Írhatok éppen értékelőket, de az a szokásos rant szájtépésem lesz, elolvasni nem kötelező.
DOCTOR STRANGE:
Ez meglepően kiválóan sikerült, ahhoz képest, hogy Cumberbatch előző filmje a Kódjátszma mekkora blamázs volt
(OFF: ez az a film, ahol szerencsétlen Turánt átírják autista zsenire - nehogy már valódi, eredeti személyiségekkel terheljük a néző csökött agyát! -, Cumberbatch 1az1ben átmásolja a Sherlockban alakított karakterét, az Enigma kódfeltörő valós drámája meg leredukálódik arra, hogy Turán csinál mindent és az utsó 10 percben rájön segítséggel, hogy kulcsszavas keresés is létezik, ami kb a valós gép alapja volt...jaj...
De persze nem ez volt a lényeg, hanem a melegpropaganda, hiszen az fogja eladni a filmet, ehhez persze szükség volt arra is, hogy Turán időskori melegkalandját életen át húzódó megkülönböztetésre írják át).
Gyakorlatilag minden, amit átírtak a képregényhez képest, csak jobbá tette a sztorit (az Ős az eredetiben jellegtelen szereotíp "szakállas bölcs", Dormammu humanoid (jó a CGI vicces volt, de az istenség hatalmú lényhez jobban illett), Mordó pedig kecskeszakállas rosszfiú (Gézengúz Guszti, Jafar, Sinestro stb.) helyett egy tépelődő, igazhite által vezérelt kedvelhető, izgalmas figura. Ja és persze Wong token ázsiai szolgáról humoros-humortalan kiképző őrmesterré átírása is elképesztően jól működött.
Én szívesen megnéznék még egy további Strange filmet ezekkel a karakterekkel, ha az is ilyen jó lesz.
Ha valaki életében játszott Mage: the Ascension/Awakeninggel*, na a fejemben azt írogattam, hogy melyik szereplő melyik karakterosztályba tartozhat, mert a térmanipulálásnak, árnyékdimenzióknak olyan hasonló jellege volt.
Ezek olyan troposzok, amik nem bánom, ha a köztudatban élve maradnak.
*én sem játszottam vele soha, de bizonyos dolgokat el kell olvasni a geek rendfokozatért.
GOTHAM:
Nyilván
Pingvin viszi el a legnagyobb részét, Robin Lord Taylor eszméletlen jó színész.
De borzasztóan élveztem BD Wongot Hugo Strange-ként, szerintem ez a karakter talán legjobb inkarnációja. (Nyugodtan lehetne amúgy a képregényfigura mától félázsiai, ha már annyi más szuperhős is multikultisítva lett.)
És Cameron Monaghan tökéletes Joker alakítást hoz, annak ellenére, hogy a modern, tinik ízléséhez igazított horror-Joker nekem unalmas.
(Nekem a Jack Nickolson és őt megelőző maffiózóból lett zakkant-stílusos szuperbűnöző értelmezés az igazi.)
Gordon, Bruce, Harvey, Riddler, Alfréd a helyükön vannak. A rendőrfőnököt is nagyon bírtam.
(Theo Galahan színésze is nagyon odatette magát.)
A Macskanőt játszó csaj nekem csalódás.
Ivy-t meg sajnos elb@rmolták. Egy sztoriban, aminek a szereplők múltjáról néne szólnia, előbb hanyagolják, majd rámennek ezzel az öregítő-szérummal?
Igazából az a baj a sztorival, hogy túl sok epizód van, és minden epizódnak nagyot kell szólnia, így aztán szereplőket látványosan megölnek, majd feltámasztanak (Arkham gyakorlatilag felélesztő-központ lett, de most már bejött a Lázárverem is, nem fog ez a klisé kiöregedni, hogy már kvázi a szereplők fele élőholt? xD), akiket kirúgnak/elárulnak, azokat visszafogadják, ilyen három lépés előre, kettő hátra jellege van az egésznek.
Néha korán ellőnek dolgokat, aztán már késő visszacsinálni. Itt van pl. Barbara karaktere, akit nylván a forgatókönyv szükségszerűsége tett lépésről lépésre Denevérlány anyjából pszichopicsává, akit ma már Harley Quinn esélyesnek tartanak, ami végfejleményt a sorozatírók tuti maguk se láttak előre.
WATCHMEN:
Alan Moore sajna nem a sztorijától lett híres, hanem a szín-és panelkezeléstől, illetve mert az "érettebbeknek szóló képregény" 1987-ben még aránylag új volt, míg 2017-ben nem az.
Lehet tippelni, hogy akkor ennek melyik részét igen és melyiket nem vitte vászonra a rendező.
Szerintem ezt cinematográfiai szenszögből kellett volna megközelíteni, a képregény beállításaiból és színeiből meríteni, hiszen az volt a pláne, kevés díszlet, átlagos kameramunka és a randa szürke árnyalat helyett.
Maradt a sztori, amitől nem voltam elájulva még az eredetiben sem:
Bagoly: Töketlen balf@sz, akinek két legjobb barátja van, mind a kettő pszichopata mészáros, ehhez képest bár ő lenne a "jófiú" típusú hős, csak a háttérben rinyál, magában, de továbbra is kiszolgálja őket. Nem is ér el semmi értékelhetőt az egész cselekmény során.
Kísértet: Mindenen nyavalygó barátnő személyiségével, ribanc viselkedésével egyedüli női szereplőként
gyakorlatilag a modern női karakterek megcsúfolása. (Könyörgöm ne mondja senki hogy: ja akkor biztos ezt akarták parodizálni vele fú de zseni" mert holt komolyra volt mindig is véve a figura.
)
Na az ő kettejük románcán kellene elandalodni de a legkevésbé se érdekel, hogy ezek prütykölnek-e.
A képregényben is egyedül a latexfétis aspektus volt érdekes (hogy nem tudnak elélvezni, ha nem szuperruhában vannak
), de itt még az se jött át teljes egyértelműséggel, hogy ez volt az oka.
Manhattan: Tipikus hálivúd megpróbál istent/intelligens embert/nagy kérdésekre választ írni figura. Naná, hogy valami antropocentrikus "az emberi szeretet/bátorság/stb. KÜLÖNLEGES" dolgot tudnak csak kirázni belőle. Az ilyen képtelenséget a humán és reál közti különbségtételre hagyjuk meg a vallásosaknak.
Ő ugye még nagyobb b&@asz mint a többi, mert isteni hatalma, mindentlátása ellenére a alkotói kreativitás szikráját sem mutatja, egyetlen értelmes tervet vagy mondatot se tud kipréselni magából, amire a hatalmát értelmesen felhasználhatná.
Veidt: "A világ legokosabb embere" a géniusz személyiségnek egyszer sem mutatja jelét, ellenben magabiztosan bitorolja az összes többi hős szakterületét (legjobb pusztakezes harcos). A képregényben is inkább úgy jött át, hogy ő egy Karizma-minmaxoló típus a la Sweet Mask és úgy talán még működött is, hiszen ott tipikusan szőke, izmos, arányos alkatú alak. Sajna sikerült olyan színészt találni, akiben ez az árja jelleg abszolút nincs meg.
Az egyedüli értékelhető figurák érdekes módon:
Rorsach: Persze ő is csak a szokásos "fú de klassz gyilkológépnek lenni!" figura, a puhapöcsű kissrácok kedvence, de azt legalább korrektül és még öniróniával is csinálták meg: világosan látszik, hogy a világkép, amit magára erőltetett, sokszor mennyire nevetséges és mennyire akadályozza őt magát is, és emiatt alapvetően jó a figura.
Komédiás:
Nála pont jó, hogy átjön az "igen, erőszak kell nektek? itt van" jelleg. Valaki, aki egyszerűen csak megteszi a rosszat, amikor tudja, hogy a társadalom ebben támogatni fogja, ezzel furamód sokkal hitelesebb/reálisabb antagonista, mint a nyakatekert ideológiák, amiket a gonosz karakter viselkedésének magyazázatára próbálnak sokszor összeszenvedni.
GALAXIS ŐRZŐI 2:
Az 1. rész szerintem kiválóan dolgozott a picit genge alapanyaggal, azzal az egyszerű trükkel, hogy öngúnyt, lazaságot, hétköznapi emberhez közel álló és érthető (ha kicsit szettingidegen) poénokat vittek bele. Nem véletlenül írták át a képregényben is az itt megalkotott Peter Quillre a karaktert. Chriss Pratt tökéletesen alkalmas volt alkatilag is az idegen közegbe pottyant, önmagának poénkodó, antik walkmant hallgató, kicsit önbizalomhiányos lazacsávó megformálására, ezek tették szerethetővé a figurát.
A 2.-ben úgy éreztem, elkövették azt a hibát, hogy próbálták komolyabbra venni a karaktert. Márpedig ha ebben a showban nincs önironikus humor, akkor csak egy csapat béna karakterötlet valami 10éves tollából sztreccsgatyában, színes arcfestékkel.
Peter Quillre ráírtak egy sztenderd románcot az 1 db női taggal (ásítás) - ezt meg lehetett volna menteni, ha látványosan visszautasítja, mondjuk, vagy hasonló realista ráeszméléssel/rájátszással a klisére, de nem; másrészt meg egy meghatott apa-fiú kapcsolatot, amivel kvázi idiótaként asszisztál az utolsó pillanatig.
Ego az élő bolygó: Megjegyzendő hogy Quill apja az redetiben egy J'son nevű figura. A szerepe kb. hasonló, csak jóval kevesebb pátosszal. A rendező állítólag azért cserélte le, mert ő személyesen "nem nagyon szerette". Csak azt tudnám, akkor miért EZT a kalap #&@t hozta be helyette?
Ego a "legidiótább karakterek" címre pályázhatna eredetiben, szó szerint egy kerek planéta, emberarccal, saját akarattal. Van egy ID nevű holdja (lásd: ID, ego, superego -> pszichoanalízis), akivel néha vitázik.
De legalább van a kinézetében valami érdekes jelleg, a jósgépeket idéző arc, alkimista könyvket, tarotot idéző színek, igen.
Persze hogy ember szereplő játszhassa ezt átírták, pedig szerintem egy ilyen hülyülés (hogy megtartják az eredetit) talán még passzolt is volna ebbe a filmbe. Az új szereplő a régi Star Trek epizódokat idéző ember kinézetű "isten", aki olyan színvonaltalan módon próbál magasröptű dolgokról beszélni, ahogyan csak hálivúdi forgatókönyvíró képes írni, és persze miliárd km-ről látja mindenki, hogy ki fog derülni, hogy pszichopata. (Nem imádjátok, ahogyan a magasabbrendű céloknak MINDIG pszichopata kifutása van a hálivúdi anti-intellektuális, anti-tudományos mesékben? Éljen a középszerűség! Bocs, tudom lerágott csont...xD)
Yondu fütyülős fegyvere a legklasszabb ötlet lenne, HA nem egy ilyen tömegmészárolós jelenethez kapcsolódna a leglátványosabb használata.
Most komolyan, a Ravagerek elvileg Yondu CSALÁDJA, a lázadók vezetője is egy pojáca,akin poénkodni lehet, nem valóban veszélyes.
Teljesen fair play módon jártak el velük szemben: benyomják őket egy cellába, amikor semmi indítékuk nem volt megkímélni őket, egyiküket meg még szabadon is hagyják, így gyakorlatilag mindent biztosítottak a szökéshez, még Baby Groot bénázása is befért.
És erre csak így kinyírják az összeset. Ez nem FAIR. xD