Ez a sorozat a közeli jövőben, egész pontosan 2012-ben játszódik. Ha sci-finek nevezhetjük is, az azonban nem emiatt van így, mivel nyilvánvalóan egy ilyen kis ugrás nem sok változást hoz a mindennapi életbe. Sőt, az ábrázolt környezet inkább közelít a néhány évtizeddel ezelőttihez, mint valami futurisztikus utópiához.
A címszereplő gyerekek az évszázadok során többször megjelentek, jellegzetes fehér hajuk, kék szemük, fekete köpenyük és egyáltalán nem gyerekes viselkedésük nyomott hagyott a történelmi dokumentumokban. Ugyan velük kezdődik a történet, de gyakorlatilag semmit nem lehet érteni abból mit miért tesznek. Annyi világos, hogy valakit keresnek és több ellenfelük is van eközben. Utólag, a sorozat második felére válik igazán érthetővé minden. Éppen ez adja a történet érdekességét, feszültségét, hogy a néző nagyon keveset ért meg belőle az elején, holott minden darabja ott lebeg, csak képtelenség összekötni a tényeket. Emiatt viszont a második fele, ahol már nagyjából kiderült minden, kevésbé érdekes, és inkább közelít az átlagoshoz.
Nem is a címszereplő gyerekek szerepelnek a legtöbbet, hanem három másik. Helga, a szomorú árva kislány különös rajzokat készít. Barátja a szintén árvaházi lakó de sokkal vidámabb Chitto próbál neki segíteni abban, hogy elszökjenek az árvaházból. Véletlenül ismerik meg Tohmát, aki egy trópusi éghajlatú szigeten lakó életvidám fiú. Igazából az ő történetük ez. Hogy ez hogyan kapcsolódik egy titkos kormányzati projekthez, mi köze van a fehér hajú gyerekekhez, és a rejtélyes gyerekeltűnések után kutató két nyomozóhoz? Ez az amit nem szabad egy ismertetőben elmondani. Az egész második fele az, amiről spoiler nélkül semmit nem lehet elmondani.
A rajz tekintetében hihetetlenül minimalisztikus animéről van szó, mind a karakterek, mind a tárgyak tekintetében, és úgy tűnik ez szándékos céljuk volt a készítőknek. Ezen az sem segít, hogy időnként CG animált tárgyakat láthatunk. Talán ez a vonatkozása az amit nagyon nehéz megszokni, nem pedig a kezdetben követhetetlen történet. A zene inkább lassú, de érzelmeket tükröző, nem utolsó sorban Origának köszönhetően, aki az endinget is énekli.
Összességében egy nem szokványos, a sci-fi és a misztikum határán egyensúlyozó történetről van szó, ami a jól megkomponált lassan érthetővé váló szálak miatt végig fenntartja az érdeklődést.
Ismertető