Anime: King of Thorn

2015-ben világméretű járvány üti fel a fejét. A Medúza névre keresztelt vírus lassanként kővé változtatja az embereket, terjedése pedig megállíthatatlan. Az emberiség egyetlen esélye a túlélésre a hibernáció, és a remény, hogy valamikor a jövőben lehetőség lesz a gyógyulásra. Egy vagyonos szervezet ezért 160 véletlenszerűen kiválasztott önkéntest sorsol ki a számtalan jelentkező közül, akiket 100 évre lefagyasztanak, remélve, hogy felébredve a hibernálásból elérhető lesz az ellenszer.
A 15 éves Kasumi és ikertestvére, Shizuku mindketten fertőzöttek, szüleik halála óta csak egymásra számíthatnak. Kasumi bekerül a kiválasztottak közé, Shizuku pedig elkíséri a szigorúan őrzött hibernáló központba, ahol búcsút vesznek egymástól. Kasumi, és a további 159 kiválasztott hamarosan álomba merülnek, anélkül, hogy tudnák, mi vár rájuk ébredés után.
Amikor Kasumi és a többi ember felébred, a központ vastag, tövises indákkal van átszőve, és addig soha nem látott szörnyek támadnak rájuk. Kasumi egy maroknyi túlélőhöz csatlakozik, akik megpróbálnak kijutni a központból, és rájönni, hogy mi történt a világgal, amíg ők mély álomban voltak.

A film Iwahara Yuuji hatkötetes sci-fi mangáját vitte vászonra, ám ahogy az ilyen esetekben gyakran előfordul, a történet sok helyen nagyon eltér az eredetitől.
Maga a történet egy tipikus túlélőhorror alapsztori, vagyis adott egy marék ember, akik a legkülönbözőbb háttérrel és vérmérséklettel rendelkeznek, behajítjuk őket emberevő szörnyetegek és halálos csapdák közé, és kezdődhet a túlélés. Közben persze egyre rejtélyesebb az egész helyzet, de apránként kiderülnek a háttérben meghúzódó titkok, méghozzá több meglepő csavarral a történetben.

A film meglehetősen jól kezdődik, nagyon izgalmasan vezeti fel az eseményeket, és gyakorlatilag egyetlen unalmas pillanat nincs mindvégig, a sztori folyamatosan mozgásban van rengeteg akcióval és félelmetes, véres jelenetekben is bővelkedik, ahogy jó túlélőhorrorhoz illik.
A film közepétől, amikor a miértek szépen lassan kezdenek kiderülni, érezhetővé válik, hogy a manga háttértörténetének kevés a film formátuma, és egyrészt borzasztóan felgyorsulnak az események, másrészt a manga ismerői számára nagy csalódás lehet, hogy nagyon sok dolog és több szereplő is egyszerűen kimaradt a filmből, a meglévők háttértörténetei pedig szinte egyáltalán nincsenek kifejtve. A kissé elsietett magyarázatokat koronázza meg egy meglehetősen bonyolult koncepció a befejező percekben, ami újbóli megnézéssel többé-kevésbé érthetővé válik, de elsőre mindenképpen zavarosnak tűnhet.

Az animáció szintén kettős érzéseket hagyhat a nézőben, mert amíg a rajzok, hátterek csodaszépek és részletgazdagok, a szörnyek számítógépes animációval készültek, és a két technika ezúttal sem fér meg szépen egymás mellett. Hogy ez mennyire zavaró, az már egyéni ízlés kérdése.

A film tehát mint sci-fi és túlélő horror elég jó, de a háttér lehetett volna jobban kifejtve, mert nagyon érdekes dolgok maradtak ki, amik a mangában benne vannak, de sajnos a filmbe nem fértek bele. A film feltehetőleg inkább biztosra ment, és az akcióra helyezte a hangsúlyt, a sztorit pedig nagyon összetömörítette. Sajnos ugyanígy a legtöbb szereplő is csak a túlélő horrorokra jellemző bábu, nagy részük el is hullik elég hamar, és csak néhányukra áldoz megfelelő időt a film, hogy megismerjük a múltjukat.
Pozitívumnak mindenképpen marad az izgalmas-félelmetes jelenetek sokasága, a pörgős akció sztori, és személy szerint nekem a befejezés, a háttérben meghúzódó sci-fi koncepció, és a film mindvégig szomorkás hangulata is nagyon tetszett.

Tehát barátkozzunk meg a ténnyel, hogy a King of Thorn főleg "csak" egy látványos, akciódús scifi-horror film lett, és ehhez mérten élvezzük ki a 120 percet.