Az előző sorozat vége után 4 évvel főhősünkre már mint a démonok körében híres-hírhedt, harcművészetekben és démoni mágiában otthonosan mozgó alakként tekinthetünk, aki megrögzöttként keresi az elveszett szerelmét és gazdáját, akiről csak annyit tud biztosan, hogy él, mivel összekötött életerejük életben tartotta őt is az évek során.
Amint megtalálja a lányt, kezdődik újra a harc, azonban itt már, amint azt a főszereplők fellépése is sugallja, epikus szintű csatákat és küszködést hoz a film, hogy végül számtalan fordulatot véve zárja le a sztorit.
Persze el kell mondanom, ennek sincs vége, itt sincs katarzis, mindössze még addiktívabbá válik a néző számára az egész történet. Talán pont az volt a készítők célja, hogy egy 'teasert' készítsenek a mangához, ami egyrészt brilliánsan sikerült, másrészt viszont túl könnyű dolguk volt, hiszen a sztori bővelkedik olyan meglepetésekben, amik végre minket is meg tudnak lepni, és egyáltalán nem sablonosak, sőt. Néhány annyira eredeti ötletet lehet látni az animében, hogy csodálkozom, ilyen sémát miért nem vett fel a későbbi animációs ipar.
A karakterek, folytatva az előző sorozatban elkezdett példát, nagyon jól kidolgozottak, személyiségük van, ami nem annyit jelent, hogy egy adott pont körül forog minden mozzanatuk, és nem is azok miatt jegyezzük meg őket, hanem a gesztusaik miatt, amikből egyszerűen sütnek az emberi érzelmek.
Nincsenek logikátlan pontok, és nincsenek hosszú monológok, de szükség sincs rájuk, hiszen az összhatás semennyit nem változott, minden cselekedetnek megvan a maga látható avagy érezhető oka, nincsenek érezhetően kívülről belenyúlt részletek. A film atmoszférát teremt, és bármennyire is régies az animáció, az illúzió, amit pillanatok alatt felépít a kiemelkedő rajzolás, teljesen emberközelivé varázsolja minden pillanatát.