Miyazaki nehezen állt rá az anime elkészítésére, legfőbb érve az volt, hogy ő csak gyerekeknek készít mozit, ez a történet pedig nem nekik való. Producere és barátja Suzuki arra világított rá, hogy a mester csak becsapja önmagát, az nem lehet, hogy mangat készít a felnőtteknek, de animét nem. Végül Miyazaki elkészítette a filmet.
A direktor kijelentette, a film nem óda akar lenni a háborús mérnökökhöz, nem akar senki buzdítani arra, hogy fegyvereket tervezzen. Mindösszesen egy igaz embernek szeretne emléket állítani.
A főszereplőnek egy igazi animés hírességet kért fel Miyazaki: Anno Hideaki alakította a főszereplőt. Így a két legendás rendező az 1984-es Nausica után újra együtt dolgozott.
1918. Japán. A fiatal Horikoshi Jirō álmot lát, amiben repülőgépet vezet, de felkel ébrednie és újra tudomásul kell vennie, hogy soha nem fog repülőgépet vezetni ugyanis erősen rövidlátó. Tanárától kap egy repüléssel foglalkozó magazint, amiben az olasz Gianni Caproni szerepel. A kisdiák álmaiban újra és újra találkozik Caproni báróval, aki arra biztatja legyen repülőgép tervező.
1923. Kanto. A fiatal Horikoshi átéli a földrengést és találkozik egy fiatal lánnyal Satomi Naoko-val. Miyazaki ezzel a jelentettel akart adózni a 2011-es Fukushimai földrengés áldozatainak.
A nagy gazdasági világválság közepén kap munkát a Mitsubishi gyárban, mint repülőgép tervező. Főnöke, Kurokawa hamar elismeri a fiatal mérnök tehetségét ezért Németországba küldi, hogy ott tanulmányozza a repülőgép fejlesztéseket.
Hazatérve újra találkozik Satomival és most nem ereszti el, összeházasodnak. Horikoshi folyamatosan dolgozik a Zero típusú repülőgépén és közben ápolja tuberkulózisban szenvedő feleségét. Satomi végül egy nap elhagyja a férjét, visszamegy a hegyekbe a szanatóriumba, hogy ott töltse utolsó napjait.
A film végén Jirō látja hazájának pusztulását és újra találkozik álmában Caproni báróval, akivel újra beszélget. Az olasz nemes büszkeséggel mondja, hogy „tanítványa” milyen szép gépeket alkotott, mire a japán mérnök csak annyit felel, hogy nem mindegyik tért vissza.
Bár a film önéletrajzi ihletésű, vannak benne fikciós elemek, így Satomi alakját is csak Miyazaki találta ki.
A filmet nehezen fogadta a közönség. A japán nacionalisták nem tartották túl hazafinak a filmet, a baloldaliak pedig azt vetették az idős direktor szemére, hogy dicsőíti a II. Világ Háborút. A kínai és a koreai vélemények sem voltak hízelgők, nekik azzal volt a problémájuk, hogy Miyazaki egy fegyvermérnököt bálványozott filmjében. Az Oscar díjas rendező újból kifejtette, hogy ő egy igaz emberről készített filmet, aki idealistaként csak a legjobb repülőt akarta megtervezni nem volt más célja.
Minden esetre a film 2013-ban a legtöbb bevételt hozó alkotás lett, amit a Japán mozik játszottak. Valamint egy újabb Oscar jelölést hozott el Miyazaki számára.
A film zenéjét szokás szerint Hisashi Joe szerezte, de a betét dal egy 1973-as Matsutoya Yumi szám adja, a Hikokigumo.
Ismertető