Meglehetősen hálátlan dolog erről a részről bejegyzést írni. Egyrészt azért, mert talán ez az eddig legkevésbé tagolt: egy jelenet az egész, ráadásul egy csatajelenet. Az ilyesmi meg azért a Gundam-univerzumban mindig is inkább vizuális élmény volt, és eléggé nehéz és ötlettelen dolog leírni hogy „és akkor elrepült és felülről beleeresztett egy sorozatot”. Ami ezen kívül volt (az utolsó néhány perc), azt pedig inkább látni és érezni kell, mert visszaadva elég banális, és valakit vagy megfog egy jól megkomponált jelenet, vagy nem. Szóval, ez itt egy rövid bejegyzés lesz, bár már eddig is milyen sokat írtam arról, hogy nem fogok sokat írni, szóval ki tudja…
Mindenesetre, azért megkapjuk az előző rész lezárását, bár eléggé kurtán-furcsán. Nena – némi sipítozás után - egyszerűen kiesik a képből, nem tudjuk mi lett vele, pedig nekem egyértelmű volt, hogy Setsunával tart, mivel más esélye a túlélésre nem nagyon van. De így most várhatunk míg erről megtudunk valamit. Setsuna pedig vihartempóban visszaindul a Ptolemy-re, ahol éppen elemzik a helyzetet.
Tények: minden Gundam-ban aktíválódott a Trans-am System, ami rövid időre megnöveli a teljesítményt elég durván, viszont nem sokkal később, mivel eléggé rövid üzemideje van, leáll, és egy ideig, ha nem is megbénítja, de jelentősen lekorlátozza az egységeket. Kétélű fegyver, ahogy Sumergi megállapítja. És csak az eredeti Gundamokban van ilyen, a fake solar furnace nem nyújt szolgáltatást. Az új erőre szükség is lesz, mert közeledik egy minden eddiginél nagyobb támadás a Ptolemy ellen (arról hallgatnak, hogy honnan tudták meg a helyét) 26 GN-X és a teljes elit pilóta-osztag részvételével. Ajándékba megkapják még Ali-t, akiről senkinek sem tűnt még fel, hogy közveszélyes mániákus háború-imádó, és a frissen felszerelt Throne-jával (csak nem Laguna hagyott hátra némi utánpótlást hozzá?) csatlakozik a támadáshoz.
Eközben Alejandro barátunk rájött, hogy nem vált be a terve, és mérgesen néz. Nem csak hogy van egy rendszer amiről nem is tudott (és ironikus módon éppen az ő hatására lett aktív, megmentve azt a szervezetet amit el akart pusztítani), ráadásul az összes személyes adat a pilótákról törlődött a Veda-ból. Viszont Aeolia bácsi – vagy bárki, aki ott fekszik – eléggé meghótt. Szóval bármennyire is számított erre az egészre, a túlélési ösztöne nem túl erős…
A 26 GN-X hamarabb éri el a Ptolemy-t, mint azt bárki sejtette volna, fogadásukra a Kyriost és a Virtue-t küldik. Ezt nem igazán értem, hogy gondolta Sumeragi, ez a párosítás már annó a Jinkakuren támadás idején se jött be, pedig akkor csak mezei MS-ek ellen kellett harcolni…
A Dynames ezúttal (is) hátramarad, Sumeragi nem akar kockáztatni Lockon rossz állapota miatt. Tieria egész szolidáris lesz még így „végére”…
Mindketten viszonylag hamar aktiválják a Trans-am rendszert, aminek segítségével eléggé nagy irtást rendeznek. Alleljah megint összefut Soma-val, de szerencsére a rosszabbik énje valahogy kikapcsolja a zavart, így nem ájul el automatikusan, hanem képes harcolni, a Trans-am-nak köszönhetően eléggé jó hatásfokkal. Tieria ezalatt összefut Ali-val, és ha ez utóbbi nem unja meg a harcot elég gyorsan, nem sok maradna lila barátunkból.
De sajnos elfogy az elem a dúracél nyuszikból, és az ellenfél haderejének aggasztóan nagy részéből még mindig nem csináltak aprófát. De itt jön amire mindenki már úgyis számított: hát hogy egy Sumeragi kevés ahhoz, hogy visszatartsa a Dynamest: Lockon felcsatolja a GN-Armst, és nekivág hogy odavágjon. A GN-Arms eléggé oda is üt, azért annyira mégsem mint a meteor tette annó, de nem sokkal marad el mögötte. A 3 szállítóhajóból kettővel el is bánik (ezekkel jöttek a támadók, hasonlóan annó a Jinkakurenes osztaggal), ám ekkorra megérkezik Ali barátunk. Mindez kapóra jön Lockonnak, aki amúgy is vele akar leszámolni, lévén hogy közvetve ő felelős a családja haláláért (halkan jegyzem meg: nem sokkal közvetlenebb volt a részvétele mint Setsunának, bár őt is majdnem lelőtte.) Kettejük között ádáz párharc bontakozik ki, amelyben Ali nem rest kihasználni, hogy Lockon félvak, így nem tudja fedezni a jobb oldalát, így az amúgy is eléggé túltápolt fang-jaival majdhogynem kifilézi. És Setsuna még mindig sehol.
Itt kezdtem el aggódni a srácért, és mint kiderült, nem is alaptalanul.
Lockon egy hírtelen ötlettől vezérelve átadja Haro-nak a Dynamest, és ő elhagyja azt egy astro-jetpack segítségével. Megkéri a másodpilótát, hogy vigye vissza a Dynamest a Ptolemaisora, és igéri, hogy vissza fog jönni, amiről is persze ugye mindenki tudja, mit szokott jelenteni….bizony, Famous Last Stand. Annyi észrevételem van csak, hogy volt egy szakadás az űrruháján, amivel nem tanácsos űrsétálni, de ne hagyjuk a realitást a dramaturgia útjába állni (és ezt most kivételesen komolyan mondtam)
Amit csinál az mindenesetre eléggé ötletes: a rommá lőtt GN-Arms maradványaira rákapcsolja a Dynames célzórendszerét (ami ezek szerint NDK-kivehető ajtós), és azzal célozza meg az őt kereső Throne 2-t. Ez elég reménytelen vállalkozás, legjobb esetben is csak egy lövése lesz, ráadásul a rossz szemével kell céloznia. Azt értem, miért teszi az egészet, csak az esélyeit kéne kicsit jobban felmérnie….főleg hogy Setsuna azért közelít…
Bumm…. talált, de nem süllyedt. Ali meglepetten konstatálja hogy elég szép találat érte, de azért vissza tud még lőni, mielőtt kereket old. Lockon a robbanás szélén álló egységtől lebeg mind távolabb és távolabb, látszólag beletörődve a sorsába…
Az itt következő kb. 1 percet nehéz leírni, mert egy remekül megkomponált jelenetről van szó, ami elsősorban érzelmileg próbál hatni az emberre. Látni kell, na. A végén Lockonnak látszólag vége, Setsuna túl későn érkezik, a robbanás után Lockonnak semmi nyoma, ergo nem 100% hogy meghalt, de ezúttal nagyon úgy néz ki.
Ezzel összefüggésben eléggé vegyes érzéseim vannak. Egyrészt a kedvenc meisterem volt, messze a legeredetibb és használhatóbb karakter a bandából, hiányozna. Másrészt egy ilyen szép hattyúdal után eléggé illúzióromboló lenne, ha nem halt volna meg. Ami nyitott kérdés ez esetben, hogy mi a helyzet a gonosz ikertestvérével? Csak nem ugrik majd be a második szezonban a Dynames 2.0-ba? Lockon a vég előtt emleget valakit, akinek ebben a világban kell élnie… talán a testvére lenne az?
A hajón is kész tényként kezelik a halálát, és egyelőre csak a sokkolt arcokat láthatjuk, úgyhogy tegyünk mi is így egyelőre, bár, mint azt a legutóbbi bejegyzésben írtam, Gundam-pilótát korai addig temetni, amíg nem robbant rá a masinája/ nem láttuk a boncolási jegyzőkönyvet.
Mozgalmas rész volt, nagyjából mindenkit megmozgatott a sorozatban, aki képes mechát vezetni (Graham kivételével, aki továbbra sem ül GN-X-be, riszpekt és tisztelet). Ehhez képest a többi karakter kissé háttérbe szorult, ezt egyeseknél értékelhetjük, mások talán hiányoznak. Kiváncsi leszek az utolsó 2 rész mivel tudja felülmúlni az utóbbi részek egyre gyorabb pörgését.
Más: úgy sejtem mostanra már biztos mindenki (kivéve a hozzám hasonló menclave-fanok) megnézte a szezont végig, úgyhogy a blog még az eddiginél is kevésbé fog az újdonság erejével hatni. Ősztől ezen igyekszem majd változtatni: bár továbbra sem fogok más sub-ot nézni, de egyrészt remélem hogy ritkulni fognak a csúszások a menclave részéről, másrészt időnként lehet hogy lesz majd egy két raw-blog, ahol mondjuk nem megy az érthetőség rovására (ezt a mostani bejegyzést pl. utólag visszagondolva 90%-ban le tudtam volna írni a raw alapján), úgyhogy igyekszem majd naprakészebb lenni kicsit.
És megint más: kint van a 2. OST, végre TV-size op+Ed-del, de sajnos a wana-ból nem az ep 5.-ös TV-size van rajta, hanem a rendes változat (akkor meg minek?). Érzem, hogy valamelyik mellékszereplő character CD-jéről kell majd levadásznom, mint annó a SEED Destiny-nél a Life Goes On angol-kezdős verzióját. De vissza az OST-hez: Kawai Kenji becsületes iparosként jóféle háttérzenét alkotott: a sorozatban tökéletesen passzol a jelenetekhez, de nem az a típus ahol 1-1 dalt többször is meghallgat az ember önmagában.
Nocsak, egész normál hosszúságú bejegyzés lett ebből. Most törölhetném az elejét, de akkor meg rövid lenne : )
