Sors/Legfőbb Rend: Camelot, a szent kerekasztal - Vándorlás;Ezüstkar
A Camelot mozik első része kijött, és míg a community vereti, hogy mennyi sztorielemet hagytak ki, szerintem ezt a részét szépen összerántották, összefoglalták. Elhagytuk a kötelező jellegű visszatekintést arra, hogy mi volt a sztori nyitánya, hogy a Chaldea Biztonsági Ügynökség felrobbant és leégett miután kiderült, hogy az emberiségnek eltűnt a jövője, aminek az eredete egy 2006-os szingularitás (erről szólt a First Order és a Zettai Majuu Sensen Babylonia 0. része), helyette már az elején megkapjuk, hogy Ritsuka és Mashu a sivatagban szekérhajóznak Da Vincivel. Ugyanígy megkapjuk azt is, hogy mi történt a Közel-Keleten és hol járunk az időben.
1273-ban, a kilencedik keresztes hadjárat bukása helyett, amikor egymásnak ugrottak a keresztesek, a mongolok és a mamelukok, valami megváltozott. Elvileg győztek a keresztesek, mert még megvannak. Azonban városok és falvak égnek fel, hatalmas menekültáradat veszi kezdetét és Jeruzsálem megsemmisült, helyét pedig egy új szent város foglalta el, amely egy nap alatt emelkedett ki a semmiből: Camelot. A menekültek ez utóbbiba igyekeznek a menedék és a földi paradicsom reményében a végeláthatatlan homoktengerből érkezve, noha csak havonta egyszer a Szent Kiválasztás során léphetnek be az arra érdemesek. A többieket kegyetlenül lemészárolják a Kerekasztal lovagjai. A helyzetet a belső viszályuk is bonyolítja, hiszen Bedivere feltűnik, akinek az emlékeiből összeállni látszik a kép...
...történt ugyanis, hogy Gareth halála (és Galahad eltűnése) után a lovagok egymás ellen fordultak. Gareth bátyja, Gawain Lancelot ellen vívta a párbaját a camlanni csatában, amikor Mordred és Arthur halálosan megsebezték egymást. A film egyelőre nem köti az orrunkra, hogy azt követően mi történt, de vélhetően Bedivere nem teljesítette a rábízott feladatot és nem adta vissza a Tó Királynőjének az Excaliburt úgy, ahogy az a legendában szerepel. Arthur ugyanis túlélte, és az Excalibur hiányában felnőtté vált (ide hallom Surci kommentjét, hogy "csöcsöt eresztett", és igazat is adok neki ebben), viszont ugyanakkor isteni szintre emelkedett valami miatt. A lényeg, a korábban a népéről gondoskodó király kifordult magából, és vele a lovagok is megváltoztak.
Ritsuka és Bedivere a legutóbbi Kiválasztás túlélőivel követik Da Vinci utasításait, és elmennek a Nap királyához, Ozymandiáshoz, hátha a segítségét tudják kérni. Ez persze nem jön össze, hisz egy másik isteni szintű királyról beszélünk, akinek ha az egójáról a modorára vetnénk magunkat, a szabadesés végén szörnyet halnánk. Így aztán marad a harmadik fél, akik senkinek sem akarnak behódolni: a hasszaszinok.
Ahhoz képest, hogy amúgy szépen összerántja a sztorit, a felétől kicsit kapkodósabbá válik, hogy katartikusan tudjon véget érni Arash Kamangir jelenetével. Részben érthető, mert a rohadt sivatagon át menetelnek napokig, az meg aztán minden, csak nem eseménydús. Ebből elég egy montázs is, gondolták, amivel jót is tettek. Igazán viszont a hasszaszinok falujába érkezéstől követően kezd el pörögni a cselekmény, és érezhetően kimaradtak dolgok. Egy esetben halljuk is, hogy kimaradt egy sor a japán szinkronból és a párbeszédet értelmetleníti el ezzel.
Mondjuk az angol feliratban nem ez az egyetlen betoldás, több olyan háttérbe szorítható mondat van, amit nem hallunk, de a feliratban ott van, és igazából nem tesz semmit hozzá, csak egyértelműbbé teszi a jelenetet (jellemzően a mészárláskor különféle pánikkiáltások). Persze, megvan a másik véglet is, amikor hallunk pár sort, de nem szerepel a feliratban, szóval az Aniplex megint brillírozott hivatalos feliratozás címén. Meg belefért egy durva anakronizmus is a felvezetésbe: az 1270-es években nem volt Richárd nevű vezetője a kereszteseknek, pláne nem első. Akiről szó van, az Oroszlánszívű Richárd és száz évvel korábban élt és járt a Közel-Keleten kereszteskedés céljával. Akiről viszont szó van, az I. Eduárd, aki ekkor még nem foglalta el az angol királyi címet. Mondjuk ennek a hibát azért nem csak úgy hagyják lógni a levegőbe, ki is használják és építenek rá, elvégre Arthur beceneve a Shishi-ou (szó szerint Oroszlánkirály, 獅王), I. Richárdot meg Oroszlánszívűként (獅子心王) is ismerhetjük, és őket mossák össze.
Grafikailag meg jobb lett, mint vártam. Vannak gyenge pillanatai, különösen a sötét jelenetek tompák, a végén a paletta összecsapott és kontraszt nélküli. Sőt, Bedivere rémálomjelenetei, amikor újraéli a camlann-i csatát állóképeiben csodálatosan mutat, a kis mozgásokkal is ritka hangulatos, de amikor Lancelotot és Gawaint látjuk párbajozni (lévén Gareth Gawain öccse és Lancelot ölte meg véletlenül a párbajuk során az egyik wales-i legendaváltozat szerint), akkor ritka ronda. Zeneileg már jobbára elmegy, nem valami maradandóak a dallamok. A filmvégi dal kifejezetten ócska és lapos tie-in, egyedül a felvezető dallam és az Arash jelenete alatti vonósok voltak emlékezetesebbek.
A második film (Paladin;Agateram) már kijött, az első 15 perce már meg is tekinthető. Abban annyi van, hogy Bedivere a hasszasszinok alapítójával beszél, majd Ritsukáékkal találja ki a következő lépésüket, Lancelot a Nap királya elé járul, amire a hőseink odaérnek, Mashu pedig nekiáll el agyabugyálni Lancelotot. Itt kerül Mashu összhangba a benne rejlő hősi lélekkel, amiből félszolgaként az erejét nyeri. Maga a harc jelenet piszok látványos, de kicsit fura, hogy Mashu végig monologizálja visítva, üvöltve, miközben a pajzsával elveri a Tó Lovagját. Ez így 15 percben kicsit sok, és félő, hogy a második film sokkal durvábban fog tömöríteni, mint az első, és elejétől a végéig az első film utolsó harmada tempójában fog pörögni, brutálisan butcherelve a sztorit, aminek a célja nem más, mint a Kerekasztal jelen állapotának felbontása, újraalapítása és Arthur király legyőzése.
"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát." (Friedrich Nietzsche)