A szervezők írása:

A „Hagyományok a japán eszmetörténetben” című sorozat régen várt második része szeptember 18-án debütál! Megtudhatjátok, az Edo-korban (1603-1868) milyen sajátosan jelennek meg, illetve értelmeződnek át a konfuciánus tanítás egyes elemei, és miként válik Japán ősi hagyománya, a sintó központi jelentőségűvé a korszak második felére. Bár a neokonfucianizmus, avagy japánul shushigaku (朱子学) valószínűleg már a 12-13. század fordulóján elérte a szigetországot, hosszú ideig csupán buddhista kolostorok szerzetesei foglalkoztak tanaival. Nagyobb jelentőséget a 17. században, a Tokugawa sógunátus hatalomra kerülésével nyert; ekkor Fujiwara Seika, valamint Hayashi Razan munkássága révén terjedt az irányzat. Ám az évek előrehaladtával egyre többen illették kritikával a neokonfucianizmust; ehhez köthetően alakultak ki a mitogaku (水戸学) és kokugaku (国学) irányzatok, valamint jutottak szóhoz olyan híres gondolkodók, mint Ogyū Sorai. Ezekről és sok más érdekességről beszél Dr. Takó Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Japán Tanszékének oktatója a Japán Alapítvány következő digitális előadásában.

Mi? Hagyományok a japán eszmetörténetben 2. – Az „út” az Edo-korban

Mikor? 2020.09.18. 18:00

Hol? https://www.youtube.com/watch?v=1kp-VqedbZc&feature=youtu.be