A Kareshi Kanojo no Jijou Tsuda Masami azonos című shoujo mangájának anime-adaptációja.
A főszereplő Miyazawa Yukino, egy iskolás lány, akinek egyetlen célja, hogy mindig a középpontban lehessen, és mindig a legjobb jegyeket szerezze, tökéletesen nézzen ki, egyszóval: különleges legyen. Ezért mindig megjátssza magát az iskolában, úgy tesz, mintha ő lenne a tökéletes diák, mindig szerény, barátságos, és kedves mindenkivel, és mindig a megközelíthetetlen szerepét játssza. Csak a családja tudja, hogy igazából Yukino egyáltalán nem ilyen: otthon inkább slampos, lusta, feleselős típus. De az iskolában ő az, akit mindenki csodál. A tortúra, hogy annak adja ki magát, aki igazából nem ő, éveken át tart, anélkül, hogy ezt valaki észrevenné. Azonban ekkor egy fiú keresztülhúzza a számításait. Ő Arima Souichiro. Ugyanis Arima épp olyan jó mindenben, mint Yukino. Sőt! Hamarosan megelőzni látszik őt a népszerűségi skálán...
Ezután Yukinonak egyetlen célja, hogy valahogyan lejárassa a fiút. De Yukino csakhamar rájön, hogy Arima - ellentétben vele - nem küzd azért, hogy első lehessen, hanem természetéből adódóan ilyen. Ez teljesen összezavarja a lányt, hirtelen képmutatónak, és bizonytalannak érzi magát. Ráadásul egyszer véletlenül Arima megtapasztalja, hogy igazából hogyan is viselkedik Yukino, ha éppen nem játszik szerepet. Ezután Yukino hagyja magát zsarolni Arima által, hogy nehogy kitudódjon, ki is ő igazából, ettől kezdve a piszkos munkát végzi a fiúnak. De e kellemetlen helyzet ellenére is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, egyre inkább megnyílnak egymás felé, míg végül Yukino bevallja magának, hogy beleszeretett a fiúba. És az is kiderül, hogy maga Arima is rejteget egy titkot...
Az első benyomásra a Kare Kano tipikus shoujo anime: Egy fiú és egy lány, akik először nem igazán bírják egymást, aztán egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül pedig együtt járnak, és mindenféle őket elszakítani próbáló kísérleteknek állnak ellen. Ezt mindenki ismeri.
Ami a Kare Kano-t különlegessé teszi, az a különös figyelmességgel kidolgozott, komplex karakterábrázolás, és az egyedi előadásmód. Az anime teljesen reálisan mutatja be egy kapcsolat különböző szakaszait, a két főszereplő valóságos jellemmel rendelkező, komplex karakter. Önmagukat sem ismerik még, nem értik meg saját érzéseiket sem, így egymást is nehéz megismerniük, de ahogy megismerik egymást, önmagukat is egyre jobban megtanulják elfogadni.
A főszereplők története mellett nagyon értékesek azok a részek, melyekben egyes mellékszereplők történeteit ismerjük meg. Nagy hansúlyt kapnak a belső monológok, ötletes, hogy a fiú és a lány szempontjából is láthatjuk ugyanazon helyzetet. Mivel a történet alapja több szereplő esetében is elég mély és drámai, ezért nagyon sok komoly jelenet is van a sorozatban, amelyek légkörben erősen emlékeztetnek a Neon Genesis Evangelion egyes jeleneteire, köszönhetően Anno Hideaki ezúttal is nagyszerű rendezésének. Amit talán nem mindenki tud megemészteni, az a a komoly drámai helyzetek és a vígjáték közti nagyon hirtelen, éles váltások.
Jóllehet az anime igen komoly témát dolgoz fel, mégis néhány jelenet rettenetesen viccesre sikerült. A legtöbb poén az
SD-karaktereknek, és a helyzetkomikának köszönhető, de a célzások más anime filmekre, (pl. Tonari no Totoro) is nagyon jól eltaláltak.
Ami talán a legegyedibb a sorozatban, azok a manga-érzést keltő érdekes megjelenítések: ahogy a normál karakterdizájnból erős váltással Super Deformed karakterek lesznek. Illetve még erősebb manga-érzést kelt, amikor a kamera egyszerűen az előre megrajzolt oldalakon siklik tova, és közben a szinkronszínészek egyszerűen felolvassák, ami a szövegbuborékokban áll. Néha egész részek pusztán ceruzarajzból állnak, vagy épp papírból kivágott figurák a szereplők. ^^""
Az animáció tehát több helyen egészen érdekes techikával készült, a rajzok nagyon szépek, a szinkronhang-alakítások kiválóak, és a háttérzene, amiért az Evangelion zenéiről bizonyára ismert Shiro Sagisu a felelős, szintén kiemelkedő.
Sajnos azonban meg kell említenem egy negatívumot a sorozattal kapcsolatban: Egészen a 18-dik részig egy ötletes, kiegyensúlyozott, kiemelkedően jó animéről beszélhetünk. Azonban a sorozat vége felé az anime kezdte utólérni a manga történetét, és ennek az eredménye egy öszecsapott, összekavart, se füle se farka befejezés lett, rengeteg visszatekintéssel, ismétléssel, és felesleges melléksztorival. Az animének nincsen befejezése, ami nekem rettenetesen hiányzott.
Ennek ellenére mindenképpen egy kiemelkedően jó animével van dolgunk, és a sorozat első kétharmada mindenképp érdemes arra, hogy a romantikus / dráma / vígjáték különleges keverékének kedvelői rááldozzák az időt. Nagyon ötletes, reális, drámai, és vicces anime, kitűnő rendezéssel, és elsőosztályú szikronhangokkal.
Ismertető