×

Regisztráció

AoiAnime Közösségi Blog

Bokurano 3. rész

2007.04.29. | írta: nls | téma: Bokurano | 2994 olvasás
A pusztulás képei
Tudom, mit tettél ezen a nyáron
Aggódó tínédzserek

A következő pilóta?
Otakujiisan és lánya újra együtt
Jaj, de gonosz

Nem egészen úgy halt meg...
Szomorú tínédzserek
Isa por és hamu...

... és akkor eljő a harmadik rész. *sóhaj* Szerettem volna megvárni a subot, de az sajnos egyelőre még nem elérhető, így megpróbálom röviden összefoglalni, mit okozott bennem a 3. rész. A leírást további részletekkel fogom bővíteni, ha kijön a a felirat. És ha lesz kedvem...

Szinopszis, vélemény

Nos, Waku nincs többé, ezt elég nyilvánvalóvá teszik ebben a részben. Az epizód néhány lényeges (?) momentummal foglalkozik. Az első a csata utáni döbbenet és bizonytalanság, szomorúság egy társ elvesztése miatt. Jun kézzel-lábbal bizonygatja, hogy nem ő volt. A második, hogy a srácok jól tudják titkolni, mi történt Wakuval, aki a csata után nem teljesen tisztázott körülmények között elhunyt az ominózus zakó következtében. Mindenki előadja az egyeztetett, színezett kis sztoriját a valamiért roppant barátságosnak mutatkozó nyomozóknak. Természetesen fingja nincs senkinek, mi van Wakuval. Jó fej volt, de hát jaj, nincs többet. Na erről ennyit. Ezután mindenki legközelebbi hozzátartozói a rendőrőrsre érkeznek, a srácokat hazaszállítandó. Igazából örülök, hogy láthatjuk őket, de tekintve, hogy a továbbiakban zérus közeli szerepük lesz 1-2 kivételtől eltekintve, nem ez volt a leghőbb vágyam az epizódot várva. Ezek után részesei lehetünk Waku hosszadalmas temetési procedúrájának és a gyászszertartásnak. Biztos, ami biztos alapon megtekinthetjük a srác elhamvasztott maradványait is. Mindenki szomorú, a jányok rínak, a fiúk komoly arcot vágnak, a szülők meg oda vannak. Nade... közben kiderül (legalábbis a mangában kiderül, és amennyit értek a filmből, onnan is), hogy Waku már azelőtt eltávozott az örök lolimezőkre, hogy vízbe fúlt volna vagy egyéb módon halálát lelte volna. Oh, WTF? No, ez azért már valami. Talán itt valami sokkal doomosabb van a háttérben, mint holmi óriásrobotok vezérlése gondolattal, és a világmegmentőnek járó érmék beszedése. Időről időre láthatjuk még a pilótafülkében fel-alá röpködő (és valószínúleg gonosz terveket szövögető) Koemushit is. Köszönjük, szeretjük őt, de nem így. Ahhoz nem elég baljóslatú a megjelenése, hogy komolyan vegyük. Ja, és még valami. A mangában csak sokkal-sokkal később megjelenő esemény, hogy Komo a rendőrtiszteknek és az apjának (magas rangú katonatiszt, talán ezredes) beszámol a történtekről, a nagy robotról és az hozzá kapcsolódó sztoriról. Kár volt ezt elsietni. Hogy ez hogyan görgeti tovább az animét, az még számomra rejtély, de remélhetőleg a következő részben már megsejthető, hogyan szeretnék továbbvinni a történetet. Mert ez most - akárhogy is nézem - egy filler volt, amelyben azért történik egy-két lényeges dolog, és ha minden igaz, a következő pilóta személye is világossá válik az epizód végén: Kodama.

Eltérések a mangától

Nos, vannak ilyenek, pontosabban ebben a részben csak ilyen van. Amit sajnálok kicsit, az a már említett, és véleményem szerint elsietett beszámoló Komoéknál. Ha már itt tartunk, Komo apja egy roppant kemény, érzelmeit - főleg lánya irányában - kifejezni szinte teljesen képtelen apa szerepét kapta a mangában. Itt először azt hittem, hogy nem is az apjával beszél a lány, annyira megváltoztatták a karaktert. Kár volt érte... Ehhez kapcsolódik egy emo kis sztori is, amit remélem, még megkapunk, mert véleményem szerint roppant fontos momentum, főleg a majdani karaktersztorival összefüggésben, melyeknek sorában Komoé talán a legjobban kidolgozott, mégha oly csöpögős is. Jó lett, na. A többi eltérés mind animés találmány, a hosszadalmas temetési procedúra, gyász, találkozás a hozzátartozókkal, etc, mindent felsorolni fölösleges. Ezek az események - különösebben a hosszadalmas gyászolás - talán fölerősítik néhány későbbi fontos mozzanat jelentőségét, esetleg kontrasztot képeznek, meglepetést előkészítenek... vagy szimplán csak fillerek. Esetleg levegővételnyi idő a stúdiónak a "Na most hogyan tovább?" kérdés megválaszolására.

Ma este, a következő részben talán kiderül.

Hozzászólás (0)

Bokurano 2. rész

2007.04.22. | írta: nls | téma: Bokurano | 2924 olvasás
Koemushi, a kis ganaj
Mindenki a magáét...
Mikor kicsi voltam, menő voltam

Waku most még örül
Kúszik-mászik
Let's fight!

A helyiek dokumentálják az eseményeket
THIS... IS... EEEAAAAARRRTHHHH!!!
WTF, leesett!

Na, itt a várva várt második rész, most 100%-kal több Koemushival! Egy kicsit rövidebb leszek, mint a múltkor (talán). Továbbá úgy döntöttem, hogy a mangától való eltéréseket külön szedem a főrész után (van mit írni oda is), és próbálok valami rendszert szedni a bejegyzésekbe, ne csak összevissza gondolatok halmaza legyen.

Szinopszis, vélemény

A sztori ott folytatódik, ahol legutóbb abbahagytuk. A városban mindenki a "földrengésekről" beszél, a helyi jard meglátogatja a srácok lakóhelyéül is szolgáló intézményt. Szobájukban hosszadalmas okfejtésbe bonyolódnak arról, hogy ki miért akar annyira nagy robotokkal emberiséget megmenteni. Kicsit sokat beszéltetik a kölköket, remélem, hogy nem ez fogja helyettesíteni a szereplők epizódjait, melyek a manga egyik legfontosabb részét képezik. És igen, IGEN, megérkezik Koemushi, akinek a hangja... hát, nem egészen ilyennek képzeltem (mások sem). A színész tudja a dolgát, de az arcozós, pökhendi, én-tudok-mindent stílus nem igazán jön át, vagy nem úgy, ahogy vártam, nem beszélve arról, hogy mesterséges lényként egy némileg kevésbé emberibb hangot kölcsönözhettek volna neki a hangmesterek. (Bocs, de valahogy nem tudom rávenni magam, hogy az angol nevet használjam, vagy a magyar megfelelőt, dehát tulajdonnév...) A már szokásossá váló teleportálás után mindenki megkapja a testre szabott ülőalkalmatosságát, majd kiderül az első pilóta személye: Waku. Ezután az elsőrendű főszereplőjelölt előadja magát, a többieket nem kis zavarba hozva, majd megismerhetjük az - animében kissé kurtára-furcsára sikerült - első háttértörténetet, mely Waku focis múltjába enged csöppnyi betekintést. Némi közjáték, és máris megjelenik enemy #2, egy bazinagy... imádkozó sáska (később erről bővebben). A város ismét megkapja a napi földrengésadagot (köszi Gonzo, az effekt, ahogy teleport után lezakkan az ellenfél, nem volt olyan rossz ötlet), miközben a csapat elnevezi a robotot: Zearth (The Earth -> ze.aa.su, varj rá gombot, kettőt). Némi szabadfogású birkózás után Waku egész egyszerűen szétrúgja ellenfele fejét (azaz valahol a tor és a fej között pusztít), ezzel megsemmisítve annak legérzékenyebb pontját is. A küzdelem végeztével Waku kérésére Koemushi Zearth egy titkos teraszára teleportálja a frissen debütált világmegmentő csapatot, ahol Waku ismét kedvére kiüvöltheti a belét, majd olyan történik, amit senki nem várt... Waku Jun egy - még tőle is - barátságosnak nevezhető könyöklése után a mélybe zuhan a valahol az óriás monstrumon kiépített, szélfütyülte teraszról - vajon a húgát (igen, Kana) most is szórakozásból püfölő, idegbajos Jun lökte le, vagy valami egyéb botlás következtében? Kiderül a következő részből.

Nos, elnézve másodjára is, immár felirattal a második részt, egyelőre úgy tűnik, hogy a sok kisebb-nagyobb változtatás ellenére az anime meg fogja állni a helyét önállóan is, és nem kell a manga árnyékában ólálkodnia. A dráma a célnak megfelelően kivitelezett, bár a srácok beszélgetései nem nélkülöznek némi szenilis jelleget - köszönhetően a forgatókönyvírónak -, itt tehát akad még csiszolnivaló; a mechák CGI-je még mindig elég középszerű, de a harc atmoszférája, a hangvágás és a küzdelem elég izgalmat nyújt. Kis extra a városlakók viselkedését bemutató jelenetsor a katasztrófával felérő küzdelem alatt, ám sajnos úgy tűnik, hogy ezért egyéb, apróbb momentumok kihagyásával kell fizetnünk, melyek pedig a mangában az eredeti szerző furcsa humorával fűszerezve nem egyszer széles vigyort csaltak az arcomra. Az összhatás más, mint a mangáé, de erről lentebb.

Eltérések a mangától

... melyek különösebben zavartak. Ehh, az a sáska... na, azt nem kellett volna. A stúdió a jelek szerint mindenképpen valami "szokványosabb", hihetőbb monsztát akar szembe állítani Zearth-tel, pedig ezzel pont azt az idegenszerű, egyedi mechakoncepciót és designt irtják ki az animéből, mely az eredeti író sajátja. No mindegy, a lényeget hozta így is. (Szívesen linkelnék az eredetiről egy képet, de aki akarja, inkább lapozza fel a mangát, és lesse meg azt a háromszög keresztmetszetű, lándzsaszerű izét, mely önmagát veti az ellenfél testébe, és amely a 2. Angel ... izé, ellenséges mecha lett volna.) Most fátylat rá (jó vastagot). Viszont Zearth fenevadszerű mozgása, ahogy "négykézláb" megközelíti legújabb prédáját, már majdnem... cool. A statikus mangához képest ez végülis ügyes kis húzás. Koemushi: róla írtam fentebb - ez van, majd megszokjuk. Egy "ezminekkellett" tetkó Waku vállán. Waku kerettörténete eleve sem nagy szám, de itt megúszhattuk ásítás nélkül az 1-2 suta kis képpel illusztrált egyik korábbi focis sikerét. A mangában a társaság nem dumál ennyit, a történet egyes elemei kissé deformálódtak, de fogadjuk el, hogy ez egy adaptáció, és nem kell végigjárnia ugyanazt a nyomvonalat. Legalábbis egyelőre előlegezzük meg a készítő stúdiónak, hogy értik a dolgukat. A manga zsenialitását súrolni sem fogják (erre amúgy is nagyon kevés esetben volt csak példa), de ettől még lehet jóféle adaptáció belőle.

A következő rész meg már itt liheg a nyakunkon...

Hozzászólás (0)

Bokurano 1. rész

2007.04.15. | írta: nls | téma: Bokurano | 5616 olvasás
Bokura no...
OMG mizugi
Ze Rori

Kokopelli hamisan somolyog
A Csipet Csapat
Innen már nincs megállás

Jön az ellen
Kokopelli oktat
Az ellen szörny halála

Aah, aaah... ahh. No, sikerült végre eljutnom addig, hogy megírjam ezt a blogot. Ez az első alkalom, hogy itt, az AoiAnime hasábjain blogolok, úgyhogy remélem, érdekes lesz, yoroshiku~! Ez az első blog kicsit hosszú lesz, továbbá elég személyes jellegű is, az elejét nyugodtan ugorja át, aki nem szereti az ilyet. Azért igyekszem majd tárgyilagos és tényszerű lenni a személyes élmény megosztása (lévén ez egy blog) mellett. Tehát egy kis kitérő következik...

Kezdjuk egy kis "történelemmel", és egy afféle műajánlással. Miután átrágtam magam a Mohiro Kitoh által írt Narutaru mangán (melyből egy, a manga történetét félig feldolgozó anime sorozat is készült), ill. a hozzá tartozó tonnányi szinopszison (merthogy fordításban még az sem jelent meg végig, a japántudásom meg izé, szóval hiányos), elővettem a nagy kérdést: mit is csinál ez a fickó mostanában? Bokurano-t rajzol, ír az Ikki-be. Hm, na jó, nézzük meg. Jé, megvan fordításban végig, ami kijött. Hát... nem túl izgi, sok ismerős arc és sok loli, valami bazinagy meka meg sok angst, mi ez az egész? Azért olvassuk tovább, hátha visszatér a Narutaru-feeling. Nos, az nem tér vissza, ez a történet teljesen más, de egy csöppet sem kevésbé zseniális. Ami azt illeti, pár fejezet (többeknek a 12. volt a töréspont, nekem kicsit korábban) elolvasása után nem tudtam letenni, és kénytelen voltam végigolvasni együltő helyemben az egészet (akkor 38-at; havonta jelenik meg, mostanáig 41 fejezet jött ki a magazinban). A Kitoh-ra jellemző földöntúli, szokatlanul idegen design, a karakterrajzok minimalista, de annál hatékonyabb megjelenítése, vagy a szokatlanul mély perspektívából bemutatott karakterepizódok olyan elemei ennek a mangának, melyek kötelező olvasmánnyá teszik a mangás sci-fi műfaj rajongói számára (tessék elolvasni).

Node ez egy anime blog, úgyhogy írok az animéről is :) Nem fogom tudni elkerülni (igazából nem is nagyon akarom), hogy ahol helyénvalónak látom, ott összevessem az animált feldolgozást annak eredetijével, a Bokurano mangával. A fentiekből talán kiderül, hogy nem kis várakozással tekintettem az anime elé, amikor megtudtam, hogy lesz. Kitoh Bokuranojának soryboard-szerű, roppant meggyőző képi világa egyenesen filmes vagy animés feldolgozásért kiált. Most megkapta... ;)

A készítő stúdió, a Gonzo nem sok jóval kecsegtet, láttunk már tőlük sz@rt és aranyat is bőven, az ultimate story destroyer funkcióról nem is beszélve. A rendező... (Hiroyuki Morita - GSC, Kiki, Noein, Planetes, elég vegyes a kép) érdekes kijelentéseket tett a készülő animével kapcsolatban, mely szintén nem sejtet sok jót, de erről majd később (amikor már nem spoiler). A seiyuu castban vannak nagy nevek (Akira Ishida, Mamiko Noto, hogy 2 fontosabbat említsek), ez pozitív. A nyitó/záródal pedig Chiaki Ishikawa szerzeménye és előadása, és nagyon jóra sikeredett (ahogy ez egy See-Saw énekestől elvárható; már várom a júniust, amikor kijön a single).

Nézzük hát az első epizódot. Egy rövid jelenetsor bemutatja a szereplőket, mindenkiből kapunk egy kicsit, az alapszituációt és a nyári táborban kialakult laza kapcsolatrendeszert asszimilálhatjuk. Kana az ügyeletes cute loli, akiért mindenki oda meg vissza, és akit persze utál a bátyja, ne legyen egyszerűen csak cute loli. Igazából, ha eredetileg az animét látom (és nem ismerem Kitoh-t), akkor csak legyintek ebben az óriási '07-es dömpingben, hogy egy újabb kid's show, esetleg átpörgetem az elejét. Nos, ezt ne tegyük, szükségünk lesz később az infóra ;) Eztán unalmukban persze meglátogatják a srácok a tengerpart melletti barlangot, és találkoznak a fura szerzet, kissé (kissé?) szórakozott Kokopellivel, aki felvázolja nekik az általa készített játétok játékát az übermekával, amelyben természetesen a világ megmentése a feladat. Sokszor, egymás után, egy hasonló übermeka legyőzése által. A játékban való részvétel feltétele egy szerződés megkötése, melyet egy különös fémállványzatra való tenyereléssel kell hitelesíteni (mindenki megköti, kivéve Kanát, akinek megtiltja bátyja). Aztán reccs, mindenki 1 villanás alatt a parti homokban elterülve találja magát, és amikor meglátják az 500 m magas mostrumot, majd mellette egy másikat - mely épp az ideteleportálás közbülső fázisában leledzik - megkezdődik a 15 kamasz életreszóló kalandja... Azt hiszem, ennyi elég a történetből, nézzük, milyen kvalitásokat sikerült felvonultatni a Gonzo stúdióban dolgozó szorgos kis animátoroknak és kollégáiknak.

Először is, a seiyuu cast jól el lett találva. Mamiko Noto majdnem tökéletes, mint Komo, a többiek sem hagynak igazán kívánnivalót maguk után, Kokopelli 1 epizódos szerepe is megkapta, ami kijár neki. Ugyan az anime manga Kokopelli 1-3. fejezeteit dolgozza fel úgy-ahogy, sajnos nem találkozhatunk Koemushival (Dung Beetle/Ganajtúró), pedig őszintén szólva az ő hangjára lettem volna a legkíváncsibb (na majd a második részben). A karakterintro kissé esetlen és kissé felemás, bár nyilvánvaló, hogy a mangában alkalmazott tablószerű bemutatás itt nem állja meg a helyét. Pár időrendi csere és apróbb insertek a mangához képest, semmi extra, ettől még nem lesz semmi sem rosszabb (egyelőre jobb se). A cockpit, a lobotto vezérlőterme a különféle székekkel kis átalakuláson esett át, jobban örültem volna, ha az "ezerszem" megoldást meghagyták volna, majd meglátjuk. A harc légköre, a háttérzene és a hanghatások el lettek találva. Nagyon atmoszférikus az ütemes zaj (zene) a harc előtt, ill. közben. A világítótorony fenyegetően köröző fénykévéje kiválóan erősíti az összhatást. A pilótafülkében kínált látvány meggyőzően mutatja be az egymással összecsapó monstrumok fizikai méreteit. Összességében sikerült összehozni a csatajelenetet.

Egy dolog kissé bosszant, hogy a Kitoh-féle eredeti mecha-designt nem találták megfelelőnek a produkció tejhatalmú urai (vagy ki tudja, nincs elég nagyteljesítményű rendering számítógép?), és némileg egyszerűsítették, alakították, "racionalizálták" őket. Kár volt. Sajnálom azt is, hogy kihagyták a vadászgépeket (nomeg a hadsereg jelenlétét úgy overall), bár pótolták pár ügyefogyott polgári "megfigyelővel" a külvilág által érzékelt benyomást. Hogy az egész az éj leple alatt, sötétségben játszódott, kissé csökkenti a dolgok monumentális jellegét, így sajnos nem sok látszik a harcoló felekből sem. Egyébiránt az animáció viszonylag konzisztens, bár nem igazán kiemelkedő, a hátterek megfelelően kidolgozottak. A hanghatások rendben vannak, ebben a tárgykörben a Gonzo nálam jó helyen áll az NHK meglepően jól sikeredett hanghatásai óta (bár a sound director nem ugyanaz). Ha így megy tovább, ki lehet hozni a rendelkezésre álló alapanyagból, amit kell.

Végül nem álltam fel csalódottan az első részt megnézve, akár jöhet is a következő ;)

Hozzászólás (4)