Az új évezred hajnalán egy idegen űrhajó zuhan a Földre. A felismerés, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban véres háborút vált ki, mely után az emberiség egyesül, és belekezd egy új űrhajóflotta építésébe egy esetleges invázió kivédésére. A lezuhant hajót felújítják és felszerelik emberi technológiával miközben az eredeti rendszerek alapján megpróbálnak rájönni, kik is készíthették a gigantikus bárkát. 2009-re a Macross készen áll a kilövésre, a köré épült város pedig ünnepel, közeleg a felavatás pillanata. Ichijo Hikaru, egy fiatal műrepülő pilóta barátja, Roy Focker őrnagy meghívására szintén az ünnepségen van. Az ünnepséget a régóta várt idegen támadás zavarja meg, a Zentraedi hadsereg egy kisebb százada a Macross roncsai után kutatva a Naprendszerbe téved, azonban a térugrás pillanatában a Földön a Macross eredeti biztonsági rendszerei aktiválódnak és elsütik a főágyút, ami komoly károkat okoz az idegen flottában. A Macross nem volt több, mint a Zentraedi faj ellenségének, az Supervision Armynak egy csapdája, azonban az emberi faj hatalmas árat kell fizessen ezért az egyetlen lövésért. Bruno J. Global, a Macross kapitánya elrendeli a hajó azonnali aktiválását, közben a Macross-cityben pusztító Zentraedi egységek ellen Roy Focker őrnagy vezeti bevetésre az idegenek ellen kifejlesztett Valkyrie csapatot. Hikaru hirtelen a csatatéren találja magát, Valkyrieje elszakad Ray csapatától és mivel még nem teljesen ura a gépnek, a város házaira zuhan, kis híján agyontaposva a civil Lynn Minmayt. Mivel a lány már nem tud az óvóhelyre menekülni, Hikaru magával viszi, de harcba keveredik egy Zentraedi Regult egységgel. Sikeresen kilövi ugyan, de a szeme elé táruló látvány hideg zuhanyként éri, az idegennek emberformája van, egy tíz méter magas óriás. Hikaru és Minmay végül sikeresen landol a Macross egy elhagyott blokkjában, a gépük tönkremegy. Ottlétükről senki sem tud, hosszú időn át vegetálnak ketten a hatalmas csatahajó elfeledett csarnokában, és fogalmuk sincs róla, hogy időközben a Macross egy sikertelen térugrási kísérletével a Plútó pályájára került, magával ragadva Dél-Ataria szigetét is, sem arról, hogy a fejük felett újjáépült Macross-city és a gyomrában 56000 civillel a repülő erőd elkezdte hosszú utazását vissza a Földre.
A Super Dimensoinal Fortress Macross egy szerelmi történet. A harcoló mechák és a hatalmas űrflották hátterében nem csak a hadvezetés mozgatja a szállakat, hanem a szerelem, a kultúra és a zene is. A sorozat nagyon érdekes koncepción alapul, a nyers erő ellen a civilizációt és az érzelmeket hívja segítségül, így egy énekes nem kevésbé fontos egy csata megnyerésében, mint egy harcoló pilóta, ugyanakkor az érem másik oldalát is megmutatja, választ keresve a sötét emberi természet eredetére. A történet nagyon izgalmas és mély, és jól egyensúlyoz az akciódús epizódok és a jellemfejlesztő részek között, nem áll le, de nem is terheli túl ingerekkel a nézőt. Meg kell említeni azonban, hogy mivel a sorozat tervezett hosszát többször megváltoztatták a futása során, előfordulnak elkapkodott motívumok és
filler epizódok is. A zene szerves része a történetnek és az előadó lelkébe sokszor csak ezek útján nyerünk bepillantást, ezért akár a cselekmény részeként is felfoghatóak. Egyébként kellemes, egyszerű dalokból áll, nem kimagasló de teljesen hallgatható és nincs is olyan epizód, ahol legalább egy dalbetét elő nem fordulna.
A grafika fájó pont. A maga korában nagyon látványos akciójelenetek mára nagyon elavultnak (na azért nem nézhetetlennek) számítanak, sajnos a sorozat sokszor a látványvilág köré épít perceken át. Azonban amennyire gyengék mára a karakterdesignok, annyira időtállóak a mechák, a gyönyörűen megtervezett Valkyrieök indították el sok másik sorozatban is (például a Gundamban) az átalakulós mecha trendet, és máig nehéz felülmúlni őket.
A Macross egy halhatatlan klasszikus és meleg szívvel ajánlom nem csak a háborúk és mechák, hanem a drámák és szerelmi sokszögek kedvelőinek is, senki ne hagyja, hogy a sorozat kora kedvét szegje, mert kevés ehhez fogható alkotás készült a mai napig.
Ismertető