A kedvenc anime nekem egy nehéz kérdés. Leginkább korszakaim voltak (amire épp ráfüggők), de évtizedre visszamenőleg szubjektív és objektív szempontok alapján is kiemelkedően abszolút kedvencet nagyon nehezen tudok megfogalmazni.
Az Ueki no Housoku volt az első, amit netről beszerezve néztem és nagyon tetszett. Még most is kiemelt helyen van, de azért újranézés nélkül nem állítanám, főleg, hogy shounen én meg már nem vagyok az. :P Szoktam a Gintamát válaszolni erre a kérdésre, mert az volt talán a leghosszabb korszak, de (az anime) nem nyújt olyan egyenletesen kimagasló színvonalat, hogy ez ezt igazán kiemeljem, ha csak egyet kell.
Tehát volt sok anime ami nagyon tetszett és egy ideig kedvenc is volt pl. Shinreigari: Ghost Hound, Hyouka. A Hotarubi no Mori e, szerintem úgy tökéletes ahogy van, de kedvencnek talán valami kevésbé egyszeri élményt választanék, ez pedig igazából csak a Natsume Yuujinchou-t lehetne. Minden évadát imádom. Karakterek, történet, képi világ, zene mind tetszik. Ráadásul Nyanko sensei...
Manga?
Nem nagyon olvasok, alig van befejezett mangám. Nihei Tsutomu stílusát nagyon szeretem, különösen a Blame! Biomega, Sidonia no Kish hármast. Tetszett az All You Need Is Kill, Gunnm, meg a Gamaran is. Mikor olvastam a Kurogane meg a Beelzebub is, de előbbi félbehagyott, utóbbit meg rövidre zárták, de ott már úgy is kezdett nagyon erőltetett lenni. Kiemelném a The Breakert, de a beharangozott harmadik sagát nem írták még meg, ráadásul koreai, szóval nem is manga.
szerk: reflektálnék a szerkesztés közben beérkezett posztra
Nem sűrűn találok olyan véleményt, hogy a 2003-as jobb mint a Brotherhood. Túl nagy különbséggel láttam őket, nem tudnék választani, de szerintem nem volt rossz a maga módján a Shambalás befejezés.Androsama írta: ↑2019.03.27. 15:50 Kedvenc animém vitán felül a Fullmetal Alchemist 2003-mas verziója, amely képes volt letaszítani a trónjáról nálam a Dragon Ballt és a Kyou Kara Maou-t. Minden megvan benne, ami egy remek történethez kell, és nem érdekel, hogy a vége más, mint a mangáé. A karakterek szuperek egytől-egyig, lehet rajta sírni, nevetni, izgulni, aggódni, dühöngeni, mivel egy egész érzelmi skálát vonultat fel. A történet tele van meglepetésekkel, izgalmakkal, kalandokkal és rengeteg titokkal. Egyszerűen bármennyiszer meg tudom nézni. A vége is jobban tetszik, mint a Brotherhoodnak.