Két nap felhőtlen boldogság. Ennyi jutott Yuuichinak...

Egy korábbi blogbejegyzésben már említettem, hogy Akiko emlékszik a hét évvel ezelőtt történtekre, csak nem akar róla beszélni. De ezúttal azért elpöttyintett ő is egy apró információt egy fáról ami ki lett vágva. Hogy miért lett kidöntve az a bizonyos fa azt már nem árulta el, de hamarosan úgy is ki fog derülni, mert már nagyon közel van Yuuichi ahhoz, hogy teljesen visszatérjenek az emlékei.
Az erre utaló jelek már megvannak, volt két olyan rövid félmásodperces képbevágás már ami szorosan a hét évvel ezelőtt történtekhez kapcsolódik. Az egyik az még az előző részben volt a csókjelenet előtt, amikor Ayu arról kérdezte Yuuichi-t, hogy átélt-e már olyan szomorúságot, mint ő. Akkor először Makoto, Mai és Shiori bukkant fel Yuuichi lelki szemei előtt, de a végére bekeveredett látszólag két oda nem illő kép is. A második pedig ebben a 20. részben volt amikor Ayu az első szerelméről kérdezte Yuuichi-t.

A rész megválaszolt két dolgot is az előző blogbejegyzésemben felírt kérdésekből. Ayu iskoláját és azt, hogy a fontos dolog hol lehet elrejtve. De, hogy mi az annak a kiderítése már Yuuichi-ra marad, de ehhez előbb össze kell szednie magát. Valószínűleg senki nem szeretne egy olyan szituáció részese lenni, mint ami Yuuichi-nak jutott most...

Más. Régóta akartam már írni a blogba arról, amihez a Kanon 20. része jó alapot szolgáltatott azzal, hogy rávilágított arra, hogy Ayu a boku szót használja saját magára. Röviden megfogalmazva Ayu egy bokukko. A való életben nemnagyon van olyan japán nő aki bokuzná saját magát, aki mégis az minimum feminista vagy valami egyéb excentrikus defektje van. Az epizód vicces formában be is mutatta, hogy mi törénne pl. egy állásinterjún egy önmagára bokuval hivatkozó nővel. Az animékben viszont elő-előfordul egy-egy bokukko, sokszor csak azoknak az otakuknak a kedvéért akik ezt izgatónak találják. A bokukko sokszor nemcsak a beszédében, hanem az öltözködésében és a viselkedésében is férfias mintákat követ, de ez nem feltétel, mivel a fiús lányra van másik kifejezés. Sokszor a helyzet hozza úgy, hogy egy női szereplő boku-t kezd használni, pl. Furude Rika Oyashiro-samától tanulta el, aki meg isteni lényként természetesen bokuzhatja magát (kisebb spoiler: Oyashiro-sama is nő). Hasonló a helyzet Shigure Asa esetében, ő az anyjától tanulhatta, akire pedig a férjétől ragadhatott rá. Dokuro-chan viszont szabadon bokuzhatja magát, angyalok esetében ez a természetesebb, bár asszem ő az egyetlen angyal aki abban az animében/mangában bokuzza magát. Ayura viszont egyik felsorolt dolog sem húzható rá (az öltözéke ugyan nem igazán nőies, de ennek is speciális oka van), de most még nem akarom leírni, hogy Ayu miért bokukko, mert túl sok spoilert tartalmazna.
A bokukko mellett van még egy másik kifejezés amit szoktak emlegetni ez az ore-onna, ezt értelemszerűen azokra a női szereplőkre mondjuk akik az "ore" szóval hivatkoznak saját magukra. Az ore már macsóférfi kifejezés az "én"-re, ezt animében is már csak olyan nők fogják használni akik férfinak akarnak látszani vagy abszolút férfias viselkedésmintákat követnek, de minimum szét fogják rúgni a fejét valakinek legalább egyszer. Ilyen szereplő például Matsubara Kaoru/Buttercup a Demashita PPGZ-ben, Okuzaki Akira a My-HiME-ben, Tenou Haruka a Sailor Moon-ban, szőke-Lunch a Dragonball-ban vagy Megumi Amatsuka a Tenshi na Konamaiki-ben.
Mit érdemes még leírni a lányok által használt egyes-szám első személyről? Talán annyit, hogy a lányok az atashi-t és a watashi-t használják alapban, de létezik még a watashi eredeti formája is a "watakushi". Ez utóbbit viszont animében is és a való életben is csak a felső tízezer úri nevelést kapott tagja vagy egy ultrasznob nő fogja használni. A felsoroltakon kívül is vannak még másik egyesszám első személyű névmások a japánban, de ezeket animében csak speciális esetben fogják használni, olyankor ha egy karakter jelleme ezt megköveteli. Ilyen például Mashiro Blan de Windbloom a Mai-Otomében, aki királynőhöz méltóan uralkodói módon beszél és a "wareware" szóval hivatkozik saját magára.