iskariotes írta: ↑2019.07.12. 21:23
Igen és a csúnya ABCD koallíció körbe fonta a szegény-kicsi Japánt aki bármerre is nézett csak ellenséget látot és talált maga körül ezért volt kénytelen szövetségre lépni Verdi szülöfödjével és Bach nemzetével. A Japánok csak az életterüket szerették volna kitágítani mert hirtelen nagy lett a népesség, és hát Ázsia egyetlen független államának kell - mondhatni jár - a tisztességes terület. Másrészt mivel a császárságnak az is joga sőt inkábba az erkölcsi kötelessége, hogy szegény ázsiai népeket felszabadítsák a gaz, elnyomó, dekadens, zülött valamint fene mód romlott európai elnyomás alól. (Hogy aztán ők üljenek a nyakukba.)
Úgyvélem a japán elit akkori állapotát jól jellemzi, hogy rosszul mérték fel a helyzetet. A büntető intézkedéseket nem előre kapták, hanem utólag. Tehát Amerika és szövetségesei azért szigorítottak például az olaj eladáson mert Japán agresszíven lépett fel. Bár persze megértem Japán meg úgy volt vele, hogy megnyertek egy Világ Háborút, a térségében minden állam darabjaira hullott (ha még SZovjetunió idővel stabilizálta a helyzetét). Nagy Britannia, de még jobban Franciaország és még náluk is jobban Hollandia folyamatosan veszített minden fajta erejéből. Az USA pedig vissza kockult a szobájába. Mikor modosítsák a status quo-t ha nem most? teheték fel a kérdést Izanagi gyermekei.
Azért tegyünk különbséget mondjuk az 1905-ös, 1925-ös, 1933-as és az 1936-os vezetések közt is. Hiszen ahogy haladtak az évek a japán katonaság és vezérkar befolyása is úgy nőtt. Illetve voltak bizonyos dolgok mellette:
1) A japán imperialista álom is alapvetően nem egyéb, mint az amúgy európai birodalmak gyarmatpolitikája. Ebbe magyarázták bele az élettér-elméletet, amit sokban befolyásolt a növekvő népesség és a csökkenő nyersanyag- és erőforráskészletek. Ha maradnak, a gazdaság egy rövid ideig stagnál majd magába zuhan, mert nem képes a növekvő ipart ellátni, ami amúgy egy ázsiai szuperhatalom ellátáshoz szükség van. Kína ilyenkor meg még bőven a belviszályaival volt elfoglalva, és csak területileg volt nagyhatalom. Többek közt ez bizonyította az is, hogy I. kínai-japán háború során elkenték a szájukat.
(Megj. #1: És ha már európai gyarmatpolitika: Német Kelet-Afrikában már nagyban ment egy népirtásszerű állapot, rengeteg csecsemő- és gyerekgyilkossággal karöltve, míg a britek kitalálták a nőknek és gyerekeknek fenntartott gyűjtőtáborokat, ahol éheztették és sanyargatták a bent lévőket, hogy a búr háborúban harcolóktól ezzel zsarolják ki a fegyverletételt. Közben a belgák finoman szólva is néztek, hogy "dude, hol ér véget a Kongó?", és akkor még a "civilizációs" törekvések eszköztárát meg sem említem.)
(Megj. #2: Amúgy az OMM-nek noha volt egy tsingtaoi kerülete Európán kívüli gyarmatként, az Afrikai felszeletelésből nem kértek, mert távol volt, nem lehetett rendesen tartani a kapcsolatot vele, illetve elégséges flottája se volt a Monarchiának hozzá. Ezért lemondtak a felajánlott területek nagyjáról (Afrika szarváról) az olaszok és a britek javára. Az OMM viszont a Balkánt gyarmatnak tekintette, amelyre kiterjesztheti a hegemóniáját, mert nemcsak közel van, hanem a szárazföldi katonai jelenléttel el tudja fojtani az esetleges incidenseket. Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy lássuk, itt erőforrásokra ment a törekvés, nem a felszabadításra. Az csak egy ideológiai maszlag, amivel legitimizálni szerette volna a japán fél az imperilista céljait, noha II. Vilmos éppúgy notóriusan rettegett a "
sárga veszedelemtől", mint az orosz pogromok elől menekülő askenázi zsidók tömegétől fél Közép-Európa.)
2) Koreát ugye 1910-ben annektálta a japán állam. A célja ennek és az elfoglalásnak az a terv volt, hogy a főszigeteket, az anyaföldjogú területeket védjék bufferterületek révén (lásd még: Vasfüggöny és KGST államok), ami egészen addig jól működött, amíg a koreai területeket is annak nem minősítették, ez pedig a katonai vezetés számára legitimizálta Mandzsúria bekebelezését, mint újabb bufferzóna.
3) A japán elit már az I. világháborút lezáró békeszerződések után közvetlenül rosszul mérte fel a helyzetet, mert léteztek a washingtoni haditengerészeti szerződések is, amely a flotta folyamatos leszerelését, rendezését kötötték ki, nem mellesleg az Európán kívüli kérdéseket és a Távol-Kelet területi rendezését "oldották meg". (Idézőjel, mert kábé olyan hatékony volt, mint a
Sykes-Picot egyezmény). Az 1930-as öthatalmi egyezmény (London Naval Treaty) célja volt a japán expanzió akadályozása a flotta arányszámainak korlátozásával. Az 1936-os kilenchatalmi egyezményt, avagy a második londoni haditengerészeti egyezményt már se Japán, se az USA nem volt hajlandó támogatni, ki is léptek belőle. (Az olaszok viszont aláírták, többek közt vélhetően az abesszíniai háború okozta ellenszél miatt.)
4) Azért a "megnyertünk egy világháborút" érzés erős túlzás, mivel gyarmati helyőrséggel szemben harcoltak (már ha harcoltak valahol Tsingtaot leszámítva), pláne, hogy a
21 követelést elutasították 1915-ben a kínaiak, ami protektorátusi szintbe kényszerítette volna államot, és komoly területi és infrastrukturális követeléseket tartalmazott. A módosítás (13 követelés) már átment. Ezen kívül, ha valami fegyveres összetűzés volt, az is inkább lázadások leverése volt (mint 1915, Szingapúr), vagy a hajózási útvonalak védelme. Illetve az orosz polgárháborúban való részvétel, amit az USA rosszallása miatt kellett visszafogni, holott a tervek a Bajkál-tóig tartó ellenőrzésről szóltak. Plusz a versailles-i békeszerződések 156. cikkelyét se sikerült elfogadtatni, ami komolyan megrontotta a kapcsolatot a korábbi elsődleges szövetségesükkel, Nagy Britanniával (ez volt a
Shangdong-incidens).
5) Ha már ideológiai maszlagot is említettem a soviniszta szemlélet kapcsán, akkor fontos megemlíteni, hogy itt a legsúlytalanabb az ideológiai vonal, olyan nyilvánvaló, hogy gazdasági érdekekről van szó. A pánszlávizmus ilyen még, ami a szláv testvériségbe bújtatott katonai érdekcsomag. Vagy Szálasi Hungária Egyesült Földjei, ami a Dunai Konföderáció tervének "szegény emberes" gondolata, ami testvérnépekként kezelte a Kárpát-medencei népeket csak azért, hogy felállítsák újra a Nagy-Magyarországnyi határokat.
Ahogy az is túlzás, hogy darabjaikra hullottak azok az államok. Ugyan Hollandia valóban vesztett a jelentőségéből, de az igazi sokkot nem is a világháború sora-vége hozta, hanem az 1929-es gazdasági recesszió, ami jelentősen befolyásolta az anyaországi belpolitikát is, és végképp kitépte az irányítást. Maga az imperializmus sem ekkor ért véget, hiszen azok még álltak, nyertek is újabb területeket, hanem a II. világháború verte be azt a koporsószöget meg egy Gandhi, hogy lehessen beszélni dekolonizációról és valósan az imperializmus bukásáról.
Szóval technikailag korábban is rászolgáltak a büntetőre, csak akkor még elég puha volt a retaliáció, mert mindenki a sebeit nyalogatta főleg. És arra állapotra is, hogy ott ül egyedül és körbeveszik a
jóbarátok, rosszak. És ez főleg a Kína irányába tett (1895 óta folyó!) diplomáciai és politikai (vagy épp katonai) kísérleteiknek köszönhetik a "kegyvesztett" állapotot.
iskariotes írta: ↑2019.07.12. 21:23
USA beszállása
Ha Japán nem támadt volna meg közvetlen amerikai befolyás alatt álló területet, vagy legalábbis más utat választ akkor lehet, hogy az USA nem vagy csak később lépett volna be a harcokba. A más út alatt azt értem, hogy mondjuk a helyi függetlenségi csoportokat kezdték volna el támogatni ahelyett, hogy ténylegesen oda mentek volna harcolni. Így kevesebb ember és kevesebb anyagiakba került volna plusz az erkölcsi for is megjelent volna náluk ők pedig tovább vívhatták volna a soha véget nem érő harcaikat a szovjet-kínai-japán-mandzsu-mongol-ujgur-etc. örületben.
A Fülöp-szigeteket megtámadták volna így is-úgy is, ami nem közvetlen irányítás volt ugyan, de gyarmatként funkcionált, és az USA látta el a védelmét. Ugyanaz, mint Dél-Vietnammal. A hidegháborús helyzet miatt nem merték komolyabban átlépni a korábban a határt, és a területi integritást fenntartani. Viszont a világháború alatt ilyen visszatartó erő nem volt, és a szigeteket védő támaszpontok, erők, vagy épp az erősítés, utánpótlás stb. megtámadása is épp elég az ultimátumhoz abban a helyzetben, még ha nem is olyan drasztikus, mint PH. Miért? Mert ugyanúgy az ő haderejüket éri a csapás, annak ellenére, hogy igyekeznek távol tartani. (És Corregidor miatt simán belefolyhattak volna, mert az a támadás is elég közvetlen.)
iskariotes írta: ↑2019.07.12. 21:23
A filmek terén, pedig azt te is tudod, hogy nehezebb pénzt szerezni egy rossz/bukott katonai akcióra vagy politikai helyzet bemutatására mint a sikeres győzelmeket felvonultató alkotásokra. Jól ismert példa, hogy az Amerikai Hadsereg semmilyen segítséget nem adott az Apokalipszis most elkészítéséhez, de a Top Gun.-hoz mindent biztosítottak. A Farkasokkal Táncoló pedig jókor volt jó helyen. Ha nem 1991-ben mutatják be amikor az USA a megnyert Hideg Háború felett örömködik, hanem mondjuk 2001-ben akkor biztos más lett volna a fogadtatása.
Ellenpélda: Gettysburg (1993). Ami mondhatni, egy amerikai válasz a Waterloo (1970) című monumentálra, de örömmel játszott benne az is, aki redneck, hithű konfödis (akiknek ugye csúfos egy vereség volt), nem csak hagyományőrző. Az indok pedig nagyon egyszerű volt: a rendező nagy gonddal akart a témához nyúlni, mindkét oldalt bemutatva rendesen, pártatlan filmet rendezni. Pénz az annyira nem volt rá már alapból, hogy a statiszták szolgáltatták a díszletek nagyját. 20 millióból forgatták, 12,7-et hozott vissza, viszont ennek is vannak körülményei: csak 248 mozi játszotta a legjobb pillanatban (vagyis valójában ennél kevesebb), napi 1-2 vetítéssel annak hossza miatt (253 perctől mit vársz? 4 óra 13 perc... és még nemrég azon ment a balhé, a hiszti, hogy a Bosszúállók Végjáték 3 óráját nem fogják tudni végigülni a népek - a Gyűrűk URa meg széles vigyorral integetett közben a háttérben másfél évtized távlatából). Viszont a kábeltévén és az adathordozós (VHS/DVD) sikerként lett elkönyvelve. És ehhez se segített az amerikai hadsereg, pedig tehette volna... (ha már a szovjetek tudtak a már említett Waterloo-nál legalább emberanyagot és forgatási helyszínt adni Ukrajnában).
Ó, és még egy érdekesség, de ez már játékipari: az amerikai hadsereg pénzelte főleg a
SOCOM szériát. De a Call of Duty-t vagy a Medal of Honort sose. A COD-nál még érthető, mert volt brit és orosz kampány is az első 3 játékban, a Modern Warfare-ben eléggé össze-vissza voltak a brit-amerikai részek, a Black Ops-nál és a Ghosts-nál már lehetett volna, de a BO-ban megjelennek a baklövéseik, az MKULTRA komoly sztorielemként. A Ghosts-nál viszont minden adott volt, ahogy az Advanced Warfare-re. A MOH viszont mindig amerikaiakat szerepeltetett, mindegy, hogy II. vh. vagy az afganisztáni missziójuk (ami a soft rebootjukban szerepelt).
iskariotes írta: ↑2019.07.12. 21:23
Másrészt még így is képesek sok mindent bemutatni ami nem szép. A Kártyavár lehet, hogy fikció, de biztos, hogy realistább mint az Elnök emberi volt. A Szex és New York-ban lehet, hogy nem egy tesztoszteronban fürdő katonai film, de ettől még rengeteg dolgot tett a nőkért. A róluk és a velük való gondolkodás pedig épp annyira fontos mint egy 80 évvel ezelőtti bukott katonai akció. A Rém rendes család a maga korában kegyetlenül bemutatta és leszámolt a kertvárosi idill hazugságaival. Az Office az amerikai irodai vállalati kultúrát marta szénné. Lehet, hogy ezek a sorozatok nem azt mutatják be és nem úgy ahogyan azt elvárnád, de sokaknak pont ezek adják meg a lehetőséget, hogy beszéljenek olyan problémákról amik a minden napi életüket nehezebbé teszi. Például az, hogy nem kapnak annyi bért mint a többi kollegájuk csak mert nők (Mad Men).
Ahogy a Breaking Bad is arról, hogy az egészségügyük arról szól tömören, hogy fizetsz vagy McDöglesz.
A Kártyavár ha be is mutatta, azért olyan mechanikákat mutatott be mozgásban, amelyekkel nagyrészt tisztában vannak, és egy-egy választás alkalmával rendre eléjük kerül.
A Szex és New York, amennyire emlékszem belőle, kábé annyira nevezhető jelentékeny előremozdító dolognak, mint amennyit a Robotzsaru film tett Detroit közbiztonságának javítása érdekében. Elvégre a szingliségről szól, annak előnyeiről, hátrányairól, és az "abszolút nőiességet" meg kábé nyomokban tartalmaz, mert amiben előkerül, az 1-1 epizód ereje (gondolok itt a nemi betegséges epizódra, vagy a váratlan terhességesre).
A Rém rendes család kertvárosias idillképe meg... Maradjunk annyiban, hogy addigra a legtöbb sitcom ugyanazt nyújtotta, mindig idillben tudtak gondolkodni, és ennek a műfajnak és szituációnak a kifacsarása volt a sorozat. Mert addigra meg a vak is tisztában volt vele, hogy idill van egy nagy francokat. Ennyi erővel a Született feleségekre is rá lehetne ezt húzni, és hidd el, arra messze jobban illene ez a megállapítás.
Az Office meg egy mockumentary (már ha egyre gondolunk és nem az
1995-ös amerikaira, ami 5 epizód után süllyesztőbe is került, 1 meg leadatlan maradt), vagyis eleve parodizálva mutatja be az állapotokat; és egyben a 2001-2003 közt futott angol sorozat amerikanizált változata. Nem mart az jobban szét semmit, mert hasonlóan a Rém rendeshez, egy széles réteg nagyon is tisztában volt azzal, hogy mik mennek. Ez a kijelentés kábé olyan, mintha a Chuukan Kanriroku Tonegawa animére/mangára mondanánk ugyanezt a japán helyzet fényében, pedig már mióta tudjuk, hogy a középvezetők zsarnokiak, a munka tetemes, a munkakedv a bányászbéka szerető arája, az iroda unalmas, a túlóra elvárt és fizetetlen, és karoshival szép az élet körforgása... (És egy olyan ismerősömet idézve, aki már jó pár éve kinn él, ott járt egyetemre, tette le a környezetmérnökit... Nos, ő mesélte, hogy inkább hazajön Szlovákiába dolgozni, mert a szlovák, de még a magyar minimálbér is versenyképesebb már, mint a japán. Azért ez mi durva már, még belegondolva is, basszus?!)
Amúgy a komolyabb témák az ezüstkképernyős reneszánsszal lettek jobban előtérbe helyezve, amit egyszer köszönhetünk a streaming szolgáltatásoknak és annak, hogy a sorozatokra egyre több pénzt kalapolnak, egyre minőségibbek is a feedbackeknek hála. 2010 előtt eléggé lenézett volt az, aki csak sorozatban volt képes szerepet vállalni, és mozifilmekben relatív elég ismeretlen volt, most meg... csak nézd meg a Trónok harca stábjának tagjait, hány blockbusterbe, kasszasikerbe hívják őket szerepelgetni, és váltak gyakorlatilag húzónévvé is.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)