(Most nézem, hogy én az új post gombra nyomtam, és nem figyeltem, hogy nem az Offtopicba írok. ^^")
Gamer csajok vannak, elég sokan. Sőt. A gamerek köbö fele csaj. Csakhogy van kettő: a pózer, és aki csendben van. Az előbbi elég sokrétű, de kettő nagyon kimagaslik: az egyik, aki próbál minnél erotikusabban magáratekerni pár Xbox controllert és feszíteni egy PS3 mellett (mert a"sok hülye kis szűz majd tapad" az egyébként 6/10-es csajra... apropó, azt tudtuk, hogy az átlag gamer életkor 25-30 év?), a másik pedig a feminista, akik istenem, mindenhol ott vannak. Persze vitatható, mennyire indokolt a játékszakmában a szexizmust feszegeni, én csak annyit mondok erre: aki nem tud ezzel együtt élni, az kapja be tövig. MINDIG készültek termékek, amiket kifejezetten pasiknak gyártanak le, de a játékok vélt vagy valós hibáit MINDIG könnyebb meglovagolni, és elefántot csinálni belőlük.
Volt egy csaj, eskü nem rémlik már a neve, KS-en akart pénzt gyűjteni egy Youtube sorozathoz, hogy a nők videójátékokban elfoglalt szerepéről beszéljen. Anita....akárki, nem is ez a lényeg.
Én magam is úgy gondolom, hogy ez egy nagyon gerinctelen koldulás volt, de azért nem érdemelte amit kapott. Célozta többek közt a nők jellemét... és azoknak a hiányát. De az ilyeneknek soha nem jó semmi. Nem jó, ha a női szereplő azért van, hogy a hűtőbe tegyék. Nem jó, hogyha túl erős. Nem jó, hogyha túl érzékeny. Nem jó, ha ő a főgonosz, nem jó, hogyha ki van emelve a nőiessége. Nem jó, ha nem túl erős, de elég érzékeny, ha nem túl szép, de nem is randa. Nem jó, ha sapka van rajta. Ehhez az egészhez én csak egy dolgot fűznék hozzá. Én Tomb Raideren szocializálódtam gyerekként, olyan 6-7 osztályos korom óta. 5. osztályban hármas voltam angolból, szerintem ez megmagyarázza, mennyit értettem én akkoriban AKÁRMILYEN játékból is. Azóta, hogy számítógépes játékokkal játszok, mindegy az, hogy mit, a sztori felét én költöm hozzá. Jött az MMORPG, és a "saját mesketénk" gigányi méreteket öltött (ez nem túlzás).
Persze, fontosak a karakterek egy játékban, de ha nem von be, nem érzi úgy az ember, hogy éppen Mario/Link/Lara/Altair/Cloud/jaj tudjátok helyett saját maga rohangál a képernyőn, akkor bukik a dolog. A játékokban ez a lényeg: még ha előre megrendezett cutsceen-ekbe is futunk bele, úgy érezzük, MI futunk, és nem csak látunk valakit a monitoron.
Persze, látom én azt a sok "úúú, nézzétek, dögös csajokkal nyomtuk tele" pasimágnes játékokat, és a körülöttük kialakult káoszt, de ha valamilyen csaj elkezd hadonászni, és szidni a szexizmust, az csak olaj a tűzre.
Arra nem gondolnak, hogy ŐK meg az Ő nemük mire képes. Én meg igyekszem nem észrevenni, mert már rosszul vagyok egyes csajok egyes dolgaitól.
Egyszer valaki mondta: nincsen pasi játékos, meg csaj játékos,
játékos van. Sok csaj ezért húzódik meg a tömegben. Bár ehhez csak annyit tennék hozzá: hogyha egy gamer csaj megszólal (úgy, hogy a kilétét jótékony homály fedi), nem hiszem sokan
a) gondolnának arra, hogy csajjal van dolguk
b) ha gondolnának is rá, nem biztos, hogy felismernék benne a nőt.
Van az az internetes szabály, hogy az interneten nincsen nő. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy "bár az internetnek nincs neme, egy kicsit mégis pasi".
Még egy utolsó gondolat, és zárom SB epikus kirohanását: Mikor gyerek voltam, és kerestem a helyem a nagyvilágban, feministának vallottam magam. Büszke voltam arra, hogy nő vagyok, hogy olyan tulajdonságokkal bírok, amik különböznek a féfiaktól, és hogy milyen jó ez. Úristen, ez mekkora hülyeség... Bár valóban különbözünk, de nem szabad ezt ennyire hangoztatni, mert sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mint amennyire különbözünk. Az emberek lassan nem egy másik embert látnak az ellenkező neműben, hanem potenciális "áldozatot". Ezt a szakadékot pedig nem a videójátékok ásták, ott van az régóta, a TV meg kiszélesítette. Tudom én, hogy ez az egész "nők vs férfiak" probléma nem, vagy csak nagyon nehezen megoldható, de talán máshogy kéne megközelíteni a dolgokat. Mondjuk "nők & férfiak".
Ja igen, és ezzel télleg vége.
Miért nem vallják be a csajok, ha játszanak valamivel? Mert megkapják a "húzz vissza a konyhába, és hozz nekem egy szendvicset" dolgot. Ez persze egy bunkó hozzáállás (már ha az illető komolyan gondolta), de ez fakadhat abból is, hogy bunkókám még nem találkozott online csajokkal. Szar kifejezéssel élve lehet ez egy rácsodálkozás. Én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a hangos kisebbség, kortól függetlenül, de igazából ez a gond: hangosak. Nem véletlenül van a játékoknak oly rossz híre. (Ez, meg ugye a médiának kell találnia maga helyett egy bűnbakot.)
A nemhozzabe képre,
remélem ezt fogja, ha még egyáltalán érdekel. XD
És akkor kanyar a tudományra: ha én egyszer egy légtérben maradok egy 3D nyomtatóval, nem az lesz a kérdés, hogy mit nyomtassak, hanem hogy milyen sorrendben. XD