Szerintem is jó kezdés volt, követhetőbb és fogyaszthatóbb, mint az OVA. Ezek szerint a készítők is tisztában voltak vele, hogy a régi feldolgozás nem volt valami... nézőbarát.
Már azért hálás vagyok, hogy amikor kiírták a karakterek nevét, nem feltétlenül kezdett el azonnal beszélni is az adott karakter, és nem szimultán kellett feldolgoznia az agyamnak, hogy ki ez és mit akar.
A CGI abszolút vállalható, sőt. Bár az űrcsaták most sokkal látványosabbak, még mindig nem lettek háromdimenziósak, illetve minél több részt látok ebből a cuccból, annál kevésbé értem, hogy miért nem zavar senkit sem az az epikus mennyiségű űrszemét, amit egy-egy ilyen csata során produkálnak. És nem környezettudatosságból érdekelne, hanem hogy miért nem árt ez a sok törmelék a hadihajóknak és az űrrepülőknek? Nem zavaró, hogy kerülgetni kell őket? Vagy ha nem kerülgetik őket, nem gáz, ha beléjük rohannak?
A taktika nagyszerűségét pedig most sem értem. Oké, hogy unortodox, és visszavonulást vártak Reinhardéktól. De a Szövetségnek nincs olyan bazi kijelzője, mint Reinhardnak, amin látszik, hogy mégis mi történik? Szóval amikor Reinhard elindul a középső hadtest felé, akkor azt a jobb meg a bal oldal miért nem látja? Konkrétan közelebb vannak egymáshoz, mint a birodalmi sereg hozzájuk, ezért csatlakozhatnának a középső hadtesthez, vagy ha ez nem sikerül időben, még mindig simán be tudnák keríteni a birodalmi sereget. Ha nincs nekik ilyen kijelzőjük, miért nincs? Ha meg van, akkor meg mit tökölnek?
Én egyszerűsítem le ezt a dolgot? A régi OVA is tele volt számomra ugyanilyen kérdéses részekkel, de ezekre sose panaszkodott senki a fórumokon.
A karakterdizájn legnagyobb vesztesei egyértelműen Kircheis és Reinhard, akik jó adag egyéniségtől szabadultak meg ezzel a generic ikemen külsővel, Reinhardon ráadásul Miyano Mamoru sem segít. Remek seiyuu, de valahogy túlságosan emlékezetes a hangja, és rengeteg más szerepe jut azonnal az eszembe, ahogy megszólal. Reinhard pedig túlságosan one and only karakter ahhoz, hogy a szövegei közben Yagami Light, Matsuoka Rin, JJ, Okabe stb. lebegjen a lelki szemeim előtt.
A zenével viszont nincs bajom. Bár nem a híres klasszikusok, így is komolyzenei maradt az OST, és az OP-ED is emlékeztet a régiekre.