Ha már tegnap lement az utolsó általam nézett nyári cím záró epizódja, akkor itt is megosztanám gondolataimat az előző szezon animéiről a gyengébbektől a jobbak felé haladva:
Fuuto Tantei
Mostanság nem néztem krimit, így mikor láttam egy előzetest erről az animéről, úgy voltam vele bele vágok, hátha egy jó kis detektíves sorozatot fogok látni amihez éppen kedvem is van. Nos az elvárásaimhoz képest merőben eltértek a látottak. Például nem gondoltam volna, hogy ez olyan anime, ahol emberek pendrive-okat dugdosnak magukba vagy az övükbe, hogy vmilyen lénnyé átváltozva különleges erőre tegyenek szert. Igaz ez önmagában nem lenne probléma, de a hogyannal már igen. De egy kicsit elébe vágtam most a dolgoknak szóval vissza az elejére.
A sztori egy állandóan szél fújta kikötővárosban játszódik, ahol Philip és Shoutaro magánnyomozóként ténykedik. Specialitásuk a Gaia Memory-ket (ez a pendrive amiket magukba dugdosnak) használó bűnözők felderítése és semlegesítése. Egy-egy ilyen eset felgöngyölítéséről szól az anime, mely mellet még van egy az epizódokon átnyúló szál is.
Ez így nem is hangzik rosszul a probléma ott kezdődik, hogy nem egy a világgal vagy az alap felállással kapcsolatos dolgot nem vagy nagy vonalakban magyaráz el az anime, mely véget elég nehéz felvenni a fonalat. Persze utólag utána nézve kiderült, hogy ez a sorozat a Kamen Rider franchise része és ezért fukarkodik magyarázatokkal az anime. Azaz egyértelműen nem a szériával most szembe kerülő embernek szól, mint én.
Például csak a kontextusból lehet következtetni arra, hogy a Kamen Rider kifejezést a jófiúkar használják, akik páncélozott ember alakját veszik föl. De hogy miért ilyen alakot öltenek, mikor minden más memory használó szörnyé változik az egy jó kérdés. És még sorolhatnám.
De éppen annyira azért képben van az ember, hogy nézhető legyen a sorozat, aminek ugye az alapját a nyomozások adják. Amik nem rosszak, érdekelt, hogy az egyes bűncselekmények mögött ki áll és mi az indítéka. Igaz volt, hogy számomra már a nyomozás elején egyértelmű ki volt a tettes.
Ami még a sztorit illeti és a mérleg negatív oldalát nyomja, hogy nincs vége. A részek előre haladtával fokozatosan kerül előtérbe a főszál a nagy bűncselekmény és az utolsó két része teljesen fókuszban is lesz, hogy aztán a 12. rész vége után a levegőben lógjon. Ez kicsit mérgelt, hogy nem adta meg ezt nekem az anime, miután kitartottam a végéig a hibák és a cringe dolgok ellenére.
Jah, hogy mik azok a cringe dolgok? A pózőrködés, a Kamen Rider-ek gáz páncélzata, a rosszfiúk elkezdik magyarázni mit, miért és hogyan csináltak, a memory-k elnevezése, az hogy ezek használatakor egy hang be is mondja ezt, pl Cyclon, Joker, Xtreme stb. Mindezeken nagyon látszik, hogy a franchise védjegyei és lehet valakinek ezek bejönnek de nekem nem.
A főszereplő duóra nézve egy pillanatra azt gondolhatja az ember, hogy ez csak csajoknak szóló cucc, de más eleme az animének ezt nem támasztja alá. Amúgy a párosból Philip-t egészen bírtam és szorítottam neki, hogy összejöjjön az újdonsült bögyös segédjével, mert jó párost alkotnának. A többi karakter pedig szóra sem érdemes.
Az animációval, látvánnyal nincs gond és az aláfestésekkel együtt egy stílust követnek, még ha az nem is annyira az én ízlésemnek való.
Akik tudják mi fán terem a Kamen Rider azoknak érdemes lehet megnézni, mert ahogy olvastam máshol a szériát ismerők kifejezetten pozitívan nyilatkoztak róla. Akik pedig nincsenek képben azok inkább kerüljék el.
Hataraku Maou-sama!!
Az első évadot már jó párszor láttam, ugyanis azt egy kifejezetten jó vígjátéknak tartom. Így mikor bejelentették, hogy jön a folytatás nagyon megörültem. Persze az örömben volt egy kis üröm is mikor megláttam miként néznek ki a karakterek de erről majd később.
Az első rész még bizakodásra ad okot, hogy a folytatás is lesz olyan jó mint elődje. Aztán bekerül a képbe a kislány (Alas Ramus) a második részben és onnanstól zuhanásba kezd a sorozat. Ami néhány dolognak köszönhető, többek közt az imént említett gyerkőcnek, kit ideiglenesen a hősnő-démon nagyúr párosunkra bíznak. A gyereknevelés alapjáraton egy komoly téma, hiszen például nagy felelősséggel jár, azonban nem állítom azt, hogy ne lehetne humorosan tálalni. Persze nem is feltétlenül kellene viccelődni közben, hiszen komoly elemek is kellenek egy vígjátékba, hogy ne csak a poénokon keresztül legyen szórakoztató a sorozat. Ilyen részei eddig is voltak az animének, lásd Yusa háttere, ami miatt van egy fajta szembenállása Mao-val. Csakhogy az évad a gyereknevelést elbagatellizálja, arról nem is beszélve, hogy nem poénkodnak vele, hanem cukiskodnak, amin csak ront a kölök idegesítő hangja. Illetve egyszerűen nem illik a szériába, aminek alapja az, hogy a fantasy világ nagyjai, erejüket veszve, már-már nevetségesen túlzott komolysággal próbálkoznak beilleszkedni az emberi társadalomba.
Azonban nem csak a kislány behozatala okozza a problémát, hanem az is, hogy az évad középső fele szinte a fantasy világról szól, háttérbe szorítva a poénokat és a tényleges cselekményt.
Ha pedig mindez nem lenne elég akkor még Yusa háttérsztoriját is kvázi újra írták, mellyel oda lett a Maou-val való konfliktus alapja. Nem mondom ez húzás nálam eléggé kibaszta a biztosítékot.
Ami igazából menti ezt az évadot, az a néhány rész melyek megközelítik az előző évad epizódjainak színvonalát. Kiváltképp a 9. rész, amin tényleg jókat nevettem. Illetve az is plusz pont, hogy a régi hangok egytől egyig visszatértek.
Kár, hogy az animációt készítő stúdió már nem, aminek hozományaként a karakterdizájn jobban hajaz az ln-ben látottakra, mely nekem nem tetszik.
Egyértelműen csalódás, ami nem ér fel az első évadhoz. Ennek ellenére a folytatást nézni fogom, hátha mégis majd újfent olyan jó lesz, mint a legelején.
DanMachi 4
A széria az eddigi évadai során mindig eljátszotta azt, hogy képes felülkerekedni a saját hibáin, aztán folyton folyvást kiderült ez mégsem van így. Ez most sincs másképp, igaz itt a sorozat már nem is nagyon próbálkozik. Ugyanis míg az előző évad például az értelmes szörnyekkel nemcsak, hogy csavart egyet a dolgokon, de tágította is eme világot, itt ilyesmiről szó sincs. Hiszen szinte korábban látott elemeket hasznosít fel újra, lásd évad első fele, ahol megint egy értelmesebb és egyben erősebb szörny bukkan fel, akit csak megint Bell tud legyőzni. Persze erre föl jöhetne a kérdés, hogy egy dungeon-os szériától mégis mit vársz? A válaszom, hogy ennél többet. És ez nem olyan nagy elvárás.
Úgy is tűnik az évad második felében, hogy lesz is több és végre Bell egy komoly döntés elé áll, ahol ha követi saját eszméit, akkor egyik barátja ellen kell fordulnia. Aztán mégse és csak egy félreértésről van szó, hogy Bell zéró karakterfejlődése stabilan tarthassa magát.
Aztán bosszantó, hogy az anime hülyének gondolja a nézőit és azt hiszi a kiszámítható fordulatoknak vagy cliffhanger-eknek a teljesen egyértelmű végkimeneteire nem fogunk rájönni.
Az meg már csak hab a tortán, hogy az a kevés ami történik sincs lezárva. Holott nem gondolom azt, hogy ha még két résszel megtoldották volna ezt a kurta 11 epizódos évadot ne lehetett volna lezárni a jelenlegi történetívet.
Hogy ne csak ostorozzam az évadot, akad azért pozitívum is. Örültem, hogy a helyszín a dungeon egyik új szintje, ahova már egész nagy csapattal vágnak a küldetésbe Bell-ék. Továbbá a harcok izgalmasak annak ellenére, hogy egyértelmű ki fog győzni. A megvalósításra sincs panasz a látvány szép és az aláfestések is néhol egész epikek. Végül külön meglepetésként ért, hogy mennyire véresek egyes részel.
Szerintem ez az évad jól megmutatja mire képes a sorozat és hogy ennél többet ne is várjunk. Egyszer úgy-ahogy elszórakozik rajta az ember és kész.
Kinsou no Vermeil
Eredetileg nem terveztem nézni, de figyelmetlenségem következtében ennek az első részét indítottam el egy másik sorozaté helyet. Végül nemcsak az elsőt, de a további epizódokat is végig néztem, ugyanis vizuális téren megfogott az anime. Szerintem a nyári szezon általam látott címei közül ez a legszebb.
A sztori azonban már nem említhető érvként az anime mellett. Igen egyszerű, melynek első fele nagyrészt arról szól, hogy a főszereplő páros egy-egy részben valakivel harcol. Míg a második felében próbál tényleges történetet összehozni több kevesebb sikerrel. Persze egy ecchi-hez (mert ez az) mérten a célnak megfelel. Amúgy ecchi-nek elég visszafogott, vannak fedetlen idomok, de nem sokszor és az érzékeny részeket takarva. Illetve nincsen tele erőltetett beállításokkal a női test szépségeinek fókuszában. Igazából a túlfűtött csókokban nyilvánul meg leginkább a műfaj, -kis spoiler- mert az aktusokat sem mutatják diszkréten. Bizony a főszereplő páros kapcsolata el jut a tettlegességig, ami szerintem egy pozitívum (lévén sok műben nem fejlődik egy pár kapcsolata holott kellene).
Ha már főszereplő páros, akkor érdemes megjegyezni, hogy Vermeil karaktere a látvány után a másik nagy erénye az animének, legalábbis férfi szemmel. Azonban a főszereplő srác eléggé idegesítő amire még egy lapáttal rátesz a szinkronhangja.
A megvalósítás minősége nem csak a látványban, de az aláfestésekben is megmutatkozik, ugyanis egész jók azok is. Továbbá nekem az ED dal is igencsak tetszett.
Egy vizuálisan szép, de visszafogott ecchi, amelyet a műfaj kedvelőinek érdemes lehet megnézni. Másnak azonban kihagyható.
Prima Doll
Kétséges volt számomra, hogy belekezdjek, mert bár a steampunk setting és a háborút megjárt automaták beilleszkedése a békés mindennapokba ígéretes volt a számomra, azonban az előzetesekben látott lolik és a túltolt moe faktor eléggé taszítottak. De végül mégiscsak sort kerítettem a sorozatra, mely végül meglepően jó lett (rosszabbra számítottam).
A történet alapja, hogy évekkel ezelőtt háború dúlt, mely során az emberek mellett automaták is részt vettek és elestek a küzdelmekben. Azonban nem minden automata élete ért véget a csatamezőn, ugyanis egy katonának sikerült pár elesett automatát megjavítania, kiknek egy új békés életet ajánlott fel, mely során az általa üzemeltetett kávézóban dolgozhatnak. Egy nap e kávézóban tér magához az amnéziás automata Haizakura, kinek mindennapjait követhetjük nyomon, ami során megismerhetjük sorstárai történeteit és fájdalmait.
Természetesen nagy drámákra nem kell számítani, de azért szomorú pillanatokban sem lesz hiány. Persze nem egy depis animéről van szó, nagyobb részt vidám hangulatú, lévén a főhős mindenki sebét próbálja begyógyítani. Mellesleg utoljára Haizakura múltjára derül fény az anime végén, mely során az a jelenre is igencsak kihatással lesz az anime legakciódúsabb szegmenseit elhozva. Maga a lezárás igazi meglepetés volt számomra, ugyanis nem gondoltam volna, hogy -kis spoiler- elmarad a színtiszta happy end.
A karakterek kedvelhetők, érdekesek a múltjuk, illetve bizonyos témák amiket ezzel feszeget. Továbbá a sorozatnak sikerül azt elérnie, hogy egy némelyikük fájdalmát is átérezzük. A loli része is visszafogott a dolognak. Azonban van egy valaki, aki az egész anime legnagyobb negatívuma. Ez maga a főszereplő Haizakura, akinél borzasztóan túltolják ezt a moe-séget és loli létet. Na őt nem egyszer nehéz elviselni.
Számomra meglepő módon egész sokat dalolásznak az animében. Vannak köztük kellemes dalok, de a fele az ilyen erőltetett kislányos hangon való éneklés, amik bántották a fülemet.
De hogy ne negatívumokkal zárjam a véleményemet, érdemes megjegyezni még, hogy a megvalósításra nem lehet panasz.
Aki képes elviselni a néha túlzott moés dolgokat, annak tudom ajánlani. Hiszen alapjába véve egy érdekes, vidám és egyben szomorkás animéről van szó.
Made in Abyss: Retsujitsu no Ougonkyou
A folytatás megkezdése előtt újráztam az első évadot, illetve bepótoltam a filmet, ami után kifejezetten rá is hangolódtam az animére. Lévén az első évad még most is magával ragadó, igaz továbbra is kissé sajnálom, hogy gyorsan túl voltunk az első szinteken. Így én örültem, hogy itt a folytatásban jobban elidőztünk egy helyen.
A falu melyet elérnek hőseink kifejezetten tetszett a társadalmi felépítésével és szabályrendszerével, illetve létrejöttének történetével. Ugye az évad két szálon, két idősíkon fut, melyek közül eleinte kevésbé érdekelt az, amely nem Riko-ékról szólt. Azonban ahogy haladtak a részek és egyre jobban körvonalazódott miként kapcsolódik Vuelo-ék kalandja a faluhoz, úgy egyre jobban érdekelt mi történt velük. Bár egy valami ezzel kapcsolatban nem tetszett:
Sajnos nem ez az egyetlen negatívum amit meg kell említenem. E évad első kétharmada / háromnegyede egy-két kivételtől eltekintve hozza a korábbi részek színvonalát. Azonban az évad vége közel borzalmas, ami nagyban köszönhető az öncélú erőszaknak. Ugyanis addig a pontig a sorozatban egyszer sem éreztem azt, hogy öncélú lenne az erőszak, ne lenne funkciója, esetleg mögöttes mondanivalója. Na de itt igen. Hacsak nem arra akarják kifuttatni majd ezt az egészet, hogy valójában az Abyss él és ezért kíméletlenül akarja kiirtani magából minden külső tényezőt.
A másik dolog ami miatt ennyire nem vagyok jó véleménnyel a végéről, hogy:
Ha pedig mindez nem lett volna elég az anime teljesen fölöslegesen újra képbe hozta Mitty-t, csak azért, hogy egy teljesen értelmetlen bonyodalmat kreáljon.
Lehet eléggé negatív hangvételű lett e vélemény, pedig az évad nagyja tetszett és hozta nagyrészt a korábbi színvonalat, csak hát becsúszott egy-két eléggé bosszantó hiba. Természetesen aki látta az eddigieket annak eme folytatás elé is érdemes leülnie.
Summertime Render
A sorozat induláskor nem keltette fel a figyelmemet, ugyanis pár promó kép láttán egy strandolós, sol, tinirománc képe rajzoldót ki benne, ezért jobban nem is néztem utána az animének. Csak mikor később olvastam, hogy ez nagyon nem így van s vetettem bele magam.
A történet arról szól, hogy egy nap Sinpei Tokióból visszautazik szülőszigetére gyerekkori barátjának Ushio-nak temetésére, ki elméletileg pár nappal korábban vízbe fulladt. Azonban hamar bizarr eseményekbe sodródik bele, mely során meghal. Csakhogy ez számára nem a vég, ugyanis újfent azon a napon és azon a kompon találja magát, mikor a szigetre érkezett. Ezzel pedig kezdetét veszi loop-okon átívelő harca, mely során szembe kell néznie a sziget sötét titkával, hogy megmenthesse még élő barátait és fényt derítsen miért kellett meghalnia Ushio-nak.
Az ember nem várná, de az anime valójában két szemben álló fél harcáról szól, s ez igen hamar az első néhány részben már világossá válik. Ezzel a misztikum eléggé csorbul, viszont a két fél küzdelme módfelett szórakoztatóvá teszi az egész sorozatot. Lévén rendkívül okosan reagálják le egymás lépéseit, amit csak fokoznak a szinte az anime végig kitartó epizód végi cliffhanger-ek, melyeknél mindig történik valami, ami az aktuális álláson fordít. Emiatt pedig az ember egy-egy epizód után tülkön ülve várja a következőt.
Mindezek felett még kifejezetten feszes tempót diktál az anime, mely végett még könnyebben ráfügg a néző. Csakhogy a gyors tempó kétélű fegyver, ami jelen esetünkben sajnos több kárt okoz, mint hasznot. Szinte kiöl minden nemű feszültséget és drámát az animéből. Hiszen Shinpei gyorsan lereagálja az eseményeket, mintha egy játék lenne, ahol most épp számára kedvezőtlen lépés történt, de egyből a saját lépésével előnyösebbre fordítja a dolgokat és már megyünk tovább. Egyszerűen hiányolom az igazi kétségbe esést és kilátástalanságot, mely által a leküzdött akadályok tényleges megmérettetésnek érződnek. Továbbá nem nagyon vannak nyugisabb, lassabb szegmensek, ahol nemcsak megkapná a főszereplő a kellő időt következő lépésének átgondolására ezáltal hitelesebbnek tűnve, hanem a nézőnek is lenne ideje megemészteni a látottakat. Igaz mondjuk utóbbira másképp ad lehetőséget a széria, ugyanis a nyugis epizódok azok nagy részt flashback-ek.
Viszont mindennek ellenére a finálé elejéig elégedett voltam az animével. Ugyanis a finálé kiábrándítóan pocsék lett. Az addigi izgalmas, taktikus és fordulatokban bővelkedő küzdelem ledegradálódik shounen fight-os csihi-puhivá.
Mindezen negatívumok után a legutolsó, 25. rész hiába önmagában probléma mentes mégsem működik. Mivel semmilyen érzelmet nem tud kiváltani, egyszerűen megnézi az ember és kész. Holott ha a finálé normális lett volna, illetve korábban lett volna feszültség és kétségbeesés, akkor borítékolható lett volna a katarzis élmény, ami sajnos elmarad.
A főszereplőnek és barátainak nem azért drukkoltam, mert sikerült az animének megkedveltetniük őket, hanem szimplán csak azért, mert ők az áldozatok. Számomra a legunszimpatikusabb az Shinpei és Ushio a bagázsból, azonban a többiek is csak közömbösek nekem.
A megvalósítás rendben volt, bár egy-két vizuális baki azért akad.
Mindenképp az év egyik említésre méltó animéje, csak nem hibátlan, illetve a finálé csalódást keltő. Ajánlom azoknak, kik egy izgalmas, fordulatokban bővelkedő időutazós küzdelmet kíván látni.
A mangába lehet beleolvasok, viszont ha jön nyugatra a vn, akkor azt mindenképp beszerzem.
Shadows House 2
Az első évaddal egy kellően egyedi és érdekes anime vette kezdetét, így már alig vártam, hogy láthassam a folytatást.
Remek lett, lazán hozza az eddig megismert színvonalat. A mostani történetív egy krimis szál, mellyel főszereplőink közvetlen veszélyben nem igazán vannak. De ettől még izgalmas és kifejezetten érdekes folytatásról lehet beszélni. Igaz a részletekre kitérni a spoilerek miatt nem lehet, viszont annyi leírható, hogy nem egyszer meglepő fordulattal, információval vagy éppen teóriával áll elő, amikre még csak nem is gondoltam.
Mindezek mellett azért érezhető, hogy ez egy átkötő/felvezető ív a következő szálnak. Sok új karakter képbe kerül, de nem mindegyik válik még ezen epizódok konkrét részvevőivé. Illetve vannak dolgok amik továbbra is a levegőben lógnak, sőt talán még több kérdés vetődik fel, mint amennyire választ kapunk, kíváncsivá téve a folytatás iránt.
A megvalósítás továbbra is minőségi, bár nekem most az OP-ED páros annyira nem jött be.
Összességében e folytatás nem okoz csalódást, mely után várom a következő évadot, ami remélem, hogy lesz.
Overlord 4
A harmadik évad zárása után kifejezetten vártam a folytatást, hiszen végre eljutottunk arra a pontra, amit Ains-ék minden eddigi tette felvezetett és amit az ember a széria első perctől várt egy OP antihőstől. A világ meghódítását. Ezt pedig az évad a lehető legszórakoztatóbban és vegytisztán hozza el, mellyel meghálálja az anime, hogy eddig kitartottunk mellette. Illetve bőven ellensúlyozni tudja a sorozat eddigi hiányosságait és hibáit.
Ami talán szembeötlő probléma és nehéz elsiklani felette az a tempó. Túl gyors és az ember sok mindenre kíváncsi lenne részletesebben, amiről érezhetően lemarad. Jobb lett volna ha ezen 13 rész eseményeit dupla annyi epizódban mutatják meg.
Továbbá szemet szúró a cenzúra, mely során látványosan kerülnek bizonyos dolgok megmutatását. Azért kicsit vicces, hogy Danmachi 4. évada véresebb, mint az Overlord ahol nagyban megy a mészárlás.
Személy szerint nagyon élveztem az évadot, viszont érdemes előtte újranézni a korábbiakat, mert bőven akad hivatkozás korábbi eseményekre.
És még volt a nyári szezonból a
Isekai Ojisan, amit sajnos a covid sújt, így a második felére még várni kell. De az eddigi részek alapján leírhatom, hogy ez egy kifejezetten jó vígjáték.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A mostani őszi szezonból kevesebb cím izgat:
Folytatások:
Muv-Luv Alternative: ez már nem lesz egy bezzeg példa, hogy így kell jó VN adaptációt csinálni, ettől függetlenül ez érdekel legjobban a szezonból. Az új
OP és
ED dal pedig tetszetős.
Spy x Family: még nem volt kedvem belekezdeni a folytatásba, de mindenképp nézni fogom valamikor.
Fumetsu no Anata e 2 : még nem láttam az előző évadot sem, de valamikor sort kerítek a sorozatra
Új címek:
Kage no Jitsuryokusha ni Naritakute!: az első rész nem nyűgözött le, de a második már elfogadhatóbb volt.
C Danchi: nézném ha egyszer lesz fönt japán szinkron, mert az angol borzalmas.
Seiken Densetsu: Legend of Mana - The Teardrop Crysta: az
OP dal nagyon tetszik, de az első rész egyelőre nem jött be.
4-nin wa Sorezore Uso wo Tsuku: az új címek közül eddig ez nyerte el a tetszésemet. Jó kis marhaságnak ígérkezik.