Aoianime Fórum

Bátyámtól kaptam a Ghost Brigade (finn melodikus death metal) 4. albumát, a One With The Stormot. Nagyon adja, legalábbis szerintem, de legalábbis annyira, hogy fel se tűnt, mióta hallgatom. Egy szemlének itt pl. a Departures c. daluk.

Ugyanakkor körbejártam a Rockboxot, a szokásos éves turné, beszerző körútra. Új Amaranthe, Cradle of Filth mellett akkor már Katatonia, Hypocrisy, Opeth, Therion, Amorphis, Dark Tranquility, Dream Theater összes album is behúzva, illetve az Iron Maiden stúdióalbumok egy jobb minőségben. Amúgy az idei Senjutsu lemezben (Iron Maiden) személy szerint csalódtam. Ugyan nem akkorát, mint a legutóbbi Book of Souls esetén vagy a The Final Frontiernél, mert itt legalább volt pár jó nóta. Kár, hogy pont azok, amelyek videoklipet is kaptak: a The Writing on the Wall és a Startego. A többi ezekhez képest meh, és az emlegetett távol-keleti téma a dallamvilágban észre sem vehető. Nyomokban sem.

És akkor már az új Amaranthe-ról, ha már ma ez volt terítéken: Archangel és a Boom.

Kicsit ráfüggtem az 1994-es és az 1996-os Amorphis lemezekre mostanság. Meg is akadtam a diszkográfiában ezeknél, ami baj, mert bőven van anyag még, annyira prolific banda.

És bár volt egy pár friss letöltésem, mint az új Cradle of Filth album... Az is olyan lett, hogy eh. Elmegy, hallgatható, de valahogy semmi nem ragad meg belőle.

A Hypocrisy új lemez meghallgatva, még kicsit ízlelgetnem kell, de nem rossz. Ellenben valahogy a 2006-os Virus illetve a The Final Chapter lendülete valahogy mintha hiányozna.

A Dream Theatertől én egy kemény stílust vártam, de prog rock/prog metalnak... Viszolyogva mondom rá az eh-et. Nekem egyszerűen túl könnyed, még annyi lendülete sincs, mint a Katatoniának az utóbbi időben.

Az új Therion jól szól, a The Leaf of the Oak of Far különösen kedvenc lett róla. Sajnos a többi lemezről egyelőre ezt nem mondhatom el, hogy találtam volna rajtuk valami jót. Kissé túl változatos a felhozatal albumról albumra a felhozataluk, emiatt nehezen tudom követni, több számuk olyan, mintha direkt betonpapucsban járna, kínosan hosszúnak érződik.

Az Opeth-be bele-belekóstolgattam, de eddig tetszik. A többi meg még várat magára, hogy felpattintsam őket egy formázás mellé.

Ja, és van új Sabaton nóta, ami ugyan az olasz frontról szól, de sokkal inkább a hegyivadászokról és az 1916-os fehér péntekről.

Iszonyat catchy, a háttértörténete pedig megérne egy külön misét. XD (Amúgy unironikusan sajnálom, hogy manapság már mozifilmek end creditse alatt nem ilyen kifejezetten filmhez írt popszámok, meg hasonlók szoktak menni. XDDD)

Nagyon rá vagyok gyógyulva az Ex Deora mostanság.

Még a nagy animés korszakomban elég sok japán zenét hallgattam (főleg openingekből-endingekből megismert előadókat), de most már jó pár éve a Liv Moon az egyetlen olyan japán együttes, akiknek a karrierjét figyelemmel követem (őket meg pont nem animének köszönhetően ismertem meg ). Decemberben végre megjelenik az új albumuk és az első kiadott szám alapján ezt is szeretni fogom.

popovicsp07 írta: ↑2022.07.13. 20:23 Nagyon rá vagyok gyógyulva az Ex Deora mostanság.

Az Ex Deo az ilyen: NAGYON JÓ.

Én meg közben mosom füleimet egy isekai szenny után, amit challenge-ből vállaltam be nézni.

Ricz írta: ↑2022.11.24. 17:33

popovicsp07 írta: ↑2022.07.13. 20:23 Nagyon rá vagyok gyógyulva az Ex Deora mostanság.

Az Ex Deo az ilyen: NAGYON JÓ.

Én meg közben mosom füleimet egy isekai szenny után, amit challenge-ből vállaltam be nézni.

Életem legelső saját kompakt lemeze volt a Földi örömök. Aggódni kezdtek a szüleim.

Inu-ou OST, ha valakinek hiányozna péntek óta.

Éppen a Twin Peaks nézésének a közepén járok és bár a sorozattal bőven akadnak gondjaim, de ha van valami, amit kiválónak érzek benne, az a zenéje... és itt jön a képbe az, hogy nem csak, hogy pár napja elhunyt a zeneszerzője, Angelo Badalamenti (aki egyébként együttműködött Lynchhel más filmek zenéjén is, mint pl. a Kék bársony vagy a Mulholland Drive), de idén szintén elvesztettük Julee Cruise-t is, aki énekelte a sorozatban felbukkanó betétdalokat és a Falling-ot is, aminek instrumentál változata a főcímdal. Nyugodjanak békében!

Egy szó mint száz, most ez pörög nálam... itt a Falling.

scineram írta: ↑2022.11.26. 12:28

Ricz írta: ↑2022.11.24. 17:33

popovicsp07 írta: ↑2022.07.13. 20:23 Nagyon rá vagyok gyógyulva az Ex Deora mostanság.

Az Ex Deo az ilyen: NAGYON JÓ.

Én meg közben mosom füleimet egy isekai szenny után, amit challenge-ből vállaltam be nézni.

Életem legelső saját kompakt lemeze volt a Földi örömök. Aggódni kezdtek a szüleim.

Akelához viszonylag későn kapcsolódtam be, de sajnos mára inkább viccbanda lett.

Most épp egy japán shoegazing albumot: Kinoko Teikoku - タイム・ラプス