A legenda folytatódik. A Dragon Ball Z onnan szövi tovább az eseményeket, ahonnan az eredeti Dragon Ball abbahagyta.
Son Goku felnőtt, feleségül vette Chi Chi-t és született egy fiuk, Son Gohan. Hősünk boldogan tengeti életét addig, amíg meg nem érkezik a Földre Raditz, egy ismeretlen, nagyon erős harcos, aki ismeri Son Gokut, bár folyton a Kakarot néven szólítja. Raditz elrabolja Son Gohant, hogy az apját zsarolhassa, de Son Goku és új barátja Ifjú Sátán úgy döntenek, inkább megküzdenek vele, mintsem, hogy engedjenek neki. Raditzot ugyan legyőzik, de a küzdelemben Son Goku is meghal. Ráadásul két újabb csillagharcos közeledik a Föld felé. Hőseinknek egy évük van arra, hogy felkészüljenek ellenük és összegyűjtsék a kristálygömböket, amivel feltámaszthatják Son Gokut. De kicsodák ezek a titokzatos csillagharcosok? Honnan jöhetek? Honnan ismerte Raditz Son Gokut, és miért szólítja a Kakarot néven?
A fergeteges kalandok tehát folytatódnak, új szereplőkkel, jobb grafikával, erősebb ellenségekkel és óriási csatákkal. A Z szinte pontosan olyan, mint a Dragon Ball, mégis kicsit más. A legszembetűnőbb különbség az, hogy az összes karakter felnőtt. Ez Son Gokunál és Krilinnél a legszembetűnőbb, hisz ők az első sorozatban még gyerekek voltak. A régi karakterek kissé a háttérbe szorulnak az új szereplők miatt, ami sajnálatos dolog is lenne, ha az új figurák nem lennének ennyire jók. Son Gohan, Ifjú Sátán, Vegita és a többiek azonban remekül átveszik a régi kedvencek helyét.
A kis Son Gohan például le sem tagadhatná az apját, pont olyan, mint Son Goku volt a Dragon Ballban. Ő is nagyon erős már gyerekkorában is, és nem ijed meg senkitől és semmitől. Pozitív előrelépés történt Krilin esetében is. Ő már az előző sorozatban is meghatározó személy volt, de miután Son Goku meghal, a karaktere felerősödik. Ő segít Bulmának és Son Gohannak megkeresni a kristálygömböket, de a csillagharcosok elleni harcban is nagy szerepe van. A legnagyobb durranás viszont kétségkívül Vegita figurája. A beképzelt, nagyravágyó, másoknak mindig bizonyítani akaró csillagharcos teljesen új színt hoz a sorozatba. Eddig, ha egy ellenségből szövetséges lett, akkor össze is barátkozott a többiekkel. Vegita viszont más. Ő kerüli a többieket, kicsit le is nézi őket. Világhódító terveivel ugyan felhagyott, de Son Gokuval, akit ő is Kakarotnak szólít, szeretne egyszer még megmérkőzni, hogy bebizonyítsa: ő a jobb. Vegita karaktere épp azért lett ennyire jó, mert ég és föld a különbség közte és a többi szereplő között, mégis együtt harcol velük.
A főellenfelek is nagyon jól sikerültek, és igen erősek is. Hőseink igencsak megizzadnak a Dermesztő vagy Cell elleni küzdelmekben. A harcok sokkal monumentálisabbak lettek, és igen hosszúak. Néha akár 6-7 részen keresztül is húzódik egy csata. Emiatt az embernek az az érzése támad, mintha az események nem haladnának előre. Például a Dermesztő elleni végső küzdelem is ilyen. Szerencsére az utána következő részek sokkal jobbak. Itt ismét magukra találtak a készítők, és több humorral fűszerezték a részeket, valamint a harcok is rövidebbek, emiatt a néző nem unja meg őket, hiszen a sztori jobban halad. A harc egyébként ismét jól megalkotott része a sorozatnak. A mozdulatok jól kitaláltak, és a speciális támadások is szépek. Ezért a harc elég látványos.
A grafika nagyon sokat fejlődött a Dragon Ball óta, ami egyrészt a karakterek új, felnőtt alakjának köszönhető, másrészt a sokkal élénkebb színeknek. A Z-hez képest a Dragon Ball színvilága kissé fakónak tűnik. A zene tartja a nagy előd színvonalát, úgyhogy akinek az tetszett, az ezt is szeretni fogja.
Összességében a Dragon Ball Z méltó folytatása a Dragon Ballnak. Megtartja az előd hangulatát, de jelentős számú új elemmel bővíti azt. Így annak is érdemes megnézni, aki nem szerette az első sorozatot.
Ismertető