Hanaukyo Taro anyja halála után Tokióba költözik nagyapjához, legalábbis ő így tudja.
A dolgok azonban nem egészen úgy alakulnak, mint ahogyan azt várta. Tudni illik gyalog kicsit tovább tart számára az út , ráadásul még el is téved a közeli erdőben, tehát igen csak elfárad, mire rábukkan az erdő közepén egy hatalmas kastélyra, amit egy kiterjedt park övez. A meglepetésből még magához sem tér, de már megrohanja egy csapat cseléd (szolgáló)ruhába öltözött lány. Szegény Taro azt sem tudja mit csináljon, úgy lökdösik ide-oda a lányok egymás közt és záporoznak rá a puszik tömegével :). Taro-nak pechjére lány-allergiája van, és így nagyon megviseli az eset, úgyhogy elájul és csak az ágyban tér legközelebb magához. Mikor felébred maga mellett találja a cselédek irányítóját és a kastély "felügyelőjét" Mariel-t, a rangidős szolgálót. Érdekes módon Taro egy cseppet sem mutat allergiás tüneteket ha Mairel van a közelében, sőt Mariel jelenléte kifejezetten megnyugtatja. Mariel elmondja, hogy a kastély a nagyapjáé és ráhagyta Taro-ra örökség gyanánt, ő maga pedig egy világkörüli útra indult és jól mulat éppen egy tengerparti strandon. Így hát Taro nyakába szakadnak a kastélyról gondoskodó lányok irányítása, valamint kötelességének érzi, hogy ő is részt vegyen a kastélykörüli munkákban. A beilleszkedése közel sem megy zökkenőmentesen, hozzá kell szoknia hogy a lányok folyton a kedvében akarnak járni, még akkor is ha ez számára kellemetlen. A túláradó gondoskodás "mellékhatásának" egyetlen gyógyszere Mariel, aki egyből megtalálja a közös nevezőt Taro-sama-val. Taro persze mint a többi korabeli gyerek iskolába jár, noha nem a megszokott módon, hiszen minden reggel hatalmas teherszállító helikopter viszi egészen a suliig.
Eleinte nem is tudja elképzelni, hogy miért is kell helikopterrel mennie, ráadásul teherszállítóval. Hamarosan azonban erre is fény derül. A cselédlányok az iskolában is maximálisan eleget tesznek a kötelességüknek, és minden erejükkel segítik Taro-t a tanulásban, és a tornaórai gyakorlatokon.
Főhősünknek akad azért ellenlábasa is, egy hasonlóan gazdag családból származó lány, Jihiyouke Ryuka. A szemében Taro csak egy szálka, és szeretne minél előbb megszabadulni tőle, leginkább az zavarja, hogy Taro fiatal kora ellenére egyszerre csak a kastély örököse lett. A Jyhiyouke családról egyébként azt érdemes tudni, hogy a Hanaukyo család nagy riválisa már évtizedek óta és örök versengés folyik a két család között. Egyszóval Taro-sama-nak nincs könnyű dolga, persze a történet végére "minden" megoldódik. Azért raktam idézőjelbe a mindent, mert sajnos ez nem teljesen igy van. Rengeteg kérdés merül fel amikre a történet végéig nem kapunk választ, ez egy negativ pont az anime értékelésekor. Amúgy eléggé jól levezetett a cselekmény, a történet és az epizódok egymáshoz kapcsolódnak, a karakterek kidolgozottak és szépen megrajzoltak, s a hangokra meg a zenére sem lehet panasz. Meg található benne mindaz, amit egy romantikus/vigjáték műfajú anime-től elvárunk, talán inkább a vigjáték felé hajlik a dolog. De senki ne várjon a végletekig elmenő jellemábrázolást, ha megnézi a Hanaukyo Maids-et. Szerintem mindenképp nézze meg mindenki, aki nem látta még, mert egy nagyszerű és vicces anime-ről maradna le. Egyetlenegy hozzáfűzni valóm azért még lenne: Az Anime picit Ecchi jellegű! Fiatalkorúaknak esetleg nem ajánlatos, hogy nézegessék (szerintem nem olyan vészes). 16+ jelzővel látták el a készítők, tehát csak azok nézzék, akik úgy gondolják elmúltak 16 évesek, vagy elég érettek rá ;)!
Ismertető