A harmadik rész először egy fontos triviával kezdett, megtudhattuk belőle, hogy Hawaii-on a McDonald's-ban (helyi anime nevén a WcDaniel's-ben) is árulnak ráment (de tényleg), ami igazából helyi saimin, de ízre majdnem ugyanaz. Mellesleg az angol fordító is elemében volt, a japán beceneve a McDonald's-nak "makku" (マック) ebből lett az animében "wakku". Az amerikai szlengben viszont Mickey D's a neve, úgyhogy a feliratban a "Wacky D's" tökéletes találat volt.

A rész második felében meg kaptunk egy furcsa metaforát a szexre. Az egész kezdődött azzal, hogy Yuu ohimesama-dakko hazavitte rabolta Koizumi-san-t, akit aztán addig tömött a különféle saját készítésű rámenjeivel, amíg Koizumi-san teljesen ki nem dőlt a többszörös foodgazmustól. Yuu-nak meg teljes gyönyörhöz elég volt Koizumi-san látványa. 10/10. Az F/SN CGI sárkánya elbújhat a sarokba. :)

---

2. számú rámen

Kép: link
Google: térkép

Ezt a shio alapú teljesen közönséges ráment a Restaurant Keyaki nevű helyen ettem, ízre úgy 3/5-re értékelném egy átlagos napon, de ott és akkor amikor elfogyasztottam az istenek nektárjával volt egyenértékű. Leves még soha nem esett ilyen jól egész életemben, hogy miért azt próbálom most kifejteni röviden.

A Kurobe-szurdok Japán egyik legszebb természeti látványossága, közel függőleges többszáz méter magas sziklák között kanyarog a Kurobe folyó, amit térképen jelölt hely környékén közel karnyújtásnyira is meg lehet közelíteni. A látvány megtapasztalásához viszont rá kell szánni egy egész napot a dologra, mert a hely a jellegéből adódóan nehezen megközelíthető. A Hokuriku Shinkansen Nagano-Kanazawa szakaszának 2015-ös átadása kellett ahhoz, hogy egyáltalán beleférjen 1 napba a dolog. Kanazawából 36 perc, Tokióból 153 perc Shinkansennel a Kurobe-Unazukionsen állomás. Innen még fél órát kell zötykölődni a Toyama Chiho vasúttársaság helyi vonalán az igazi Unazukionsen-ig. Ahonnan kisvasút visz fel másfél óra alatt a szurdokba.
Ilyen laza 1500-2500 méter magas hegycsúcsok veszik körbe a szurdokot, szóval nem árt felkészülve odamenni, mert a hegyekben nagyon változékony tud lenni az időjárás. Na ezt a változékonyságot sikerült megtapasztalnom nekem is. A bázisom a szurdoktól kb. 100 km-re Himi-ben volt, ott még szépen sütött a nap. Amikor a Shinkansenről leszálltam már borult volt az ég. A zivatar meg akkor csapott le amikor beszálltam a két oldalról nyitott kisvasúti kocsiba. Nem voltam teljesen felkészületlen, de a kapucnis pulóver+esőkabát kombó csak félig volt effektív. Nem lettem vizes, de a hideg metsző szél olyan szinten kihűtött a másfél órás út alatt, hogy a végállomáson a leszállás után pár percig csak álltam egy helyben és borzongtam. Mivel a testem egyértelmű jelét adta kihűlésnek ezért nem is a túrázással kezdtem, hanem az állomásépületben található étterembe vezetett az első utam. Sima automatából jegyvásárlós önkiszolgáló étterem van a helyszínen, de nem is kell flanc oda ahova bakancsban esnek be a népek.
Valamennyit várni kellett az ételre, mert az eső miatt sokan voltak, de amint elémkerült a rámen úgy vetettem rá magam a forró levesre, mint Koizumi-san és az arckifejezésem is olyan lehetett az elfogyasztása után, mint amit ebben az animében láthatunk. Azonnal rendbehozta a hőháztartásom, a továbbiakban már nem is zavart az eső, ami később el is állt, így nyugodtan tudtam túrázni a nap hátralévő részében és megúsztam bármilyen megfázásos nyavaját egy tál rámennek köszönhetően.