A 12. rész volt az utolsó amelyik Oppamában játszódott, úgyhogy éppen ideje volt Karen hihetetlenül elfoglalt bátyjának bejelentkeznie végre egy látogatásra. Vagyis igazából Otoha győzködte addig Karent, hogy hívja meg mielőtt még behajóznak. Ani-sama válasza pedig pozitív volt a megkeresésre.

De hogy ne menjenek a dolgok simán, pont a látogatás napján történt egy tengeri baleset, ahova kérték a Sonic Diverek segítségét. Ráadásul közben Otoha és Eika gépét már becsomagolták és elszállították az új állomáshelyükre, egy gép pedig kevés lett volna az akcióhoz, úgyhogy muszáj volt Karennek és Elisenek mennie. Ezért aztán az időközben megérkező bátyus csak annyit láthatott a hugicából, ahogy felszáll és elhúz a messzeségbe.

A mentőakció alkalmat adott egy hosszú beszélgetésre Karen és Elise között a munkáról, a kötelességről és a családtagokról. Minden bizonnyal Elisenek is van egy olyan családtagja akit nagyon szeret, mert amikor rátaláltak a roncsra akkor tsundere módon ragaszkodott ahhoz, hogy Karen visszamenjen egy "innentől már boldogulok egyedül is" szöveggel. Karen megköszönte Elisenek, hogy gondolt rá, de láthatóan ketten kellettek a mentéshez úgyhogy maradt. Így Karen ezúttal sem láthatta a bátyját, de ígyis könnybe lábadt a szeme attól amikor megkapta ani-sama erre az alkalomra írt levelét.

Emellett történt azért még pár dolog a részben, például volt idő arra, hogy a lányok elnosztalgiázzanak az Oppamában történt eseményeken sok flachbackkel és szép hozzáíllő zenei aláfestéssel. Ezen kívül megismerhettük az új szolgálati helyük vezetőségét. Otohának sikerült is mindjárt fekete ponttal indítania azzal, hogy a kapitány füle hallatára eresztett el egy furcsa megjegyzést a hajóról.

Pedig ha naprakész lett volna az eheti eseményekből akkor biztos nem nézett volna rá annyira szúrós szemmel a kapitány. Mert akkor azt mondta volna a tengeri járműre, hogy Nice Boat...