Hana egy nagyvárosi egyetemista, akinek egy előadáson megakad a szeme egy férfin. Összeismerkednek, és egymásba szeretnek, mikor a férfi váratlanul közli vele, hogy ő valójában egy farkasember. Hanát azonban ez nem rettenti el, és hamarosan két gyermekük is születik. A férfi halála után azonban az egyedül maradt anyának egyre nehezebb feladat az apjuk kettős természetét öröklő csöppségek felnevelése. Ezért elhatározza, az emberektől távol, a hegyekbe költözik, hogy gyermekei ott szabadon nőhessenek fel.
A Farkasgyermekek Mamoru Hosoda harmadik saját és, úgy érzem, eddigi legjobb filmje. Remekül ütemezve meséli el a 13 évet felölelő történetet. A hangulat hol szívbemarkoló, hol könnyed és nagyon humoros, de az átmenet mindig sima és természetes. Az összes főbb szereplőt könnyen megkedveltem. Ame és Yuki jellemfejlődése szépen végig van vezetve, Hana pedig nagyon erős főszereplő, aki azután is végig jelen van, hogy a hangsúly áttevődik iskolás korba érő gyerekeire. A befejezést csak egy kicsit kívántam volna másképp, de ettől függetlenül igen jó lett, nem túldramatizált.
A háttérzenék a háttérben maradnak, amikor kell, és jól támasztják alá a jelentek hangulatát. A végső főcím egy japán népdal, mely különösen jól illik a történethez.
Az animációért a már megszokott Madhouse, és a Hosoda által e célra alapított Studio Chizu felel. Az első részben a más technikával készült fotórealisztikus hátterektől eléggé elüt az egyszerű karakteranimáció. Ez némileg zavart, és időbe telt, míg megszoktam. A második részben azonban a hegyvidéki tájképek nagyszerű látványt nyújtanak. Itt kel igazán életre a film. A mozgások szépen kidolgozottak és dinamikusak. Különösen emlékezetes Az idő felett járó lány legendás rohanós képét idéző egyik jelenet a havas tájon.
Összességében elmondható, a film legfőbb erősségei a szokatlan témaválasztás, az egyedülálló szülő nagyon hétköznapi problematikájának egy rendkívül egyedi ötlettel való felrázása, valamint nagyon szimpatikus, rengeteg fejlődésen keresztülmenő főszereplői. Olyan mű született, melyet az animék iránt nem érdeklődő, vagy azokat egyáltalán nem ismerő közönségnek is nyugodtan ajánlható, az animék, főleg Hosoda korábbi művei kedvelőinek pedig kötelező darab.
Ismertető