Nincs miért bő lére ereszteni a blogbejegyzést a második és egyben befejező részről. Minden úgy történt ahogy az a sablonnal készült forgatókönyvtől elvárható. Kellett néhány perc lelkesítő beszéd arra, hogy Haruka kikecmeregjen az angstból amit az előző rész végének sokkja okozott, ezzel egyidejűleg izgulnunk kellett Aoi-ért aki a kórházban feküdt kevés életjelt mutatva. Miután pedig mindkét lány túljutott a kritikus holtponton jöhetett az egymás nyakába borulás és a kölcsönös bocsánatkérések. Ezzel a helyzet tisztázódott, jöhetett végül a leszámolás a Négydimenziós Gróffal.

Tudom nem helyénvaló belerángatni a fizikát animékről szóló diskurzusba, mert káros a macskalányok egészségére nézve, de azért azt megjegyezném, hogyha úgy törjük el egy felszálláshoz készülődő óriásgép szárnyát ahogy az ebben az animében történt akkor ott sokkal nagyobb tűz keletkezne és nem valószínű, hogy bárki is futkározna közben a gép törzsén.

Összefoglalva a látottakat nem ez lesz az animetörténelem kiemelkedő mérföldköve (jövő ilyenkorra kb. senki nem fog már emlékezni rá - paTKany megj.), de a szórakoztató feladatát ellátta. Különösen a tuxedo nélküli Tuxedo Mask copycat. :)