemmel és egymással voltak meghuzatva, de ők tuti hatszor megnézték a Gurren Lagannt, mert olyan kitartás, élni akarás és hasonló tulajdonság volt bennük, ami a főhős párosban nyomokban sem. Az külön tetszett, ahogy végig beszólogatott Yukiéknak, hogy az övéké nem igazi szerelem (mert tényleg nem, max a végére lett az, előtte ilyen "megszállottságon és érdeken alapuló viszonynak" mondanám ^^"), illetve milyen awesome volt már, ahogy három vascső áll ki belőle, de még közben is kiselőadást tart Yukinak.
Szóval ők engem nagyon megfogtak. XD
Rui-chan írta:Ezek után felteszem a kérdést, kell nekem az a Redial OVA?
Az biztos, hogy nem kell, mert gyakorlatilag az egész TV sorozat végig a mangát követte (ha voltak is benne betoldások, vagy változtatások, azok csak még jobbá tették a mangát, többen mondták, hogy ez azon ritka esetek egyike, amikor az anime jobb, mint a manga, amiből készült), de valamiért (a pénzért...) úgy döntöttek a készítők, hogy pont a manga utolsó pár oldalát nem csinálják meg és kissé nyitva hagyják a sztori végét. Helyette aztán kijöttek a Redial OVA-val, ami meg tiszta filler, leszámítva a legvégét. (Oké, magyarázgatták egy picit, hogy Yuno hogyan kapta vissza az emlékeit, de az is már a rész vége felé volt, előtte vagy 20 percig megy a filleresemény/fillerfight.) Mondjuk érdekes, hogy később a mangaka is csinált egy saját verziót, hogy Yuno hogyan talál vissza Yukihoz, az ha jól emlékszem, kevésbé volt mindfuckos. Szóval szerintem ne a Redial OVA-t, hanem a manga utolsó chapterét nézd meg. XD (Btw, úgy bírom, hogy még így, fillerekkel kibővítve sem volt benne az egyik legszebb jelenet: hogy a végére csak sikerült elmenniük csillagos eget nézni, amit ugye már a sorozat fele körül tervezgettek.)
Szóval igen, így visszaolvasva is látszik, hogy számos hibája van a sorozatnak, rám mégis gyakorolt azért annyi maradandó hatást, hogy egy 8/10-et adjak rá, mert végig szórakoztatott, sőt, mivel a zene továbbra is epic és működtek a hatásvadász jelenetek, még a romantikus/szenvedős részeket is át tudtam érezni, pedig gyakorlatilag "két pszichopata násztáncát néztem". (Ezt Szirmai Gergő mondta a Twilightra, de azért lássuk be, Yukiéké sem volt egy egészséges kapcsolat. XD)