Anime: Full Metal Panic! The Second Raid

A Full Metal Panic! sorozat harmadik szériája a The Second Raid (TSR). Míg az első szériát követő Fumoffu inkább a vígjátékok vizére kalauzolta a nézőket, addig a TSR egy gyors vészfék után viharosabb tengerre evez. A Fumoffu-féle humorbonbonokat szinte teljesen el lehet felejteni, a TSR-ben alig-alig bukkan fel egy-két megmosolyogtató jelenet. Ugyanis ez dráma, rengeteg akcióval megspékelve. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy a méltán népszerű Fumoffu után egy ilyen erős stílusváltás vajon jót tesz-e a sorozatnak? Véleményem szerint igen! Túlmutat az első szérián, remekül viszi tovább a történetet, és grafikailag is javulást lehet tapasztalni. A kevesebb komikus elem meg talán csak azokat zavarhatja igazán, akik a Fumoffu-ért rajonganak.

Két hónap telt el az első széria eseményei óta, lassan fény derül a Mithrill-el rivalizáló szervezet kilétére. Sagara Sousuke két világ között ingázik: Katonai hivatása, és az iskolai, azaz a mindennapi átlagos élet között. Az alap konfliktust ennek a kétféle életmódnak az összeegyeztethetetlensége adja, s lesz végig a sorozat drámai feszültségének hajtóeleme. Eleinte még úgy tűnik, megoldódnak a gondjai, Chidori-nak hála, de mikor mindenki megnyugodna, elszabadul Sousuke lelkében a pokol. Sousuke visszahívása a Chidori-t védelmező küldetésről, elszakítja őt attól, ami legerősebben kötötte a mindennapi átlagos élethez. Lelkében felborul az egyensúly, és innentől kezdve egy olyan jellempusztulásnak lehetünk szemtanúi, melyhez foghatót kevés animében láttam. De Sousuke kiválását az átlagos életből Chidori is megszenvedi. Az erős, határozott lányból egy szempillantás alatt összetört ember lesz. Kettejük jellempusztulása, majd fejlődése a TSR egyik legnagyobb erőssége! Azonban mindezt 13 rész alatt levezetni bizony, nem sikerült tökéletesen. A széria vége szinte ordít a folytatásért. Mintha egy film közepén elszakadt volna filmszalag. Szépen elérünk a tetőponthoz, majd lenyugszik a sorozat, s az a rengeteg kérdés, ami a TSR folyamán felmerült, megválaszolatlanul róják a köröket a fejünkben.

Az első széria grafikája rendkívül szép volt, melyből a Fumoffu veszített egy csipetnyit. A TSR viszont visszahozza az első széria minőségét, sőt, tovább emeli a mércét. Az akciójelenetek, és a Mechák, azaz ArmSlave-ek küzdelmei rendkívül jól megkomponáltak, közülük is kiemelném a végső küzdelmet, majd kitenném a vitrinembe. A szélesvásznú kép tökéletes a hangulat megalapozására, melyhez a már megszokott minőségi háttérzene is asszisztál. Az Opening-et ismét Shimokawa Mikuni jegyzi, mely ezúttal is egy kellemes, fülbemászó dal.

Összességében tehát a Full Metal Panic! The Second Raid a széria tökéletes folytatása. Egyedüli hibájának talán az elvarratlan szálakat említeném meg, de a rajongók megnyugtatása végett elmondanám: Shouji Gatou novellái folytatódnak, úgyhogy lesz mivel folytatni a sorozatot! Én már várom!