Régi álma volt az emberiségnek, hogy egyszer saját szülőbolygóján kívül is megvethesse a lábát. Az első űrhajósokat újabbak követték, települések jöttek létre, és hamarosan önálló királysággá nőtte ki magát. A két fél azonban egymás ellenségévé vált, és kitört az Ödipusz-háború, amelynek során mindkét súlyos sebeket ejtett a másikon. A háború vége után az ENSZ diplomáciai kapcsolatokat létesített a Királysággal, amely a konfliktus óta elszigetelte magát a Földtől. Mivel a két oldal még mindig bizalmatlan a másikkal szemben, ezért a vezetőik úgy döntöttek, hogy egy Holdról érkező prominens személyiség vendégül látásával próbálnak meg javítani a köztük lévő barátságtalan viszonyon. Nem sokkal ezután egy sikló indult el a Holdról azzal a céllal, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a két égitest... és talán más is.
A történet maga igazából ezt követően kezdődik, amikor egy iskolai előadást, és egy jól sikerült ébresztőt követően Asagiri Tatsuya egy átlagosnak induló napját láthatjuk. Az iskola utáni munka végeztével hazafelé indul, de amikor benyit a házuk ajtaján, apró meglepetés fogadja. Az ajtó mögött ugyanis egy kedves, de meglehetősen ideges szobalány fogadja, akinek láttán kicsit meglepetten távozni akar, de a félreértés gyorsan tisztázódik, miután elmondják neki, hogy a hozzájuk érkezett vendéget kíséri. Az illető nem más, mint Feena Fam Earthlight, a Sphere Királyság hercegnője, aki azért jött, hogy ottléte során megpróbálja javítani a Föld, és a Királyság közti kapcsolatokat. Ennek érdekében az ő házukban fog lakni, és ugyanabba az osztályba fog járni, mint Tatsuya, rengeteg vicces szituációnak, és egy kis romantikának teremtve meg az alapot.
Az, hogy Feena megérkezett a Földre, és másnap már iskolába megy, ugyanis csak a kezdet. Az iskolába való beilleszkedés érdekességein, vagy a rá háruló politikai felelősségen kívül még sok kihívással kell szembenéznie neki is, és Tatsuya-nak is. Politikai kötelezettségek, és egy romantikus kapcsolat ütközik egymással, ahogy egyre jobban megkedvelik egymást. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy vannak néhányan, akik nem nézik jó szemmel, hogy a két oldal szeretne felülemelkedni egykori konfliktusain, és mindent megtennének azért, hogy ez ne történhessen meg. A helyzet tehát korántsem egyszerű, de valahogy meg kell oldaniuk, ha szeretnék elérni azt, amire vágynak.
A történetben felbukkanó szereplők közül igazából kettőt érdemes kiemelni, Tatsuyát, és Feenát. Tatsuya egy mindenkivel barátságos, megbízható srác, aki a nővérével, és a húgával él együtt. A többi szereplőhöz képest ő egy "átlagos" karakter. A nővére az elnök közeli munkatársa, és a háttérből egyengeti az ő, és Feena kapcsolatát. Feena viszont a Hold hercegnője, aki azzal, hogy a Földre látogat, anyja álmát szeretné megvalósítani. Kedves, de határozott, ügyes és tettrekész, aki legalább annyira törődik másokkal, mint saját magával. Ő(ke)t a katonai nagykövet, Karen Clavius, és egy kissé perverz megfigyelő segíti.
Az opening, és az ending egyaránt lágy, kellemes dallamú, szépen megrajzolt animációval. A történet közben hallható zenék is jók lettek, illenek a (gyakran komikus) helyzethez. A szinkronhangok is jók lettek, talán néhány kivételtől eltekintve nincs vele semmi gond.
Az animációról viszont nehéz egységesen beszélni, mivel két rajzolási stílus váltja egymást rendszeresen. Az egyik a megszokott, normál rajzolás, a másiknál viszont az összes karakter átmegy "kicsibe", amivel rendszerint valamilyen poént akarnak kihangsúlyozni, bár a gyakorisága miatt ez már zavaróvá válhat. Ettől eltekintve elég látványos, ami a sok előforduló poénnál nagyon előnyös. A karakterdizájn szépen sikerült, mindenkinek megvan a maga egyedi kinézete, bár ez néha sajátos (mókás) ellentétben van a többi szereplőével.
A történet a látszat ellenére nem nagyon veszi komolyan magát, mivel a láthatóan az volt a lényeg, hogy minél több nevetséges helyzetet sűrítsenek bele a sorozatba, igaz, emellett azért vannak romantikus pillanatok is. Ez legfeljebb annyiban zavaró, hogy van benne néhány fárasztó poén, és az animációt is gyakrabban váltogatják a kelleténél, de egyébként jók az arányok. Érdekesség, hogy több olyan jelenet is található a sorozatban, amelyek erősen emlékeztetnek híres filmszereplőkre, vagy játékokra, erősen parodizálva az adott figurát. Bár csak kevés ilyen van, feldobják egy kicsit a hangulatot. Ezenkívül az előzmények bemutatásánál látható hadihajók meglepően hasonlítanak I. világháborús csatahajókra.
Műfaját tekintve tehát erőteljesen vígjáték, egy kevés romantikával. Dráma igazából csak a végén van benne, de az sem komoly. Ezt a sorozatot elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnének látni egy érdekes vígjátékot sajátos szereplőgárdával, és humorral, hozzáadva egy egész kevés izgalmat, és érzelmet. Komolyabb történetre senki ne számítson, aki viszont egy könnyed vígjátékra vágyik, annak érdemes megnéznie.
Ismertető