Időben valahol a Träumend közepén járunk. Kedvenc babáink: Shinku, Hinaichigo és Suiseiseki az időnként átruccanó Souseisekivel együtt békésen éldegélnek a Sakurada-rezidencián. Shinku Kun-kunt néz, Hinaichigo folyton játszik és rajzolgat, Suiseiseki pedig azon hőbörög, hogy Jun nem fordít rá elegendő figyelmet. Közben Kanaria 198. kísérlete is kudarcot vall a ház elfoglalására, Suigintou pedig rendszeresen látogatja a kórházban Megut. Egyszóval minden a legnagyobb rendben zajlik, mígnem egy napon Shinku ártatlan kéréssel áll Jun elé: varrjon vissza egy a fejkötőjéről leszakadt rózsát. Jun Tomoe kíséretében ellátogat Enjuék boltjába, ahol végül nemcsak vörös cérnát, hanem egy gyönyörű szép kitűzőt is vásárol babája számára. Otthon azonban meglepve tapasztalja, hogy Shinku elutasítja a kedves ajándékot, sőt mikor kérését figyelembe nem véve mégis felvarrja ruhájára, ő saját kezével tépi le róla. A sértődött Junnak végül Souseiseki meséli el, milyen szomorú emlékek kötik Shinkut egy bizonyos másik kitűzőhöz...
Az Ouvertüre egy mindössze kétrészes minisorozat, mely a babák múltbeli életét tárja elénk különös figyelmet fordítva a hányatott sorsú Suigintou-ra. Leszámítva a fenti bekezdésben ismertetett expozíciót, a történet a 19. századi Londonban játszódik. Ez volt az első olyan éra, melyben a rejtélyes hetediket leszámítva valamennyi baba feléledt álmából. Láthatunk Alice Game-et, megismerhetjük többé-kevésbé a babák akkori Mediumjait, és legfőképpen megtudhatjuk, mi vezetett az oly mély és áthidalhatatlan Suigintou--Shinku-ellenségeskedéshez.
A "sorozat" roppant magas színvonalú, mind tartalmát, mind grafikáját tekintve. Természeténél fogva a drámai jelleg domborodik ki, de egy-két poént még így is sikerült beleszőniük a készítőknek: például megtudhatjuk, Shinku miért utálja annyira a macskákat. Az anime ugyanakkor roppant fontos hiánypótló jelleget is betölt, ugyanis egészen lényeges konkrétumokkal szolgál Suigintou születésével kapcsolatban. Másrészt önállósága is megkérdőjelezhetetlen, hiszen a Träumendbe ékelődve, ám attól jelentősen eltérő szálon fut a története.
Az opening remekül sikerült. Egy szomorú, elhagyatott Suigintou-t és egy a szokottnál sokkal félelmetesebb Shinkut láthatunk, miközben már-már vérfagyasztóan naturalista és sötét szöveg mutatja be előbbi szikár lelkivilágát. Az ending rajztechnikája érdekes, kissé nyugatias, de ezt is meg lehet szokni. A jól ismert
seiyuuk hozzák szokásos formájukat, itt külön érdekesség, hogy Shinku korábbi Mediumjának hangját ugyanaz a nő(!) szolgáltatja, aki Junét is.
Szóval én csak ámultam és bámultam, és garantálhatom, hogy ezután a "nyitány" után - hiszen a német alcím ezt jelenti magyarul - jó néhány szereplőről változik majd a néző véleménye - kiről pozitív, kiről negatív irányban. Az anime egyetlen hibájául talán a rövidségét tudom felhozni. Egy pár rész erejéig még csodáltam volna Suigintou és Shinku kettősét, és ekkor talán a későbbi drámai fordulat is kicsit hatásosabb lehetett volna. De másrészt úgy is lehet értelmezni, hogy éppen a rövidség, a szokásos vicces részek hiánya az, ami ezúttal kiemeli az események komolyságát és jelentőségét. Bárhogyan is legyen, én mindenkinek őszintén ajánlom az Ouvertürét, azonban az eredeti sorozat ismerete feltétlenül és a Träumendé is erősen ajánlott a rá vonatkozó spoilerszerű utalások miatt.
Ismertető