Túl a felén, épp az van, amit éreztem már az újrázás elején is: Mivel ezt a cuccot már kifejlett (kac-kac) ízlésvilággal, jópár animuval a hátam mögött nyomtam ~10 éve le, így talán nem meglepő, hogy itt nem játszik az a fenomén, mint anno a Lain esetében, ami tinédzserként nem tetszett, de felnőtt fejjel már újra tudtam értékelni. Az atmoszférikus rendezésen (naná, Hamasaki Hiroshi!!) és a számomra örökfavorit disztópia-kálvárián kívül nem sok érdeme van ennek a cuccnak - hektikus kínlódás és sorozatos pofára esés a művészi nagyotmondás banánhéján, mindezt megfűszerezve az egyik legjellegtelenebb, legüresebb főszereplővel, akit animében valaha is láttam.
Volt anno egy (meglehetősen szedett-vedett) blogbejegyzésem róla, amit próbáltam előtúrni a net elfeledett bugyraiból, de nem jártam sikerrel, bár valsz a 24 éves Junchinak is ugyanazok voltak a gondolatai, mint a kurrensnek. Na mindegy, most már befejezem, amit elkezdtem, csak gondoltam, felrántok valami elfeledett "gemet" a régmúlt időkből, egyúttal hozva némi aktivitást erre a tetszhalott állapotban leledző fórumra.
(Surcinak amúgy ezt a kettővel felettem lévő hsz-ét tudtam értékelni.)