A "Melyik FMA a jobb?" témához: ez érdekes lesz, mert én még a manga/BH felénél járok csak, szóval majd meglátom, hogy végigolvasás/nézés után melyik változat mellett teszem le a voksomat, bár sanszosan az Arakawa-féle original mellett. De! Nekem a régi is tetszett, igazából talán ez az egyetlen olyan anime, aminél azt tudom mondani, hogy bár van két eltérő változata, de a maga módján mindkettő jó...lenne, csak az első sorozat lezárása + az a borzalmas mozi (amit lehet tagadni, de az bizony az első sorozat canon endingje...) alaposan alávágtak az egésznek, kis túlzással Bones-ék két epizód és egy film alatt tönkretették azt, amit addig közel 50 rész alatt felépítettek. De egyébként a legjobb hasonlat talán az volt, amit anno valamelyik random fórumpostban olvastam, de szerintem eléggé lefedi a lényeget: "ameddig párhuzamosan fut egymással a két sztori, addig az első anime a jobb, onnantól viszont, hogy kettéágazik, az Arakawa-féle manga/BH" és belegondolva tényleg. Valahogy mind a papos pilotepizód, mind a Nina-Alexander-Shou Tucker szál, mind Hughes halála jobban működött az első sorozatban. Aztán persze kérdéses, hogy ha előbb olvasom a mangát és utána kezdem nézni az animét, akkor is ezen a véleményen lennék-e, vagyis nem csak az játszik-e be, hogy "abban a formában láttam először, ergo az lett a kedvencem", de ezt már valszeg sosem tudjuk meg. XD Onnantól viszont, hogy elkezd kettéágazni a két történeti szál, valahogy sokkal menőbb, történetileg jobb, illetve jó értelemben véve "shounenesebb" fordulatok következnek, csak egy példa: Greed vs Wrath fight. Vagy amikor kiderül az Arakawa változatban, hogy kicsoda is Pride... És ezeket még lehetne sorolni, pláne úgy, hogy ahogy írtam a post elején, ennek a változatnak még nem is vagyok a végén. XD Sajnos az első anime ezzel már nem ért fel, a második felében kezdtek előjönni az egyre inkább asspull húzások, de még így sem lett volna rossz, csak aztán amikor behozták ezt az egész "mi világunk" szálat, ott végleg összeomlott az egész. A fináléban teljesen hülye, komolyan vehetetlen jelenetek sorozata következett, pl. Dante nálam "klasszikussá vált" mondata, a "szeretkezni akarok Hohenheim fiával az új testemben :3"
, vagy az, hogy Ed minimum kétszer meghalt a végén, de még mindig élt, köszönhetően annak, hogy kiderült, hogy ha valakit Amestrisben megölnek, akkor az átkerül a mi világunkba, ha viszont ott meghal, akkor "visszaspawnol" Amestrisbe....oké, MI VAN??? XDDD Legalábbis Eddel ez történt. XD Kár érte, na.
Btw, Surcinak innen is üzenem, hogy Envy egyik változatot sem úszta meg, a mangában lehet, hogy "varánusz" (nem is, az egy coolos "gettós sárkány", akinek emberi fejek türemkednek ki a bőre alól...
), de az első animében meg ugyanúgy "sárkánygyík" lett, csak szerintem gagyibb, mivel ugye a sorozat végén sárkánnyá változva megy át a kapun, aztán mivel nálunk nincs alkímia, ezért nem tud alakot váltani és úgy marad. XD Aztán rekordgyorsan meg is ölik, Arakawánál majd meglátom, hogy hogyan végzi, de ez egy elég méltatlan halál volt szerintem az első sorozat egyik legjobb gonoszának, kb. csak gyorsan letudták, hogy ez a karakter is ki legyen pipálva, mielőtt letelik a kétórás játékidő.
Na, de akkor még a két animéről:
Ami tetszett az első sorozatban:
-Darkosabb látványvilág. Én általában pont a viccesebb, könnyedebb sztorikat szoktam preferálni, illetve úgy vagyok vele, hogy ebben a környezetben csak annál jobban működik, ha utána mégis beüt a szar, viszont az FMA-nál ez a némileg sötétebb ábrázolási mód szvsz csak jót tett neki. Emlékszem, fura volt utána a mangát az elejéről újrakezdeni, időbe telt megszoknom, hogy Arakawa majdhogynem Rumiko-szinten poénkodik minden fejezetben. (Az összehasonlítás nem véletlen, ha jól rémlik, egyszer pont ő nyilatkozta, hogy Rumiko volt az egyik "mestere", mármint olyan értelemben, hogy tőle merített inspirációt, amikor elhatározta, hogy mangaka lesz, így érthető módon valamennyire "másolta" a humorát, meg a stílusát.)
-Ha már zenéket mondunk: szerintem ez 1-1, mindkét sorozatból van nem egy kedvenc OP/ED-em, de az tény, hogy ha No #1 FMA dalt kellene megneveznem, akkor az bizony az első sorozat
második endingje lenne. Ebben valahogy zeneileg/képileg minden annyira egyben volt (az milyen már, amikor Ed tenyerére esik hó és a normál kezén elolvad, a fémkarján meg nem? SUCH SYMBOLISM! XDDD), ráadásul tök jól működött, hogy minden rész végén már az események alatt elkezdték játszani, pláne úgy, hogy sokszor valamilyen cliffhanger-vége volt az adott résznek.
(Amúgy észrevettétek, hogy animékben ez általában szinte mindig bejön? XD A JoJo-nál sem azért akkora mém a "To be continued", meg a Roundabout, mert a világ legjobb dala, hanem mert 26 részen át nagyon bejött mindenkinek, hogy még az epizód utolsó jelenetei mennek, de már elkezdik pengetni a lantokat, aztán "folytatjuk" és ending. XD Vagy nálam ilyen volt a Fushigi Yuugi is.)
-A dizájn. Itt most nem arra gondolok, hogy a BH Arakawához igazodva karakterdizájnt cserélt és direkt a mangához igazodtak (bár ezt is mondhatnám, mert nekem az első anime dizájnja pöttyet jobban tetszett), hanem leginkább a
hátterekre. Sokkal szebb, "élőbb" volt a régi sorozat, a BH-ban engem baromira zavart az a "sterilség", ami végig jelen volt benne. Persze idővel meg lehet szokni, de megint csak főleg ott, ahol még a két sztori azonos, látszott a leginkább, hogy egyes jelenetek mennyivel jobban néztek ki a régiben. Ami a leginkább megmaradt, az a laborba való betörés, ahol találkoznak a "szamurájjal" és annak testvérével, aki ugye Al fülébe teszi a bogarat, hogy talán ő nem is Ed testvére, hanem eleve egy mesterségesen kreált lélek egy páncélba zárva. Na, ezek a részek a régiben ütöttek, gyönyörű volt a dizájn, ahogy a szépen megmunkált oszlopok előtt harcolnak, vagy ahogy a labort sejtelmes, kék fény világítja meg, stb. Ugyanez az újban valami okkersárga izé lett, minden sárga, a fények, az oszlopok, a teljes háttér, ráadásul a háttér itt is elnagyolt, lehet, hogy ők ezt direkt csinálták (mert nem feltételezem a Bones-ról, hogy ennyire félkész állapotban adnának ki egy animét a kezük közül XD), de ettől még hülyén nézett ki, pl. az oszlopok konkrétan úgy néztek ki, mintha zsírkrétával lettek volna a háttérre pingálva, az egyiknél még látszott is, hogy a "krétavonás" kimegy az oszlopból...
Illetve a BH-nál kb. minden jelenetben marhára látszott, hogy van a háttér, ami előtt mozognak a karakterek, illetve maguk a karik, de mintha a kettő egymástól függetlenül létezne, mint valami színház, amiben ott van háttérnek a díszlet, de csak azért, hogy ott legyen. XD A régi nézése közben ez eszembe sem jutott, egy élő, lélegző, egységes világnak tűnt a cucc, nem valami két külön létező párhuzamos síknak, amiket "egymásra toltak". ^^" Oké, persze meg lehet szokni, csak na, ha már láttál ugyanebből egy jobb megoldást, nehezen fogod a gagyibbat elfogadni. XD
-A hangok. Emlékszem, anno nagyon promózták a BH indulásakor Bones-ék, hogy "Ed és Al hangja visszatérnek!", igen, épp csak azt már kevésbé szerették reklámozni, hogy szinte mindenki mást kicseréltek.
Ez mondjuk szintén megszokható, de az első sorozatban mindenki úgy el volt találva hangügyileg, hogy nem igazán gondoltam, hogy a jelenlegieknél jobb hangokat lehetne összeválogatni nekik és az igazság az, hogy nem is nagyon sikerült, sajnos egy olyan szereplőre sem emlékszem, aki mindkét sorozatban benne volt és ne az első FMA-s seiyuuára mondanám, hogy "igen, ő az igazi!" Ráadásul nem is nagyon értettem ezt a döntést, ha pl. egy Dragonball esetében meg tudták azt csinálni, hogy 25-30 évvel később is kb. minden seiyuut újra előrángassanak a szerepek kedvéért, akkor egy FMA-nál, aminél talán csak tíz év, vagy annyi sem telt el a két cucc között, nem értem, miért kellett majdnem mindenkit cserélni.
Ami viszont az Arakawa-féle BH/manga párosban működik jobban:
-A poénok. Bár az első sorozatban is volt min röhögni, nem is keveset, viszont Arakawával ebből a szempontból nem tudott a Bones versenyezni, és miután túllépsz azon, hogy a darkosságból itt visszább van véve, cserébe viszont jobbak a poénok, baromi jókat lehet rajtuk szórakozni. XD Talán Rumiko-manga óta nem röhögtem ennyit mangán, pedig azért az FMA elsősorban nem is vígjátékként van címezve, hanem inkább fantasy-kaland cucc, ahol csak egyfajta "járulékos extrák" a poénok, de mégis remekül működtek.
-A történet. Ahogy mondtam, még nem vagyok a végén, de valahogy mégis jóval értelmesebbnek, átgondoltabbnak tűnik az egész. (Btw, most konkrétan ott járok, hogy Sloth támadja az "orosz frontot", amit Armstrong nővére véd. XD) Írtam itt fentebb, hogy az anime főleg a második felében kezdett el szétcsúszni, majd a végén ment teljesen gallyra. Na, a BH-nál ez fordítva van: ahol kettéválik a két történeti szál, szárnyalni kezd a cucc, megmutatja, hogy mennyi mindent ki lehetett volna még hozni ezekből a karikból a "mi világunk"-os hülyeség és a kanos Dante helyett.
Apropó Dante, látom ment itt a vita arról, hogy ki a jobb főgonosz. Father-ről még ugyan túl sokat nem tudunk a történetnek ezen pontján, ahol én járok, de megint csak úgy látom/érzem, hogy sokkal jobban fel van építve, jobban bele van illesztve a világba, mint Dante, akinél ha jól rémlik, eleve kb. a történet háromnegyedéig el kellett jutni ahhoz, hogy egyáltalán feltűnjön, illetve végig olyan érzése volt az embernek, hogy "ezt a főgonoszt csak úgy előkapták az utolsó 5-10 részre, hogy legyen egy főboss, akit lenyomnak Edék, meg akire rá lehet kenni, hogy ő a homunculusok főnöke". Aztán a BH után rájössz, hogy kb. valóban ez a helyzet, ő lett Father "teszkós változata", akire próbálták ugyanazokat az aspektusokat rásütögetni, mint Fatherre (homunculusok mestere/alkotója, kapcsolatban áll Hohenheimmal, stb.), kellő háttér, illetve kellő epizódszám hiányában viszont ez csak ilyen elsietett próbálkozásnak tűnt, nem kapott elég screentime-ot ahhoz, hogy hihető vagy értelmes legyen. Ja és bár még nem vagyok a végén, a net spoilereiből, meg egyéb helyekről volt módom értesülni a lezárásról és maradjunk annyiban, hogy ezt százszor méltóbb végnek érzem, mint azt a nácis, portálos baromságot, amit a Bones kifőzött. Nem azzal volt a gond, hogy "eltér a mangától" (ahogy írtam, én a mangát az első anime utána kezdtem csak olvasni), hanem hogy egy erőltetett, idióta baromság. Amúgy nálam talán az első FMA sorozat endingje lett a "legrosszabb anime ending ever", a film pedig a "legrosszabb anime film, amit valaha láttam", mivel objektíven nézve vannak ennél nyilván rosszabb animék, viszont ahhoz képest, hogy mit mutatott fel X rész alatt és hogy végül hová futott ki, az nálam olyan mélyrepülés volt, amit azelőtt és azóta sem láttam sehol sem. (A TTGL amúgy erős ezüstérmes, ott is ügyesen elkövették a "hogyan menjünk szembe mindazzal, amit 24 rész alatt felépítettünk" húzást, viszont az FMA valahogy még így is keserűbb szájízt hagyott bennem, talán azért, mert a TTGL-el ellentétben itt nem csak az utolsó rész utolsó öt perce lett elbaszarintva, hanem úgy az utolsó teljes 2-3 epizód + egy kétórás movie.)
-A karakterek. Itt már pedzegettem az előbb, hogy bár az első sorozatban is rendben volt ez a rész, sőt, volt, akinek jóval érdekesebb háttérsztorija és jelenléte volt az első sorozatban, mint ami Arakawánál lett belőle (pl. Lust), viszont összességében erre is az igaz, ami a történetre: onnantól, hogy különválik a sztori, hirtelen egyrészt megnő a karakterszám, másrészt az addig megismert kariknak is mintha több mélysége kezdene el lenni, mint előtte. Pl. emlékszem, nekem eleinte tök fura volt, hogy Arakawa behozta a "kínaiakat", valahogy az egész történetből/világból kilógónak éreztem őket, de aztán később teljesen meggyőzött, hogy nem csak töltelékkariknak jöttek.
Mondjuk ha már fanboykodás: az kissé fájt, hogy a kedves kis meganekko Sheskám a BH-ban mintha jóval kevesebbet szerepelne, az első sorozatban azért több szerepet kapott, még a filmbe is belefért (ha már elcseszték a készítők és az Ed x Winry nem jöhetett ott össze, még a Sheska x Winry hátha, höhöhö...
bocs XD), de még nem vagyok a végén, hátha visszahozzák. XDDD
És öhm...azt hiszem ennyi, majd ha a végére értem a BH/manga párosnak, úgyis lesz róla valszeg egy jó kis összegzésem.
Edit: Úristen, majdnem elfelejtettem megemlíteni, pedig simám a BH legjobb pontja volt: az eyecatch! XDDDD Avagy hányféle hangsúllyal lehet azt kimondani, hogy "
FÚLL METÓL ÁLKEMISZT!"... XDDDD (Ajánlom a Sheskásat, illetve a Hughes-családost. XD)