1947-ben egy incidens során emberi kézbe került földönkívüli technológia, melynek hála az idegenekével megegyező harci repülő előállítása már nem csupán álom, hanem valóság. Legalábbis a Sonohara-i kisvárosi legenda így mondja, de csak nagyon kevesen hisznek ebben a mesében.
Asaba Naoyuki az iskolai újság szerkesztőségének a tagja. Az újság főszerkesztőjével egész vakációját a Sonohara-i katonai bázis mellett tölti annak reményében, hogy sikerül a legendás idegen harci repülőt lencsevégre kapni, azonban a misszió kudarcot vall. Utolsó szabad estéjén egy különös lánnyal ismerkedik meg, akit másnap már osztályában is viszontlát. Iriya Kana, egy titokzatos, csöndes és visszahúzódó lány. Viselkedésével szép lassan mindenkit elriaszt magától, csak Asaba-nak sikerül közelebb kerülnie hozzá. Azonban a fiú számára hamar kiderül, hogy a lány mögött sötét titok rejlik. Vajon tényleg olyan békés az élet, mint ahogy gondolnánk? Vajon tényleg béke honol a földön? Vagy egy olyan háború dúl a szemünk előtt, amit nem is veszünk észre? És evvel be is indul a kérdések áradata.
Az Iriya no Sora, UFO No Natsu egy rövid, romantikus dráma, némi sci-fi-vel megfűszerezve. Egy misztikus köd jellemzi a művet, melybe hol magával ránt, hol magunkra hagy, hol pedig a földre taszít. Bizony hat rész alatt olyan mértékű információ áradatba kerülünk, hogy alig lehet követni. Mikor fellélegeznénk, ismét jön egy fordulat, és megint csak fuldoklunk. Több jelenetnél egyszerűen abbamarad a történet, és egy másik helyszínen és helyzetben találjuk magunkat, s persze ilyenkor semmit nem értünk. "Ki miért került ide?" "Miért mondja ezt?" "Mit akarnak?" És ekkor az alkotók visszarántanak minket a félbemaradt jelenethez, hogy választ kapjunk kérdéseinkre. Bár ez a történetmesélési technika néhol rendkívül frappáns, sok helyen elszédít bennünket. Az alapszituációt adó titokzatos háború kérdése nagyon jól fűszerezi a művet, de nem több mint fűszer. Ugyanis akciót szinte nem is látunk, a háborúból (feltéve, hogy tényleg létezik) egy percet sem kapunk. Ugyanis itt Iriya lelkivilágáról és Asaba-hoz fűződő kapcsolatáról van szó. A történet folyamán egyre több minden derül ki a titokzatos lányról, de így se sikerül csillapítani étvágyunkat.
A karakterek meglehetősen sablonosra sikeredtek. Bár Asaba a főszereplő, és az ő szemével ismerhetjük meg Iriya-t és titokzatos életét, mégis egy egyszerű és unalmas, gyakran irreálisan viselkedő karaktert kapunk az ő személyében. Az őt körülvevő karakterek lazán lejátsszák a képernyőről. Kunihiro Suizenji, az iskolai újság hiperaktív főszerkesztője, vagy Akiho Sudou, az Asaba iránt gyengéd érzelmeket tápláló lány, szerethető, és jól megírt karakterek, de sajnos 6 rész alatt lehetetlen őket igazán mélyen kifejteni, ezért egy idő után háttérbe szorulnak, majd teljesen eltűnnek. Enomoto-san karaktere is említésre méltó, fel-feltűnik a mű folyamán, de ő is csak a kötelező laza-titkosügynök.
A grafika átlagosnak mondható, a karakterdesign-nál nem vitték túlzásba a kreativitást. Ennek köszönhetően sok karakter túlzottan is hasonlít egymásra, és néha a zavaros történetnek hála nem is tudjuk, éppen kit látunk. A Zene jól alapozza az éppen aktuális hangulatot, az Opening pedig egy kifejezetten szép és lassú dal.
Összességében tehát az Iriya no Sora egy nehezen emészthető mű. Hol megfogja a kezünket, és magával ránt, hol magunkra hagy a sűrű ködben. Elgondolkodtat, de nem filozófiai gondolatokat gerjeszt. Inkább csak próbáljuk felfogni, hogy mi is történik valójában. A befejezést látva egyik szemem sír, a másik mosolyog. Sír, mert rengeteg kérdésre nem kapunk választ, és mosolyog, mert nyugodt, és szép befejezést tálalnak elénk.
A néhol felbukkanó
ecchi, és a sokkolóbb jelenetek miatt inkább az érettebb közönségnek ajánlanám a művet. És bár több sebből vérzik, én azt mondom, 6 rész nem sok, érdemes megízlelni. Kicsit savanyú... de jó.
Ismertető