Valami oknál fogva egy jó két hónapja jobban kezdett érdekelni a Super Robot téma, aminek köszönhetően jött az ihlet, hogy legalább egy kicsit meg kellene ismerkedni a Getter Robo-val és a Mazinger-el egyaránt, ami mondjuk nem feltétlenül fedi az igazságot. Eredetileg csak a GR érdekelt volna a potenciálisan kevésbé elavultabb stílus miatt, viszont a tervbe annyi hiba csúszott, hogy egyrészt az először megnézésre szánt GR Armageddon enyhén szólva nem nyerte el a tetszésemet három rész alapján, másrészt a Youtube random videó ajánló rendszere volt olyan kedves és kidobta a Mazinger téma feldolgozásának szánt 2001-es OVA, a Mazinkaiser
OP-jét, aminek alapján azért mégsem tűnt annyira mellékesnek a téma, így csak belevágtam abba is. A GR-t illetően annyi haladást sikerült elérnem hogy megnéztem a Shin Getter Robo vs. Neo Getter Robo mozit, amiről lentebb írok is majd, de először inkább a Mazinkaiser-t veszem elő, mert akármennyire jött be jobban a GR mozi, a Mazinkaiser-ről mégiscsak érdekesebb írni szerintem. Már csak azért is, mert a nagy Super Robot nézés része lenne a 2004-es New Getter Robo OVA, de mostanában valamivel kisebb az anime nézési kedvem mint általában, így az eredetileg tervezett "szuperpost" helyett inkább most veszem elő az eddig megnézetteket, a NGR meg akkor lesz felhozva, amikor aktuális lesz.
Mazinkaiser
Bár ahogy mondottam, a Mazinkaiser-ről mégiscsak érdekesebb lenne írni, mert érdekes esete annak, amikor egy stuffnak a legnagyobb erénye egyszerre tud a szubjektív gondok forrása lenni, miközben azok mégiscsak hozzáadnak valahol a pozitív vonásokhoz. Hogy érthetőbb legyen a szóvirág, arról van szó, hogy a 2001-es OVA eltökélt szándéka volt az, hogy minél hitelesebben adja vissza Go Nagai mesevilágát az akkori kor vizuális színvonalához méltó, de mégis modern módon, és ha csak a forráshoz való hűséget venném alapul, akkor az OVA akár 11/10-et is kaphatna. Nem csak azért, mert egy 2001-es animéhez képest még most is egy remekül animált, és a maga "neo-retro" módján megkapó látványvilágú OVA-ról van szó (ami egyébként a BD kiadáson keresztül is brillíroz), hanem azért is, mert nagyon akkurátosan ragadja meg azt a jellegzetes Nagai világot, ami ennyi év távlatából is, a maga régimódi stílusában nosztalgikus keveréke a régi rajzfilmes humorbéli túlzásoknak-drámázásoknak és az "edgy" faktornak, amiben az edgy mégsem jelképez akkora súlyt hogy egy 12 éves leghőbb álma legyen. Ez a mecha-k dizájnját nézve is szembeötlő, hiszen egyszerre vannak jelen itt igazi "metál" mechák (mint pölö a címadó Mazinkaiser) és kicsit gyerekesebb állatokra épülő ellenséges mechek is, amiken keresztül aztán tényleg átjön az a régimódian rajzfilmes, de közben mégiscsak "másabb", a gyerekes képtől egy kicsit eltérőbb jelleg. Na persze nem mintha a szereplőkön keresztül ez nem jönne le, mert ilyen téren aztán tényleg áll a retro rajzfilm fogalma, egyszerűen olyan szinten nyílegyenesen jó vs. gonosz felállásról van szó, amit azóta okkal parodizáltak, és amire utaltak vissza tízmillió hatszázszor. A főgonosz Dr. Hell pölö okkal tekinthető tankönyvi főgonosznak (nagyon metál az öreg egyébként, igazi megtestesülése a rajzfilmes gonosznak akibe mégiscsak szorult szufla), de a főszereplő Kabuto Koji is okkal a forróvérű mecha pilóta kölyök archetípusa, aki néha ugyan nem tudja megállni a szebb nők bámulását, de a nap végén mégiscsak gáláns tud maradni a nem-barátnő Sayaka-hoz, akinek néha kordában kell tartania Koji-t akár szépen, akár nem. Ezt a sort végig lehetne futtatni kvázi az összes szereplővel, de a lényeg az, hogy az OVA abszolút igaz marad a '70-es évek stílusához, amire egész "öcsém, az anime régen sokkal jobb volt, most meg ezek a puha bohocú LN srácok viszik a stafétát a sok noobnak" körmondatokat lehetne fűzni, aminek ha más nem, annyi igazat adok, hogy az OVA által képviselt stílus jobban állja az idő vasfogát, mint teszem azt a Hokuto no Ken, aminek a mai napig tisztelem a hatásait kultúrális szinten is, de mint puszta néznivaló az élvezhetetlenségig avult.
Mondjuk azért ez így önmagában nem lenne igaz, mert amennyire jól hozza a Mazinkaiser Nagai mesevilágát, annyira jól hozza annak kevésbé univerzálisan kedvelhető vonásait is. Gondolok rögtön arra, hogy néha több tud lenni a fanservice mint amennyit a téma el tudna bírni, vagy arra, hogy itt sajnos jelen van az a klisé, hogy igazából csak a főszereplő érhet el nagyobb sikereket, a többiek pedig legfeljebb hellyel-közzel elmenő ágyútöltelékek, ilyen szempontból pölö egy "tudjuk hogy nem vagyunk annyira jók, de legalább próbálkozunk" jelenet jó lett volna Sayaka-tól és Boss-tól egyaránt, de akármennyire érzem hogy ez amolyan nem kimondott vonásnak volt szánva az OVA részéről, mégiscsak értékeltem volna ennyi modernizációt az OVA részéről, annyi még belefért volna a Nagai stílusba szerintem. Van még egy-két asspull-osabb pillanat is egyébként, na meg olyan, ami mostanra néha inkább önfejűbb/nem átgondolt pillanatokat eredményez a szereplőktől, de az eddig felsoroltakkal ellentétben azokkal még viszonylag rendben vagyok annak köszönhetően, hogy az OVA meg tud ütni egy bizonyos fajta nosztalgiafaktort. Még az óvodából-általános iskola két-három osztályából rémlik hogy néztem pölö a Kimba a Fehér Oroszlánt, és hiába eltérő a szülőatyja a két franchise-nak, a Mazinkaiser mégiscsak emlékeztetett annyira az Kimbában is észrevehető régebbi fajta stílusjegyekre, hogy nem egyszer azt érezzem, hogy a hat éves énem van szórakoztatva (pölö ahányszor Kouji határozotabban volt kedves Sayaka-hoz, az akkori énem még jobban zabálta volna azt mint most, pedig nem kevés mennyiségről van szó), ez pedig ja, olyan vonás, amiben hiába van benne a fanservice és Kouji akaratlan fényezése, mégiscsak van annyira autentikusan és tiszteletteljesen előadva, hogy számomra ez javarészt erényként csapódjon lenne. Hiába éreztem néha a Mazinger franchise korát, mégiscsak volt a Mazinkasier-ben olyasmi, ami miatt ha nem is GR szinten, de kedvelni tudtam a nagyobb részét annak amit láttam, és ez az a pont, amikor mégiscsak azt mondanám, hogy óvatosan ajánlanám az OVA-t. A magam részéről egy
6.5-7/10 között vacilálok (már csak azért is, mert a negyedik epizód egy strandos FILLER EPIZÓD EGY OVA-BAN, ami ráadásul rosszabb színben tünteti fel a gárdát mint amilyenek, és Nagai stílusából is inkább a rosszabbat mutatja ki), de az is 100000%-ig biztos, hogy ebben nagyon sok szerepet játszik a nosztalgiára való sebészi pontosságú appellálás, és akit esetleg nem tudnak meghatni az akkori korra jellemzőbb vonások, azoknak az OVA egy vizuálisan remekül teljesítő, de tartalmilag kriptaszökevény hét epizódot fog eredményezni, amikről egész esettanulmányokat lehetne írni a kliséket, és a pár évtizedekkel később beütő dekonstrukciókat illetően. Ott is legalább annyira megvan az igazság mint az én szubjektív véleményemben, de amondó vagyok, hogy amit az OVA el akart érni, azt hibátlanul elérte, és a retro feltámasztások sajnos nem egyszer kétes minőségét nézve ez hatalmas erény továbbra is. Ja, és amennyiben lehet, inkább az angol szinkront ajánlanám: a japáni szinkron minőségével nem lenne gond az esetek túlnyomó részében, viszont szegény Kouji hangja dettó pontosan olyan, mint amikor valaki parodizálni akarja a '70-es évek mecha főszereplőjét, ez pedig NAGYON nem jön jól amikor az OVA pont azt a korszakot akarja felidézni. Az angol szinkron ehhez képest minden szereplő esetében jó munka lehet, így mindenképpen ajánlanám annak a választását.
Shin Getter Robo vs. Neo Getter Robo
Mondottam volt, hogy a New Getter Robo OVA is terítékre került volna ebben a postban, viszont amennyire előre hoztam az értekezést erről a két animéről, annál inkább jött kapóra az, hogy csak ezt az OVA-t fogom felhozni a GR franchise-t illetően, mert jó párost alkot a Mazinkaiser-el az adott korszakot körbeírására alkalmas mivoltot illetően. És akármennyire érdekesnek tartom ezt a témát, ez az a pont, amikor a szemléltetéssel meg leszek szorulva, mert tudtommal az itteni fórumos stáb elég kis része (konkrétan csak én és
Titkos) ápol közelebbi ismertséget a Jojo franchise-al, pedig ha valamihez tudnám viszonyítani a Mazinkaiser és a Shin Getter Robo közti viszont, az pont a Hokuto no Ken és a Jojo lenne. Gondolok itt leginkább arra, hogy a HnK annyira hű maradt a saját kora által képviselt vonásokhoz, hogy azokhoz szolgamód ragaszkodik, ezáltal a kelleténél tufább és elavultabb végeredményt letéve az asztalra, a Jojo (a Part 2-től kezdve) viszont hiába lenne ugyancsak koros valami, ha egyszer több eredetiség és "attitűd" szorult bele, ami jóval kisebb mértékben árulkodik a koráról, ezáltal időtállóbbá, az ízléstől bonyolultabban de mégis "igazabban" függővé teszi a produktumot. Ebben a példában a Mazinkaiser képviselné a HnK-t (annyi eltéréssel, hogy a Mazinkaiser továbbra is kedvemre való maradt), míg a Shin GR értelemszerűen a Jojo-t: hiába nem mai gyerek a GR franchise sem, a Shin által képviselt stílus mégis közvetlenebbnek, az alkotó személyiségét jobban átadó, pajkosabb animének jön le, ahol ugyancsak előfordul egy-két önfejűbb/asspullosabb pilanat, az egész produktum értékét viszont elég jól megdobja az, hogy árad az egészből egy olyan magabiztosan pökhendi attitűd, ami mégiscsak szórakoztatóvá, elfogadhatóvá teszi az egész OVA-t. Nem meglepő egyébként, hogy elég sokszor beugrott a Gurren Lagann az OVA nézése közben, mert a GL részben pontosan az ilyesféle, a komisz magabiztosságra/prosztóságra kihegyezett Super Robot címeket vette alapul, és habár a GL értékéből ez nem von le semmit, azért mégiscsak érezhető az, hogy a GR (is) valahol az ősmagja ennek az egésznek, ami egyébként meg is látszik ha már a GL-hez hasonlítottam. A GL esetében ugyanis sokakat megnyert az, hogy a sok prosztóság/kekeckedés mellett a szereplők fejlődése mint jelenség megtaláható, a Shin Getter viszont ilyesmivel nem kimondottan zavartatja magát, itt inkább a stílus/attitűd erején van a hangsúly semmint a nyers tartalmi izomzaton, ami egyébként egy kicsit rokonságba is állíthatná teszem azt a Hellsing-el, csak hogy olyan nem-mecha példát is felhozzak, amivel a fórumos stáb jobban képben van. Ott is inkább a nyers stílus volt az egyik leghangsúlyosabb jellegzetesség, mégha a Shin Getter esetében annyi eltérés van, hogy itt a vér-bél-gyilok jóval kevesebb hangsúlyt kap, vagy pontosabban szólva olyan csomagolásban van tálalva, ami jobban fogyaszthatóbbá teszi a végeredményt, arról nem is szólva, hogy a hülyeséggel sem bánik szűkmarkúan, elég ha csak arra gondolok, hogy Amerika itt hogy van képviselve.
De akárcsak a Mazinkaiser esetében is, úgy itt is ott van a faktor, hogy akit a GR pökhendisége nem ragad meg, annak csak egy, a "stílus a tartalom felett" iskolapéldáját képviselő anime marad az OVA, ami a maga módján ugyancsak remek vizualitásokkal rendelkezik, de tartalmilag inkább egysíkúbb, "bugrisabb" jelleget vonultat fel, aminek kapcsán a kor jóval kevesebb mentséget jelent. Személy szerint egy
7-7.5/10 körül tenném az OVA-t, mert a Mazinkaiser-hez képest időtállóbb, belevalóbb, még manapság is jellegzetes hangulatot és felfogást képvisel, arról nem is szólva, hogy valahol könnyebb is lenne ajánlani mint a Mazinkaiser-t, de egyik OVA-ra sem igaz, hogy mélyenszántó, a műfaj határait és vonásait feszegető-pecegető produktumok lennének. Bizonyos szinten mondjuk értékelem is egy olyan korban, amikor a dekonstrukció szabályos meme-é fajult, de ettől függetlenül igaz az, hogy mindkét stuff egy ízlésfüggő valami, és így is érdemes közelíteni feléjük.