Sophie egyszerű fiatal lány, aki egy kis város kalaposüzletében dolgozik. Egy nap a városba érkezik Howl, a varázsló hatalmas mozgó kastélya, és ezen a napon Sophie élete örökre megváltozik. Egy véletlen folytán találkozik magával Howl-lal, majd kiderül, hogy nem csak a varázsló jelent meg a városban, hanem régi ellensége, a gonosz boszorkány is, aki Sophie-ra szörnyű átkot küld: öregasszonnyá változtatja a lányt.
Sophie ezért elhagyja a családját, és elindul, hogy megszabaduljon az átoktól. Szerencséjére ráakad Howl kastélyára, ami inkább egy furcsa összetákolt járműre hasonlít. Itt találkozik Calcifer-rel a tűzdémonnal, Markl-lel, Howl segédjével, és magával Howl-lal, a varázslóval. Sophie elhatározza, hogy velük marad, és felcsap takarítónőnek a különös kastélyba, abban a reményben, hogy itt sikerül megszabadulnia a boszorkány átkától. A külsőre öreg, de lélekben még mindig fiatal lánynak köszönhetően hamarosan családias lesz a légkör a kastélyban, a boldogságot azonban beárnyékolja a háború, melyet a város folytat, és Howl titka, melyre apránként fény derül.
Akinek volt szerencséje végignézni Miyazaki Hayao összes anime filmjét, annak valószínűleg feltűnt a váltás, ami az 1997-es Mononoke Hime (A vadon hercegnője) és a 2002-es, Oscar-díj nyertes Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro szellemországban) között történt. Chihiro története sokkal szimbolikusabb, elvontabb volt Miyazaki korábbi munkáinál, és legújabb filmje, a Hauru no ugoku shiro (A vándorló palota) ugyanezt a vonalat viszi tovább. Miyazaki a történethez Diana Wynne Jones angol írónő 1986-os, azonos című regényét vette alapul.
Miyazaki ezúttal talán még erőteljesebben épít a látványra, és az érzelmekre. Ősszefüggő, lineáris történet helyett a film inkább sok rövid jelenetből áll, melyekben a szereplők érzelmei sokkal fontosabb szerepet kapnak, mint a cselekedeteik.
A film elsődleges, központi eszköze a karakterek, melyek igen szokatlanok és egyediek. Már önmagában az is igen bátor döntés, hogy a főszereplő ezúttal nem aranyos kislány, hanem egy öregasszony, igaz, fiatal lélekkel. Mint később kiderül, ez a végletes ellentét a külső és belső között kulcsfontosságú eszköz a történetben, ahol a fiatal, jószívű varázsló lelke mélyén borzalmas szörny nyugodhat, vagy a gonosz boszorkány a felszín alatt lehet hogy csak egy szánalomra méltó, öreg, magányos néni.
Külső megjelenését tekintve a film igen kiemelkedő, a rajzok élénkek, tiszták és nagyon részletesek, az animáció pedig nagyon szép, folytonos. A történet egy 19. század végi - 20. század eleji európai környezetbe van helyezve, és Miyazaki korábbi filmjeiből számtalan elem visszaköszön.
A film igen szimbolikus, a jelenetről jelenetre ugrálás nagyon gyenge kohézióval, a szereplők közti viszonyok másodperc alatti megváltozása, a hihetetlenül fantáziadús jelenetek igen nagy képzelőerőt kívánnak meg a néző részéről.
Kisebb gyerekek számára nem biztos, hogy a film megfelelő választás. Egyrészt a film hosszúsága miatt, másrészt mert a történetben jó és a rossz nem választható el egyértelműen egymástól, a szereplők indítékai nem mindig világosak. Egyes jelenetek, szereplők pedig meglehetősen félelmetesek.
A mondanivaló ezúttal nem értelmezhető annyira egyszerűen, de mint sok korábbi Miyazaki-animében a háború, mint fő ellenség itt is megjelenik, és a film egyértelműen kihangsúlyozza a békés együttélés, a törődés, egymás megértésének fontosságát.
A Howl's Moving Castle-t elsősorban azoknak ajánlanám, akik kedvelik a fantáziadús, látványos meséket, és nem bánják, ha kidolgozott történet és reális jellemek helyett a látványon, és az érzelmeken van a hangsúly.
Hozzászólások:
Kiváló anime, mint minden Miyazaki mű. Pedig ritkán mondok/írok ilyet. Bár nekem a Chihiro, a Totoro, Kiki, Mononoke, Laputa és Porco Rosso mind jobban tetszett, azért ez is egy valódi Miyazaki darab. Aki ismeri Miyazaki urat, annak nem is kell többet mondani, aki meg nem, az ismerkedjen meg vele, és műveivel sürgősen!
Csatlakozom az előttem szólóhoz, habár számomra Miyazaki-sama minden művem MESTERMŰ! Gyönyörű történet, és végre sikerült megszereznem angolul a regényt is. A japán és magyar szinkron is kivételesen jól sikerült. A magyaron meg is lepődtem, hogy végre nem egy gagyimax-szintű szinkront hoztak össze.
Számtalanszor láttam ezt az animét és azt kell, hogy mondjam: mestermű. Eddig kb 6szor (ha nem többször) néztem végig és megunhatatlan :-) Ajánlom mindenkinek ;-)
Hozzászólás írásához jelentkezz be.