Romdeau, a jövő tökéletes városa, egy utópia. A pusztuló Földön csak egy-két kupola alá zárt különleges menedéken lehet életben maradni, kint csak a szennyezés, hideg és halál várja embert, már ha van olyan őrült hogy elhagyja a biztonságot. A városban viszont minden kényelem megvan ami szükséges, feltéve hogy a mintapolgár hajlandó lemondani olyan dolgokról mint a magántulajdon és a személyes érzelmei. Erre egyébként lépten nyomon fel is szólítják az utcai kijelzők. Az emberek mellett a városban ún. autoreiv-ek élnek. Ezek kifejezéstelen arcú de azért humanoid androidok, korlátok között van saját intelligenciájuk és cselekvőképességük, az embereket segítik asszisztensként, vagy család pótlékként szolgálnak, ugyanakkor a központi tanács állandóan éber megfigyelői is.
A nagy békében teljesen feleslegesnek tűnik a rendfentartó erő, aminek a parancsnoka Raul Creed, egy köztiszteletben álló mintapolgár. Azonban gyilkosságok kavarják fel a nyugalmat, ezek oka a Cogito nevű vírus, ami megváltoztatja a ferőzött autoreiv-ek viselkedését. Re-l Mayer*, a monokli szerű sminkjétől eltekintve csinos felügyelő és autoreiv partnere Iggy kezd el nyomozni az események kapcsán, de hamar kiderül számukra hogy a dolgok nem olyan egyszerűek és világosak mint ahogy hitték. Mikor a nő lakásába betör egy semmihez nem hasonlító szörnyeteg, az ügyet eltussolják, hivatalosan az egész meg sem történt, őt pedig gyógykezelésnek vetik alá. Szerencséjére az orvosa Daedalus Yumeno nem szimpatizál a központi tanáccsal, így viszonylag könnyen tovább nyomozhat, és egy szóra bukkan rá: "proxy". Kapcsolatot vél felfedezni egy másik városból érkezett bevándorló, a minden erejével beilleszkedésre törekvő helyi szerencsétlen Vincent Law és az eset között. Úgy alakul hogy egy aranyos kislány alakú fertőzött autoreiv, Pino elvezeti Vincentet a város kijáratához és ott ki is mennek. A történet innen kezdve egyszerű. Miután Re-l rátalál Vincentre és Pinora, lényegében utazás hármasban egy lebegő vitorlással Vincent hazai városához és vissza, közben viszont furcsa hangulatú rövidebb történetek során megfigyelhetjük hogyan változik Vincent és Re-l jelleme, valamint hogy miben mesterkedik Raul és Daedalus a városban.
Külsőségek terén, mi tagadás, kitettek magukért a készítők, így nagy felbontású HDTV kép és 5.1-es hang jut a nézőnek, ami TV sorozatnál nem túl gyakori. Viszont itt vége is a pozitívumoknak. A zenéről semmi különöset nem lehet mondani, átlagos semmilyen. Az epizódszerű történetek ugyan időnként érdekesek, viszont az alapsztori túlzottan egyszerű. Az alkalmazott képek gyakran sötétek, de a fekete felhőkkel borított világa maga is az, a hangulata ugyanolyan darkos mint amilyen sötétnek kinéz. Re-l némileg felenged komorságából kalandjaik során, és Vincent is megkomolyodik ahogy egyre többet tud meg, valamint a Föld lepusztult állapotáról is kiderül pár dolog. Viszont az egész utazásnak semmi értelme, hiszen végül visszamennek, és minden lényeges ott derül ki Romdeau-ban. A filozofálások és a sötét hangulat ellenére semmi falrengetőt nem lehet várni a történettől, ezek is csak eszközök egy különösebb mondanivaló nélküli posztapokaliptikus történet létrehozásában. Annak ajánlható, akit nem untatnak a klisészerű mélynek látszó témák.
*= A hivatalos oldal alapján ez a helyes írásmódja, noha lehetne romanizálni még sokféle módon: Riru, Lil, Real, stb.
Hozzászólások:
Én is vitatkozni szeretnék, különösen a történetre és a zenére vonatkozó kijelentésekkel. Bár az igaz, hogy a rendezés nem a legjobb és egyes jelenetekből sokkal több érzelmet is ki lehetett volna hozni, a történetet egyáltalán nem nevezném banálisnak és egyszerűnek. Sőt, a nézők többsége értetlenül áll a végén és válaszokat keres, amik többsége egyébként megtalálható a sztoriban elejtett megjegyzésekben és utalásokban, csak könnyű átsiklani felettük. Az egész több egy sima posztapokaliptikus kliséhalmaznál, olyan alapvető kérdéseket feszeget, mint az emberiség (teremtésben betöltött) szerepe, a technológiával való kísérletezés kockázata és következményei, felelősségvállalás és más morális problémák, tudathasadás, mindezt egy meglehetősen komplex és izgalmas jövőképben tálalva.
A soundtrack-et szintén mindennek lehet nevezni, de jellegtelennek semmiképp, az episode ending konkrétan Radiohead (Paranoid Android), de ajánlom figylembe pl. a Centzontotochtin és az Anamnesis című track-eket is.
Vitatkoznék veled. A leginkább zavar a leírásodban az „utazás értelmetlensége”, amit említesz. Ennyi erővel az Odüsszeiában is fölösleges fárasztani az olvasót az utazás eseményeivel, hisz a végén hazaérkezik. Mint ott, az Ergo Proxy-ban is az utazás a lényeg, a szereplők jellemformálódása, közben megismerünk néhány filozófiai gondolatmentet. Ami természetesen nincs végletekig kifejtve, hisz nem is lehet, ugyanis arra ott vannak a megfelelő könyvek. Maga a főtörténet nem bonyolult valóban, viszont nem is kell annak lennie. Folyamatosan rejtve van az ok-okozat, hogy mi miért történt, hogyan alakult Földünk és szereplőink sorsa, milyen volt a múltjuk. Ahogy haladunk a részekkel úgy tárulnak fel előttünk ezek a rejtélyek.
Hozzászólás írásához jelentkezz be.
Ismertető