Az ókori Egyiptomban az emberek sötét és titokzatos csatákat vívtak egymással. Diahának nevezték ezeket a küzdelmeket, melyekben saját ún. kájukat idézték meg hatalmas erejű szörnyek formájában, hogy elvegyék a másik báját, azaz életerejét. 3000 (az amerikai változatban 5000) évvel ezelőtt támadás veszélye fenyegette Egyiptomot. A fáraó, Akunumkanon beleegyezett, hogy főpapja és egyben ikertestvére, Akunadin vezetésével létrehozzanak hét mágikus ikont, mellyel esélyük nyílhat a támadás visszaverésére. Amit viszont a fáraó nem tudott, hogy a sötét rituálé véghezviteléhez rengeteg emberáldozatra is szükség volt. Ezen mészárlás egyetlen túlélője a fiatal Bakura volt, aki ádáz bosszút esküdött a történtekért. Az ország megmenekült, az ezeréves ("sennen") ikonokat pedig szétosztották a mindenkori hét vezető főpap között. Az idő teltével Akunumkanont fia követte a trónon, Bakura pedig a legnagyobb tolvajjá küzdötte fel magát a birodalomban. Dühének köszönhetően hatalma olyan méreteket öltött, hogy az alvilág urának, Zorknak a megidézésével próbálta elpusztítani a világot. Hogy mi is történt pontosan, azt azonban senki sem tudja, ugyanis Akunumkanon bátor fia feláldozta magát, és lelkét az ezeréves kirakóba zárva megfékezte a gonoszt.
A jelenben a különböző ásatásoknak köszönhetően sorban kerülnek felszínre ókori egyiptomi műkincsek. Így lehetséges, hogy a szóbanforgó kirakó eljut Japánba Mutou Sugoroku, egy egykor régészként is tevékenykedő játékboltos révén. Sugoroku unokájának, a fiatal Yuginak megtetszik a tárgy, és hosszú évek rászánásával végül sikerül kiraknia azt. Ebben a pillanatban Yugit megszállja a fáraó lelke, akivel ezentúl egy testet lesz kénytelen megosztani. Sajnos a fáraó semmire sem emlékszik előző életéből, viszont a szörnyek és párbajok iránti szeretetét és tehetségét megtartotta. Ugyanekkor Pegasus J. Crawford (Maximillion Pegasus), egy szerelmét vesztett gazdag arisztokrata Egyiptomba utazik, és a kőtáblákon fennmaradt írásos emlékekből és képekből felfedezi az ókoriak által vívott párbajokat. Duelnek nevezi el a küzdelmeket, és újraéleszti őket egy kártyajáték, a Duel Monsters formájában, ahol a játékosok az ókoriakhoz nagyon hasonlatos szörnyeket idézhetnek meg, és az győz, aki ezek támadásait használva előbb emészti fel ellenfele életpontjait. Kaiba Seto, a nagyhatalmú Kaiba Corporation játékgyártó cég tinédzserkorú vezetője is érzékeli a játékban rejlő fantáziát, és kifejleszt egy számítógépes rendszert, mely képes a kártyák szörnyeit életnagyságú, holografikus formában megjeleníteni a duelek során.
Röviden ez a történeti háttér. A Duel Monsters központi eleme az eredeti sorozattal ellentétben mindvégig a kártyajáték, noha fejlődés ezen belül is tapasztalható. Kezdetben (az első sagában) a valóságos szabályoktól jócskán elrugaszkodva játszanak a szereplők, s később fokozatosan kezdenek hasonlítani a duelek a valódi játékhoz. Ezzel már azt is elárultam, hogy létezik a játék igazi változata, mely kártyáiban persze jócskán támaszkodik az anime népszerűségére, illetve viszont, a duel monsterst szerető játékosok nagy valószínűséggel szívesen néznek meg egyet-egyet a sorozat párbajai közül. A Duel Monsters ezen kettősségének (is) köszönheti sikerét.
Lévén közepesen régi sorozat, a grafika nem tartozik a kiemelkedők közé, de bőven elmegy. Erőssége a szörnyek és a párbajok ábrázolása, mely különösen szépre sikeredett, és annak ellenére, hogy 5-6 részen keresztül tartó küzdelmek is gyakran előfordulnak, egyáltalán nem válik monotonná, illetve unalmassá. A zene szintén változatos, minden saga saját openinggel és endinggel rendelkezik, amiből sajnos az amerikai változatban nem sokat láthatunk... Általánosságban is elmondható, hogy a sajnos közismertebb, de minden szempontból lebutított és vágott amerikai adaptáció közelébe sem az ér eredetinek, attól mind hangulatában, mind történetileg(!) több helyen is jelentősen eltér.
Mint már említettem, a történet kisebb sagákra bomlik, ezek röviden a következők:
- Duelist Kingdom (1-40): Kaiba, akit mellesleg a világ legjobb játékosának tartanak, kihívja, és legyőzi Sugorokut egy duel során. Az akkor még ismeretlen Yugi, a fáraó közreműködésével megbosszulja ezt a vereséget. Kaiba innentől fogva Yugi legnagyobb ellenfele lesz, s mindenáron megpróbálja visszaszerezni a szerinte őt megillető címet. Pegasus, akinek halott szerelme újraélesztéséhez szüksége van az ezeréves ikonokra, Duel Monsters-bajnokságot rendez saját szigetén, s hogy Yugit is részvételre kényszerítse, saját ikonjával, az ezeréves szemmel elrabolja Sugoroku lelkét...
- A bajnokság végeztével néhány átvezető rész következik (41-49), melyben többek között megismerhetünk egy Kaiba által kifejlesztett és erőteljesen Duel Monsters-szörnyeken alapuló virtuális rpg-t, valamint feltűnik Otogi Ryuji, aki feltalál egy Duel Monstershez hasonlatos játékot, a Dungeon Dice Monsterst.
- Battle City (50-80): Feltűnnek az istenkártyák, ezek a többinél sokkalta erősebb és legyőzhetetlennek hitt szörnyek, valamint a sírőrzők családja. Évezredeken keresztül az ő feladatuk volt, hogy Egyiptomban, mélyen a föld alatt őrizzék a fáraó emlékét. Azonban az utolsó tagjuk, Malik Ishtar ellenszegül ennek, s saját ikonjával, az ezeréves pálcával a többi ikon és a három istenkártya megszerzésére indul. Kaiba újabb bajnokságot szervez, szintén az istenkártyák és a világelsőség visszaszerzése végett...
- Battle Ship (81-97): A selejtezők végeztével a legjobb nyolc játékos, többek között Yugi; Kaiba; Malik; Yugi legjobb barátja, Jounouchi Katsuya (Joey Wheeler) és Bakura jelenbeli reinkarnációja, Bakura Ryou (aki szintén rendelkezik ezeréves ikonnal, az ezeréves gyűrűvel, melyben az egykori Bakura lelke nyugszik) egy léghajón folytatja a küzdelmeket a negyeddöntőkkel...
- Virtual Reality World - Noa (98-121): Miközben a léghajó már a döntők helyszínére tart, a tenger mélyéről váratlanul egy ismeretlen fiú, Noa tűnik fel, foglyul ejti, és saját számítógépei által alkotta (Kaibáéhoz nagyon hasonló) virtuális világba zárja Yugiékat. Kiderül, hogy Noa valamely múltban történt sérelemért komolyan bosszút akar állni Kaibán...
- Alcatraz Duel Tower (122-143): Kiszabadulva Noa fogságából a torna folytatódhat a döntőkkel, melyre egy a Kaiba Corporation által korábban használt és ezután azonnali megsemmisítésre szánt szigeten kerül sor. Ezzel mindhárom istenkártya egy helyre került, s kezdetben közülük egyet-egyet birtokol Yugi, Kaiba és Malik...
- Doma Orichalcos (144-184): Az első saga, mely csak az animében jelenik meg, a mangában nem. Valójában már 10 000 évvel ezelőtt az atlantisziak is ismerték a Duel Monstereket. Akkoriban Dartz volt Atlantisz uralkodója. Atlantisz az ő uralma alatt virágzott fel, és pusztult el egyben. Mindez egy különleges anyagnak, az orichalcosnak köszönhetően. Ezen hatalomnak köszönhető, hogy ő életben maradhatott, és évezredeken keresztül egy titkos szervezet, a Doma vezetőjeként gyűjthette emberek lelkeit, hogy feltámaszthassa az orichalcos istenét, amellyel majd megtisztítja a földet a gonosztól...
- KC Grand Prix (185-198): Kaiba legújabb bajnoksága, ezúttal az Egyesült Államokban, saját vidámparkja, Kaiba Land népszerűsítésére. Őmaga kivételesen nem indul, azonban probléma itt is akad: feltűnik egy titokzatos német arisztokrata és hacker, akinek szintén van elszámolnivalója Kaibával...
- Memory World (199-219): Az utolsó előtti, és a többitől nagyon eltérő hangulatú saga, kevés duellel, viszont annál több fájdalommal, szomorúsággal és halállal. Yugiék Egyiptomba utaznak, hogy kiderítsék a fáraó előző életét, azonban a még mindig bosszúszomjas Bakura erőteljes közreműködésére a múlt váratlanul beszippantja őket, és kénytelenek újra átélni a 3 000 évvel ezelőtt történteket. Az azonban, hogy a történelem megismétli-e önmagát, egyáltalán nem garantált...
- Ceremonial Battle (220-224): A legrövidebb, mégis rendkívül fontos és kétségtelenül önálló saga. Ugyanakkor szinte lehetetlen ismertetni bárminemű spoiler nélkül, úgyhogy csak annyit jegyeznék meg, hogy egy végső, elkerülhetetlen duelt tartalmaz Yugi és a fáraó között...
Összefoglalva a Yu-Gi-Oh! Duel Monsters kiemelkedőnek nevezhető a hasonló jellegű akcióanimék közül. A sorozat ugyanakkor egyfajta "sportanimének" is tekinthető, hiszen az utolsó előtti sagát leszámítva a szereplők nem a szó szoros értelmében harcolnak, csupán csak játszanak egymás ellen. Mindezek ellenére a sorozat nem válik nevetségessé, és képes komoly is maradni. Személy szerint az én szememben pont ez emeli sokkal magasabbra utódjánál, a Duel Monsters GX-nél, mely elődjéhez képest túlságosan gyerekes alaphelyzetből indul, és szörnyeinek nagy része is paródiába, vagy legalábbis mesébe illő. Persze kétségtelen, hogy mindkét sorozat elsősorban a fiatalabbaknak készült, de láttam én már felnőtteket is Duel Monsterst játszani...
Ismertető