Ide írom, mert máshol nagyon offtopic lett volna. Surci emlegeti szívesen az autista életcsászárokat, ehhez lenne némi hozzáfűznivalóm.
Ajánlgattam én
a megfelelő topicban egy könyvet a japán társadalomról, és abban volt egy rövidebb idevágó szakasz. Előre szólok, hogy majdnem egy fél éve olvastam a könyvet, és eléggé összetett, szóval semmiképpen nem tudom pontosan/megfelelően visszaadni a lényeget, de azért megpróbálkozom vele. Továbbra is ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnék szakszerűen és összefüggéseiben olvasni a jelenségről.
Tehát.
A japán irodalomban a jellemző főhős az unatkozó átlagember. A könyv leírja, hogy ez az unalom nem egyenlő az orosz irodalom-féle unalommal, az ideálokból való kiábrándultsággal, illetve hogy ez egyébként is jellemző a japán társadalomra. Ha azonban ezek az emberek találnak valamilyen közvetlen életcélt, akkor kimozdulnak ebből az állapotból.
Tehát emiatt úgy gondolom, hogy az autistaéletcsászár típus nem véletlenül lett az animékben is jellemző főszereplő. De hátha ennek (vagy inkább a teljes verziónak) az ismeretében máshogyan tekintetek majd ti is erre a karaktertípusra. Szeretni nem kell... de elfogadni lehet.
Éééés.... sajnos ennyiben merülnek ki az emékeim a könyvnek erről a részéről.

Lehet, hogy előkeresem a könyvet is átszerkesztem a posztot
(ha addig nem érkezik ide válasz, mert akkor új kommentet írok), de nem tudom, mikor veszem rá magam. Sajnos túlságosan ideális halogatási kifogásnak tűnik, hogy csak úgy be merjem vállalni.
