Hajnali 3-kor halk fuvolaszó járja be a város utcáit. Lágy dallama csak az alvó gyerekekig jut el, s elcsábítja őket egy utazásra a Marzipan kastélyba, egy olyan világba, ahol boldogság, édesség és örök álom vár rájuk. A fuvolán egy tündér játszik, aki elvezeti a gyermekeket hajójához, mely majd az égbe repíti őket. Ahogy a magasba emelkednek boldogan, énekelvén, a földről egy kisfiú néz utánuk szomorú tekintettel.
Usagi, Chibiusa és a lányok összegyűlnek Makoto lakásában, hogy együtt mindenféle süteményt süssenek. Elbeszélgetnek arról, milyen emlékek kötik őket az édességekhez és Makoto mesél egy bizonyos tündérről, aki mindig pontban 3-kor érkezik. Lassan elkészülnek a sütik, és bár Usagi adagja szépre sikeredik, az íze borzalmas, Chibiusaé pedig kicsit megég ugyan, mégis finomnak bizonyul. Azt állítja, hogy a külseje ellenére ezek különleges sütik, amik 100x-os bátorságot és erőt adnak annak, aki eszik belőlük. Mindketten Mamorunak akarják adni az édességet, ám az úton odafelé Chibiusa egy különös fiúba botlik, aki egy kirakat előtt ácsorog és első pillantásra olyan, mintha egy kis tündér lenne. A lány közelebb merészkedik hozzá és elbeszélgetnek. Chibiusa megkedveli a kisfiút, akit Perurunak hívnak, és úgy tűnik, varázserővel rendelkezik, fuvolájával képes megtáncoltatni az édességeket, s mikor a nap végén eljön a búcsú ideje, a lány neki adja különleges süteményeit.
Eközben Usagi megérkezik Mamoruhoz és amíg beszélgetnek, a rádióban bemondják, hogy az utóbbi napokban szerte a világból tömegesen tűntek el gyerekek.
Másnap hajnalban újból felcsendül a fuvola hangja, ami ezúttal Chibiusahoz is eljut. A lányok észreveszik a városban történteket, még időben felébresztik a kislányt, majd megpróbálják megállítani a többi gyereket is, akik egy hatalmas hajó felé tartanak, de végül Chibiusat is elragadják, és a harcosoknak már a felhők közt kell megküzdeniük egy új, félelmetes ellenséggel.
Az utolsó film a háromból és nem igazán a történet az erőssége, nem rossz, egyszerűen csak más. A hangulata meglehetősen eltér nem csak az előző mozifilmekétől, hanem a Sailor Moon anime világától is. Inkább amolyan tündérmese, van itt boszorkány, tündérek és a gyerekek cukorenergiáját gyűjtik, emellett mindenféle mesékre is tesznek különböző utalásokat.
Háttérzenék terén sem valami kiemelkedő, van egy-két dallam drámai jeleneteknél, amiket rendszeresen ismételnek és ez egy idő után már nem éri el azt a hatást, amit elsőre tett, ellenben a két betétdal, a Sanji no Yousei és a Morning Moon de Aimashou valamelyest kárpótol ezekért. Ugyan egyik se olyan erős, mint a Moon Revenge, de kellőképpen kiemelkednek az átlag Sailor Moon dalok közül és megmaradnak az emberben a film után is. Az opening természetesen a Moonlight Densetsu, ami különlegessé teszi, az a videó. Jópofa és eredeti ötlet volt a készítőktől, nekem ez a kedvencem a 3-ból.
Az animáció és a karakter dizájn az, ami miatt feltétlenül érdemes leülni és megnézni. Félelmetesen jóra sikeredett és soha a Sailor Moon anime történetében nem találkozhatunk mégegyszer ennyire összeszedett munkával. Vizuális téren messze felülmúlja az eddigi két próbálkozást. További érdekesség, hogy az eredeti karakterterveket Takeuchi Naoko készítette, néhány vázlat található is a Sailor Moon Materials Collection artbook-ban.
Nekem tetszett és ajánlom mindenkinek, aki szereti a Sailor Moon-t és látta már az első két filmet (azoknak is, akik nem szeretik Chibiusat).
Ismertető