Egy hófehér ruhába öltözött, szelíd tekintetű fiatal lány, hatalmas fénylő kaszával: ő Momo, az A-100100 azonosítójú Shinigami, azaz Halálisten. A lány oldalán elmaradhatatlan társával, Daniel nevű szárnyas fekete macskájával nap mint nap eljön az élők közé, hogy teljesítse lélekgyűjtő küldetését, vagy éppen útravalót adjon azoknak, akiknek még van idejük élni az életet...
A Hasegawa Keisuke novellái alapján készült anime hat rövid, különálló kis történetből áll. Mindegyik hétköznapi történet, hétköznapi szereplőkkel: Egy súlyosan beteg kislány, és egy kisfiú, aki szeretné mindig megvédeni őt. Egy középiskolás fiú, aki elvesztette a nővérét. Egy fiú, akit nagyapja a halála után egy utolsó játékra hív. Egy lány, aki elvesztette édesanyját, és próbál a helyébe lépni. - Hétköznapi, emberi történetek ezek, amiket az anime bemutat. Az életet, melyet sokszor nem élünk tudatosan és a lehető legteljesebben, és a halált, amely maga is az élet része.
Bár a történetek mindegyikének köze van valamilyen módon a halálhoz, sokszor magán az életen van a hangsúly, és a történetek bár néhol meghatóak, nem annyira drámaiak. És szerencsére az anime ezt nem is próbálja erőltetni, a pozitív kicsengés sokkal jobban illik a részek végére. Persze egyúttal az is lehet, hogy ez többeknek csalódást fog okozni, akik valami drámaibbra számítanak. A történetekben mindig ott bujkál valahol a szerelem vagy a szeretet is. A karakterek szépek, egyszerűek, nem túldíszítettek, ami pozitívumként említhető.
Szerethető, nyugodt anime a Shinigami no Ballad, amelyből manapság nem túl sok akad. Nem próbál több lenni annál, ami: kedves, megható epizódok gyűjteménye a hétköznapi történetek kedvelőinek.