Nos, hogy ne csak a számat jártassam, közben be is hoztam a lemaradt adagot, amíg volt rá időm.
A Gintama volt igazából az egyetlen long-running shounen, amivel úgy voltam, hogy mindenképp befejezem, vagy így, vagy úgy. Persze kellett hozzá egyfajta sajátságos löket, tekintve, hogy valahol menet közben ez a széria is eltolt nem egy dolgot, de úgy voltam vele, hogy ha már ennyi időt és energiát beleinvesztáltam, hát kár lenne "félbehagyni", ráadásul pont a célegyenesben.
A visszamaradt két sorozat... hát, vegyes az összkép. Az első fele mindenképp a gyengébbik, aminek persze a "bámulatos" shounen jegyei volt a legfőbb degradáló faktora (meg a diavetítéssel egybekötött förtelmes animáció). A következőkre gondolok:
- Harc, harc hátán. Oké, ez volt elvileg a végső összecsapás a naaaagy gonoccal, de itt konkrétan nem történt szinte semmi más, pár valóban érdekes flashbacken kívül (Jirochou például).
- Az egész harc a Bleach legrosszabb pillanatait idézte. Végig tudta az ember, hogy hiába a sok karakter, meg fröccsenő vér, a jófiúk igazából egyetlen percig sincsenek veszélyben. A gonoszok kínosan ügyelnek rá, hogy véletlenül se vigyenek be a jó oldalnak halálos sérüléseket, a nagynyomású, spriccelő vér a következő pillanatban már el is áll, a delikvens pedig ugyanúgy harcol tovább, mint a bekapott vágás előtt, stbstb. Persze, volt egy-két nem túl major halál, de semmi lényegeset nem mertek meglépni. Ergo komolyan vehetetlen volt az egész harc, amit ha megtoldunk még a DBZ-ből ismert időhúzásokkal, mmm~. *chef's kiss*
- Legnagyobb "kedvencem" viszont a formulatic jellege volt az első felének: Valahányszor bajba kerülünk, az utolsó pillanatban bukkan fel erősítésnek valaki, aki valamikor a sorozat egy adott pontján kapott némi félkomoly szerepet. Erős a gyanúm, hogy az összes minimálisan fontos vagy népszerű karakter meg lett itt mozgatva, kicsit komikus lett már egy idő után, ráadásul olyan sokan lettek, hogy szinte fuldoklott az egész show. Persze ennek lett azért egy előnye is: Pár karakter, akiket valóban hiányoltam, végre szerepeltek többet is, például a Kiheitai banda, a már említett Jirochou vagy Hasegawa.
Lényegesen jobb volt viszont a második széria, ahol az elején bár folytatódott ez a lolsónenkedés, a második felétől viszont visszakaptuk a régi jó Gintamát. Érdekes volt ez a két éves time jump, ráadásul a sztori, amit írtak hozzá, sem volt rossz, viszont az igazi fun persze az ökörködésekből jött. Az utolsó két részen szerintem többet nevettem, mint az előtte lévő 24 részen összesen, szóval bevallom, ez egy kicsit hiányzott, illetve külön vigadtam, hogy itt nem csak a fárasztó, fullretard altesti poénkodáson volt hangsúly, hanem azon a hamisítatlan őrületen, miközben újra megcsillogtatta parodizáló képességeit a cucc. Oké, Kaiji-Akagi referenciák eddig is voltak, de messze ez volt eddig a legjobb és legváratlanabb.
All in all, behoztam, a filmmel pedig alighanem lezárul majd egy eposz.