Bones, Bones.... BONES... *sóhaj* Tényleg igaz az, amit valaki mondott róluk: eszméletlen jó animéket csinálnak, de befejezni általában nem tudják őket. A Juuouseire ez pontosan igaz, hozzátéve, hogy itt az írók már helyből hátrányból indultak, hiszen egy olyan sztorit kellett 11 epizódba belepréselniük, amihez minimum 13 kellett volna. Mégis, ez nem igazán kifogás arra, hogy sikerült tökéletesen félreérteniük a történet lényegét... no mindegy. Van egy olyan érzésem, hogy hosszú lesz ez a bejegyzés, úgyhogy valószínűleg egy külön bejegyzésben fogok végső értékelést adni a Juuouseiről. Így röviden csak annyi, hogy nagyon tetszett, nagyon megszerettem, és véleményem szerint egy nagyon jó kis anime... még az enyhén elcseszett (de végülis azért élvezhető) utolsó résszel együtt is.

Mindenesetre, uccsó epizód. A sztori összefoglalva: stuff happens, people die. :D;; Thorék megérkeznek Hecatéra, az Io-II laboratóriumba, ahol az a kellemetlen tény fogadja őket, hogy az ott tárolt, időközben önálló életre kelt chimaerai növények unalmukban lemészárolták az ottaniakat (emlékezzünk, a chimaerai növények húsevők). Thor, Sigurd és kis csapatuk a Valkyrie (= központi számítógép) keresésében előrenyomul, és megérkezik egy sötét terembe, ahol hirtelen meztelen emberek bukkannak elő és kezdik irtani őket. Némi zavar után kiderül, hogy a ezek nem mások, mint az egykori chimaerai "királyok" - a Valkyrie egymás után éleszti fel őket, hogy megvédje magát. Míg Sig elintézi a támadókat (hja kérem, kiváló reflexek és emberfeletti erő nem védelem a golyók ellen), Thor nemes egyszerűséggel cafatokra lövi a maradék, sztázisban fekvő királyt.

Ekkor hirtelen egy hologram jelenik meg, és nem más szólítja meg a társaságot a Valkyrien keresztül, mint Thor "anyja", Eva Klein... jobban mondva, mint a mangából egyértelműen kiderül, a Valkyrie így, pszichológiai hadviseléssel próbálja jobb belátásra bírni a bandát. A Valkyrie érdekes információkkal szolgál: a Chimaera átalakítását mindenképpen véghez kell vinni, ugyanis ez az egyetlen bolygó, ami az emberiség új otthona lehet. A Föld ugyanis 130 évvel ezelőtt elpusztult. HOPPÁ. Az a meteor, ami 500.000 évvel ezelőtt elhaladt a Chimaera mellett, és ráállította a mostani pályájára (így lehetővé téve rajta az életet), idővel megérkezett a Földhöz, és telibe találta. Ez persze titok maradt, hiszen nem lehetett csak úgy bejelenteni, hogy "az anyabolygónk végleg elpusztult"...

A hír érthetően sokkolja Sigurdot, akinek ezzel csupán egy élet munkája ment tökéletesen kárba (btw yay, Oguri~~ nagyon jó volt ebben a jelenetben). Thor persze nem hagyja, hogy sokáig fetrengjen az önsajnálatban. Talán Sig az egyetlen, akinek tönkrement az élete? Ő legalább választhatott - Thor erre esélyt sem kapott. Thor dühösen kivonul, nyomában Dr. Lokival, a Valkyrie központi része felé, ahová nemsokára Sigurd is utánuk jön... magabiztosabban és határozottabban, mint eddig. Miután nem találnak módot a Valkyrie leállítására, Sig azt javasolja, egyszerűen pusztítsák el. Loki tiltakozik, hogy akkor az egész hely elpusztul, de Sig vállat von - csak Thor élje túl, annyi bőven elég.

Mindeközben gond van a Chimaerán, legalábbis Odin számára. A bazi golyók, amiknek a vibrálásával akarták megváltoztatni a bolygó forgási idejét, nem működnek. Egy kis utánanézés kideríti, hogy nem más, mint a növények állították meg őket - körbefonták a golyókat, így azok gyakorlatilag használhatatlanná váltak. Eközben Tizu és az időközben magához tért Zagi az utolsó embereket terelik be a Dagger Pagodába, ám a Fekete Törzs egyik életben maradott tagja hirtelen előbukkan, és rálő Zagira... és Tizut találja el, aki a golyó útjába ugrott, hogy megvédje Thor barátját. A talaj ekkor megnyílik, és ők lezuhannak - jópár méterrel lejjebb érnek földet, ahol Tiz meghal (;_____;), Zagi pedig rádöbben, hogy a Chimaerának, a természetnek "lelke" van... és nem hagyja magát elpusztítani. Hogy ezután mi történik vele, azt nem derül ki (de a mangából tudjuk, hogy Tizu holttestével együtt elnyelte a föld).

Eközben Thor és Sig próbálnak menekülni az Io-II-ből, de a talaj ott sem épp biztonságos, és Sig majdnem belecsúszik egy aknába, de Thor elkapja. De Thor hiába biztatja, hogy gyerünk, másszon fel, Sig nem hajlandó rá... és ARGH, itt érik be az a változtatás, ami Third karakterét érte az animében, és aminek eredményeképpen kimaradt az egyik legjobb, legszebb jelenet... ;______; Végülis, így is szép volt meg minden (sok-sok gratula Oguri Shunnak és Doumoto Kouichinek), de nem volt akkora érzelmi ereje, mint a mangában. Az animében Sigurd ismét felveszi Third szokásos stílusát, előhúzza a pisztoláyt, és közli, hogy itt az ideje, hogy végetérjen az ő szánalmas története. "Menj haza a Chimaerára, főnök... Tiz vár rád." *DURR* Wah. ;_;

Thor nagy nehezen kikeveredik az épület tetejére, ahol észreveszi, hogy a bőre színe máris változásnak indult - a génjei még ilyen helyzetben is csak a túléléssel törődnek. (Fel lehetne tenni a kérdést, hogy ennyi erővel miért nem öt évvel ezelőtt kezdett el változni, de minek. :D;; ) Ismét átadná magát a depressziónak, ám ekkor megjelenik előtte Tizu, és kéri, hogy jöjjön haza... és mit ad isten, előbukkan egy helikopter, hogy felszedje az utolsó élő embert a környéken, Thort.

És most előreugrunk néhány évet...

Cheng és Third ex-sidekickje (mi is a neve?) egy árva kislányt találnak az elpusztult Dagger Pagoda tövében. A kislány fél tőlük, ám ekkor megjelenik Thor... aki egy az egyben úgy néz ki és úgy viselkedik, mint Third. (Na igen, szegény srácnak nem volt más példaképe... :D Btw, bár az animéből ez ugye kimaradt, szerintem ez szép utalás arra, hogy Thor nem felejtette el, de nem is utálta meg Thirdöt.) A kislánynak nincs neve, úgyhogy Thor a "Tiz" nevet adja neki, ami azt jelenti, remény... hiszen a Chimaera a remény bolygója.

....ez pedig nagyjából annyit jelent, hogy az anime írói vagy teljesen félreértették a sztori lényegét, vagy egyszerűen idejük nem volt rá, hogy kifejtsék, de erről majd a következő bejegyzésben írok.