Hát, sztem a Grave Of The Fireflies eléggé szomorú...meg a Voices Of A Distant Star
Mindkettő nagyon szomorú. Főleg az első. Nagyon megrázó és fájdalmas volt. A második pedig egyszerűen csak gyönyörű és nagyon megható volt^^ A befejezés pedig sztem úgy jó ahogy volt. Végül is ez adta meg a drámai alaphangulatát az egésznek. Az elválás.
Nekem a Chrno Crusade tett be, végig azt hittem hogy valamilyen módon mégsem kell meghalnia Rosette-nek, vagy legalább megoldják hogy egy kis "happy end" legyen benne, de nem. Bár ha jobban belegondolok, nem is illett volna a történethez, de azért sajnáltam hogy nem sikerült elmenekülniük a sorsuk elől.
A Chrno Crusade-nek kifejezetten teccett a vége, ill. a vége nagyon teccett (amugy nem volt 1 nagy vmi... gomen minden fantol!) az a jelenet, mikor egymás mellett ülnek a padon + mikor Azmaria-ék meg találják öket... az nagyon szép volt!
a legvége a bukott(?) angyal barátunkkal imho felesleges volt...
Én amikor befejeztem a CC-t, kb fél óráig ültem a sötétben és a Sayonara Solitaire-t hallgattam. A padon ülös jelenet tényleg nagyon odaütött. Viszont sztem a Joshuás rész is nagyon kemény volt.
Chrno Crusade nagyon csapott a végén. Ahogy ott ültek együtt a padon... és a zene....Ismerősöm elmondta,hogy mi lesz a vége és tudtam ugyan,de nem gondoltam volna,hogy ennyire ütni fog. Az utolsó rész utána még kb. 10 percig ültem az ágyamon és sírtam. Mondhatom úgy is,hogy nagyon megrázott a vége. Gondolkoztam azon,hogy így még csak lassan 15 éves fejjel érdemes volt-e megnézni,de végül is nem bántam meg. A vége ellenére viszont nagyon a szívemhez nőtt a CC.
(Jah és Rage,amit mondtam tegnap előtt a megkövezéssel kapcsolatban azt nem kell megcsinálni )
Mononoke Hime, Metropolisz: Nagyot bőgtem rajtuk, pedig nem szokásom
NGE (százezredszerre ) : Annyira lekötött & ledöbbentett, hogy bőgni sem volt erőm. Emelem kalapom (izé... meghajlok) a készítők előtt... Egyébként máig sem tudom biztosra, hogy a 2 film kiegészíti vagy helyettesíti e a sorozat utolsó két részét... Tudnék érvet mindkettőre...
Én valahogy az összes Ghibli-animével kapcs. így érzek. Van bennük valami szívszorítóan művészi töltet. Amin én spec sírni szoktam. A Mononoke meg döbbenetes szerintem.
Oké, hogy újraéledt az erdő, de a benne lakó élőlények nagy része teljesen elpusztult, és mire abból a sok fűből újra erdő lesz, addigra Ashitaka unokái is bottal fognak járkálni... Persze ha addig valaki más nem akar megint arra a területre terjeszkedni...
Egyébként szerintem is nagyon aktuális a téma... Kifejezetten tetszik, hogy a 'Mononoke Hime' nem az erdő=jó, ember=rossz sztereotípiával dolgozik, így sokkal hitelesebb és ezért elgondolkodtatóbb...
Nemtom, én semmi megrázót nem találtam benne. Egy szép film fontos mondanivalóval. Vannak ennél sokkal sokkolóbb animék is, bár tény, hogy Miyazaki külön stílus, én is nagyon szeretem.
A Miyazaki-féle animékben az a gyönyörű, hogy mindenféle gusztustalanság nélkül sokkoló, tehát nem úgy sokkol, mint mindjuk a Berserk, ami szeirntem előny... igen, vannak ennél sokkal sokkolóbb animék is, de...