A 21. század technikája szinte elképesztő magasságokba szökellhet, de ez veszélyeket is rejt magában. Az új technológiák új lehetőségeket teremtenek a bűnözésnek is és egészen új típusú bűntények jelennek meg. Így aztán az, hogy az emberek egyes testrészeiket vagy akár egész testüket géppel helyettesíthetik, illetve közvetlen agyi kapcsolatuk lehet az Internet felé, problémákat okoz. Lényegében erről szól a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex. A történet során nyomon követhetjük egy különleges ügynökség, a 9-es szekció munkáját, amint egészen furcsa ügyekbe botlanak.
A részek egy része nem kapcsolódik semmihez, viszont önmagában is érdekes felvetést boncolgat, más részük egy nagyobb egészet alkot a mögöttes történettel. A háttérsztori pedig nem más, mint egy titokzatos hacker, a "Vigyorgó Ember". Onnan kapta ezt a nevet, hogy évekkel a történet kezdete előtt elrabolt egy vállalati vezetőt, de hogy eltakarja saját arcát, digitálisan egy sematikus vigyorgó ábrát tett a feje elé. Ez a kép minden lehetséges médiumon megjelent, vagyis a kamerák képén és az őt figyelő agyi implanttal rendelkező emberek tudatában is. Hogy mi is volt a valódi célja, kezdetben homály fedi, mint ahogy azt is, miért tűnt el évekre és miért bukkant fel hirtelen újra. De lassan összeáll a kép és minden érthetővé válik.
A két mozifilmhez képest a Stand Alone Complex alternatív szálon fut, ahol nem lépett fel a Puppet Master, így a történet egészen más irányba terelődik. Másik különbség, hogy megjelennek olyan dolgok amik a mangában benne voltak, de a filmekbe nem kerültek bele, így például a 9-es szekció összes tagja, valamint a gondolkodó tankok, vagyis a Tachikomák. Képzeljünk el egy több fegyverrel is felszerelt pókszerű tankot, amelyik képes lábain durva felületeken mászni, sima utakon száguldva gurulhat kerekein, fonalak segítségével függeszkedni tud, láthatatlanná álcázhatja magát és emellett még mesterséges intelligenciája képessé teszi önálló feladatvégzésre is. A vicc csak az, hogy ehhez a veszélyes külsőhöz gyermeki viselkedés és hang társul. A 9-es szekciónak több Tachikomája van és időnként ezeket szinkronizálják egymással, így saját maguk sem tudják egymást megkülönböztetni, mivel az emlékeik egyformák.
Tehát a sorozatban találkozhatunk a teljes gárdával plusz a Tachikomákkal. Aramaki a csavaros eszű főnök, Motoko ("Őrnagy") az akciók közvetlen vezetője, Batou a néha viccelődő kemény legény, Togusa a családos helyszíni nyomozó, Ishikawa a háttérinformációk gyűjtője, Saito a mesterlövész, Boma a hallgatag robbantási szakértő, Pazu a sötét alak. A főnököt leszámítva különböző szinten kiborgizáltak, ami nagyban segíti a tevékenységüket. Igazából egy baj van velük, hogy bár rengeteg idő áll rendelkezésre a sorozatban ahhoz hogy jobban bemutassák őket, valójában a készítők nem strapálták magukat ezzel. Ugyan néhány részlet kiderül Motokorol, Batouról és Togusáról, és ez szinesíti is a képet, de koránt sem annyi mint ami elvárható lenne. A legérdekesebbek így a Tachikomák, akiknél még jellemfejlődést is meg lehet figyelni.
Mindenképpen szót kell még ejteni a külsőségekről. Amellett hogy kemény akció, érdekes sztori és elgondolkodtató részek vannak, a megvalósítás is elsőrangúra sikeredett. A grafika és az animáció csodálatos, erre senkinek nem lehet panasza, a zenét pedig Kanno Yoko szerezte, aki már több anime esetén is bebizonyította hogy újra és újra felejthetetlent képes alkotni.
Röviden a Stand Alone Complex egy remek akciókban gazdag bűnügyi sci-fi, különös bűnesetekkel meg igazán kiváló grafikával és zenével. Mindezek mellett nem is csoda, hogy olyan sikeres volt, hogy kapott egy második sorozatot is, a 2nd GiG-et. De az már egy másik történet...
Ismertető