Ez a 26 részes sorozat minden bizonnyal különlegesnek mondható. Csak nemrégiben sikerült megnéznem, noha már nem mondható újnak, hiszen 1999-ben kezdték sugározni. Kora ellenére kiváló grafikával rendelkezik, de ha csak ez lenne az érdeme, nem lenne méltó rá, hogy hosszan méltassuk. Több, sokkal több ennél. Habár kiválóan megszerkesztett sci-fi, olyan mélységig viszi az emberi lélek elemzését, amit máshol nem láthattunk, bizony még az Evangeliont is megszégyeníti ezen a téren.
Az alapszituáció az, hogy valamikor több száz évnyire a jövőben az emberiség szinte szabadon utazgat a naprendszerben. Egyetlen dolog gátolja csak ebben, az egykor a Napból kitört különös plazmafelhő, ami a bolygók síkjában terül szét, és minden hajót elpusztít, ami túlságosan mélyre merészkedik benne. A Liebe Delta oktató jellegű űrállomás a jövő űrhajósait képzi, a történet elején itt gyűlik össze az összes szereplő, ki-ki a saját céljai és elhatározása következtében.
Ám az állomás elpusztul, és ők a benne elrejtett űrhajón lelnek menedéket. A túlélők mindegyike fiatal, legtöbbjük gyerek, a képzésük sem fejeződött még be. Amit tudnak, megtesznek a túlélésért, és megpróbálnak kívülről segítséget kérni, de számukra ismeretlen oknál fogva üldözni kezdik őket, és egyetlen lehetőségük marad a túlélésre: valódi csapattá szerveződni, kiismerni és felhasználni a Ryvius rendszereit, úrrá lenni a nehézségeken, és legyőzni minden akadályt, ami a hazajutás előtt áll. Ez nem megy könnyen a valóságban, mindenkinek megvannak a maga személyes problémái, valamint egy egész kis elszigetelt társadalmat alkotnak, ami szintén nem mentes az ellentétektől, ráadásul senki nem maradt, aki fent tudná tartani a rendet.
Ennek az animének az erénye éppen ez, alaposan végigkövethetjük az űrhajón rekedtek életét mind személyekre bontva a főbb szereplők esetén, mind pedig társadalmi szinten, ahogy a közösség alakul. Teljesen érthető és átérezhető ahogy a kényszerű összezártság, az alá- és fölé rendeltség illetve az átélt veszélyek, és izgalmak alakítják a szereplők személyiségét. A történet igen depresszív hangulatú, és miközben halad, mind jobban azt érezni, hogy a szereplők sehogy nem tudnak kikászálódni az egészből. Ennek ellenére sikerült érthető befejezést összehozni, ami pedig sok animének nem sajátja.
Összességében elmondható, hogy aki szereti az űrhajós-mechás sci-fit, az is megtalálja benne a számítását, azaz akciót és űrcsatákat, de aki hozzám hasonlóan a lélekelemző történeteket szereti, az igazi gyöngyszemre lel.
Ismertető