Mamoru Oshii, bár Japánban már azelőtt is alkotott sikeres anime filmeket, tíz éve a Ghost in the shell című filmjével robbant be a köztudatba. A film nagyon sok rajongót szerzett magának nem csak Japán-, de világszerte is. Így nem csoda, ha a második Ghost in the Shell filmet, mely az Innocence alcímet kapta, rengeteg rajongó várta már türelmetlenül.
A film ott veszi fel a fonalat, ahol az elődje befejeződött: 2032, Tokió: a technológia, fejlettsége révén az emberek fölé emelkedett, az információ a legfontosabb eszköz mind az állam, mind az alvilág számára. Az emberekkel együtt élnek a kisebb-nagyobb mértékben mesterségesen módosított emberek, vagyis cyborgok. A főszereplő Batou, a 9-es szekció nevű különleges bűnelhárító szervezet tagja, egy cyborg. 3 évvel az események előtt Batou közeli munkatársa, a szintén cyborg Kusanagi Motoko egy rejtélyes eset során eltűnt a hatalmas információs hálózatban. Batou azóta sem tudta teljesen feldolgozni az esetet. Új társa az első filmből már szintén ismert Togusa lett, aki nem cyborg, hanem átlagos családos ember.
Batou és Togusa ismét rejtélyes nyomozási ügyet kapnak. Több magas beosztású politikus, és egyéb magas rangú gazdag férfi nagyon hasonló körülmények között halt meg: szexuális szolgáltatásokat nyújtó csúcstechnológiás robotjaik (az ún. gynoidok) támadták meg őket brutális módon, majd a robotok önmegsemmisítő mechanizmusukkal végeztek magukkal is. Az ügy nem ígérkezik egyszerűnek: a maffia, majd a cyber-agy hekkerek is a páros útjába állnak.
Mivel ez a film a Ghost in the Shell folytatása, nem lehet önálló filmként megítélni. Legalábis annak, aki látta az előző filmet. Ezért a véleményem a két film összehasonlítása alapján írom le.
Az eredeti Ghost in the Shell film egy lélegzetelállító látomást mutatott be a nézőnek, melyben a jövő nagyvárosai mint önellátó, önálló életformák működnek az információ és a hálózat segítségével, amelyben az emberi faj a tudata kiterjesztésével, és a teste kiegészítésével új evolúciós lépcsőt akar teremteni magának. A vízióban egy új létforma születik az információból.
A folytatás ezzel szemben teljesen más nézőpontból vizsgálja a történetet, melynek középpontjában most az ember istent játszó, emberhez hasonló lényt teremtő tevékenysége áll. A élő és halott definícióit boncolgatja a film, melynek alapjául a lélekkel felruházott, ember által gyártott babák szolgálnak.
A babák a japánok számára szimbólumok széles tárházát szolgáltatják, elég, ha a gésákra gondolunk, akik szinte élő babákká redukált nők, vagy a híres japán babakultuszra. Már az első részben szereplő Puppet Master kifejezés is a japán bábszínház bábjátékosára utalt. A történetben szereplő szexbábuk sem újszerű ötlet, japánban ezek már régóta léteznek.
Csakhogy míg az első filmben a történet és a mondanivaló szinte egybeolvadt, a filozófiát a sztori támasztotta alá, ebben a filmben viszont úgy tűnik, a manga egy adott fejezete szolgáltatja a történetet, amely éppen illik ahhoz a filozófiához, amit Oshii el szeretett volna mondani. Nem is filozófia, inkább csak egy rövid eszmefuttatás egy adott témáról.
A film történetének alapjául a Ghost in the Shell manga 6. fejezete (Robot Rondo) szolgált. A sztori egyáltalán nem bonyolult, ennek ellenére sokan kifejezetten érthetetlennek ítélik a filmet. Pedig csak az teszi érthetetlenné, hogy egyszerűen nem mondanak el belőle kulcsfontosságú eseményeket, így nem folytonos, hanem "lyukasnak" tűnik. Aki olvasta a mangát, annak valószínűleg teljesen követhető a történet.
Ami feltűnő a filmben, az a rengeteg idézet. Idézetek japán haiku-költőktől, Gogoltól, Platóntól, és még rengeteg más idézet. De nem ezek teszik bonyolulttá a sztorit, ugyanis semmi közük a történethez, épp csak adott helyzetekben a karakterek előhozakodnak egy-egy idézettel. Togusa és Batou már szinte idézet-szócsatákat vívnak egymással, mintha ez valamiféle játékuk lenne. De hogy miért is kellenek az idézetek, arra nem sikerült rájönnöm. A film filozófiájához egyáltalán nem adnak hozzá semmit, de mindenképp érdekesen hatnak a filmben.
Egyértelműen pozitívumnak számítanak a több helyen megtalálható, visszaköszönő momentumok az első filmből, melyek kellemes nosztalgikus érzést adnak a néző számára. Ilyen maga a film zenéjének fő témája is, mely újra Kenji Kawai kezei közül került ki, és nagyon hasonlít az első film fő témájára.
Számomra negatívumot jelentett, hogy a helyszínek egyáltalán nem hasonlítanak a manga, és az első GitS film hideg, kékes árnyalatú nagyvárosi képeire, szűk, szemetes sikátoraira, ehelyett szürreális, furcsa építményekkel, katedrálisra hasonlító hatalmas kastélyokkal díszített világot láthatunk, a városokban 50-es évek beli autók láthatóak, a háttérzene pedig a 40-es éveket idéző jazz dallamokból áll nagyrészt. Oshii bevallása szerint saját fiatal korát idézi fel benne.
Az animáció mindenképpen elsőosztályú, a karakterek nagyon szépen kidolgozottak, a hátterek pedig a mai trend szerint teljesen számítógép-animáltak. A sztori lináris, teljesen filmszerű az előadásmódja, a kamerabeállítások szintén az élőszereplős mozifilmekre jellemző elrendezésűek.
A filmben található szokatlanul sok idézet, és a nagyon erősen megmutatkozó japán szimbólumok arra utalnak, hogy nem feltétlenül teljes egészében a nyugati piac volt az alkotók célja, de néhány dolog mégis nagyon erre utal: egyrészt a már említett lineáris sztori, és a teljesen filmszerű kamerabeállítások, másrészt egy érdekesebb dolog: A nőnemű gynoid szexrobotok teste teljesen bábuszerű, néhány domborulat kivételével semmi nőies nincs rajtuk. Nem úgy, mint az első GitS filmben például Motoko, akit többször szinte teljesen ruhátlaul mutatnak. Az innocence-ben mintha a bábuszerű robotokkal védték volna az ilyen kényes helyzetet, hogy ruhátlan nők sokaságát kelljen mutogatni. Így viszont a bábokban semmi emberi nincs, ami véleményem szerint egyáltalán nem reális. Ugyanerre a cenzúra-elkerülési indokra lehet következtetni abból is, hogy a manga történetéből a filmben kihagytak egy momentumot, ami szintén felháborodást válthatott volna ki. Aki olvasta a mangát, annak valószínűleg ez is fel fog tűnni.
Akinek az Innocence az első megnézett animéi között van, annak valószínűleg nagy élmény lesz, aki látta az első filmet, de nem ítélte kiemelkedőnek, azt esetleg a második film látványvilága fogja lenyűgözni, aki pedig az eredeti Ghost in the Shell filmet kedvencei között tartja számon, az készüljön fel, hogy az Innocence egy teljesen más hangulatú és más értelmű film lett, mely látványvilágában, és stílusában is nagyban különbözik az elődjétől.
Ismertető