A harmadik részben végre beindulni látszik valami, legalábbis most már utal pár dolog arra, hogy a készítőknek koncepciójuk is van a háttérben a sok mechafight és random karakterbemutatás mellett, aminek őszintén örülök. Azt kell hogy mondjam, végre érzem azt a meglehetősen nehezen behatárolható "Gundam-fílinget" amit eddig kicsit hiányoltam.

A rész ott folytatja ahol az előző abbahagyta: az első, és feltehetőleg nem az utolsó konfrontáció Setsuna és Graham között. Itt rögtön meg is állnék egy kicsit hogy némileg árnyaljam egy, az előző bejegyzésben írt tézisemet: a rész alapján olybá tűnik ugyanis, hogy a 00 Rezidens Maszkos Mókusának szerepét a készítők inkább erre a szőke zsugabubusra szabták, mintsem az oldszkúl-dizájnos rosszarcú Jinkakuren-es parancsnokra. Ebben a részben Graham számos olyan vonása kerül előtérbe (kiváló pilóta, taktikus, és megszállottja a Gundam-oknak, initial conflict a főszereplővel, némileg nárcisztikus személyiség), amelyek alapján inkább ő az aki itt a fő kerékkötője lesz a 4 hősünk előrehaladásának. Mindezekmellett valahogy a vágott arcú játékos is hasonló funkciót tölt be, még ha némileg kevésbé cizellált formában is. Szóval ezt a kérdést egyelőre inkább hanyagolom, amíg többminden ki nem derül a szereplőkről, mert nem világos számomra, miért van szükség 2 alapvetően hasonló szereplőre. Persze, itt a megszokott 2 hatalom helyett rögtön 3 van, lehet ezért van szükség az Unio mellett a Jinkakuren oldalán is egy élmunkásra. Hm, lehet hogy az eddig az openinget leszámítva sehol sem látott szürkehajú ifjonc az AEU-t fogja majd erősíteni? Tanoshimi....

De vissza a cselekményhez: összecsapnak az indulatok és az Exia valamint egy Flag. A küzdelem kissé egyoldalú, mert hiába jobb pilóta Setsunánál Graham, azért a Flag nem versenyezhet az Exiával, bár megpróbálja. A harcot most nem részletezném mert eléggé rövid, viszont egy fontos dologra Setsuna viselkedésével összefüggésben később még visszatérek. Mindenesetre a Flag bebukta a kezére szerelt kispisztolyt, Setsuna pedig nem tudom hogyan, de visszaszerezte a csak úgy elhajított pajzsát. :) Katagiri (akit Billy-nak hívnak amúgy. Billy Katagiri. A szülei neki se adtak túl sok esélyt...) viszont örült, mivel egy csomó infót sikerült harc közben a Gundamről kideríteni. Azért a lekapart festék-es dolgot kicsit komolytalannak érzem, de whatever. Később a 2 jómadár végre eljut AZ Uniós katonai bázisra, ahol megkapják a questet: Anti-Gundam osztag jött létre, amiben ők ketten részt fognak venni mivel első kézből rendelkeznek infókkal a gépsárkányokról. Graham az archetípusra jellemző eszelős tekintettel veti bele magát az ügybe. Persze, nem ő az akció vezetői még: Egy idős professzor, Leif Eimann vezeti a csoportot, akinek fura, kétoldalra fésül haja, tipikus idősprof hangja van, és engem valahogy a SEED Destiny Dullindall-jára emlékeztet öreg kiadásban. Miért érzem úgy hogy nemsokára összeraknak valami csodamasinát Graham barátunk ászpilóta hátsója alá?

Eközben azért folynak az események a többi fronton is: az egyelőre név nélküli zöldruhás riporternő kideríti, ki is a Celestial Being 300 éve halott reprezentánsa: bizony, nem kisebb személyiségről van szó mint Aeolia Schenbergről. Ti sem hallottatok róla? Nem baj, ez esetben jobb ha t udjátok, hogy korunk egyik legnagyobb tudós elméje, aki napenergia széleskörü alkalmazását propagálta. Még mindig nem rémlik? Lehet hogy még pár évig várnunk kell a géniuszának térnyerésére... de sok ideje már nincs, mert a jelentések szerint a vérvonala kihalt, a jelentős mennyiségű felhalmozott tudás és vagyon amit birtokolt, nyomtalanul eltünt. Hogy hogy került elő 300 évvel később, és mégis, honnan tudta hogy a világ éppen milyen állapotban lesz? Válaszok egyelőre nincsenek, bár ha engem kérdeztek, a dolog erősen Asimov-alapítvány szagú. Persze még mindig lehetséges hogy csak az arcát használja valaki fel. De ha nem, akkor ez a székből kifejezéstelenül a jövőről papoló fickó, aki a múltból jött....nos, Hari Sheldon forog a sírjában. :)

Kap végre némi képernyőidőt a 4 "főszereplő" civilben is: megbeszélik az egyik űrlift várójában (személy és teherszállítás is van ugyanis) a következő küldetést. Setsuna jogosan szól be, katonai titkokat talán nem itt kéne megbeszélni....még akkor se ha ezt a jelenetet csak azért rakták be hogy Setsuna antiszoc jelleme erősítést kapjon....meghogy nehogy megtudjunk valami fontosat Gundamok és a Ptolemaios energiaellátásáról. Az azért sejthető hogy az általánosan logikus megoldással ellentétben itt bizony a Gundamok örökmozgóak, és a "Ptolemy"-t is ők töltik fel.Tieria vissza is tér ezért az űrbe (a Gundamot alkatrésznek álcázva... Nuff said), mivel saját bevallása szerint utálja a földet. Ez karakterépítés akarna lenni? Azért ezen még volna mit fejleszteni, úgy vélem.... A többiek ezalatt random missziókra indulnak, amikről majd kapunk egy brief képet a rész végén, bár igazán nagy jelentőségünk nincs, Lockon alázza a caterpillar jellegű masinákat, Allelujah pedig drogültetvényt bombáz. Setsuna...nos, ő pedig összefut Sergei-jel, a Jinkakuren sebhelyes arcú ászával, aki bizony meg akarja magának nézni a legyőzhetetlen Gundam-et. Rövid, ám intenzív harc bontakozik ki, amit megintcsak a z Exia nyer meg Setsunának egy nála jobb pilóta, és egy gyengébb gép ellen, de éppenhogy. És itt akkor ki is térnék az említett dologra Setsuna harci technikáját illetően: a srác dühből harcol. Dühének tárgya valszeg angsty gyermekkorában keresendő, ez azonban nem menti fel. Nem gondolkodik, nem taktikáz, csak használja az ölébe pottyant hihetetlenül fejlett technikát. mind Graham, mind Sergei egyértelműen jobbak nála (remélem ezt a kettőt egyszer egymásnak eresztik még, az lenne egy érdekes harc), és előbb-utóbb valamelyikük fel is szecskázza, persze csak azért hogy átülhessen a 2nd generation Gundambe. Felmerül a kérdés hogy egy ennyire "alkalmatlan" pilótából hogy lett Gundam Mesiter. Valszeg erre a jövőben fogunk választ kapni.

Van itt még egy meglehetősen bátortalan fiatalos-romantikus szál, amit remélem nem erőltetnek túl, vagy legalábbis kevésbé awkvard formában teszik azt. Mondjon bárki amit akar, nekem ez a szőke Luise KICSIT Releena gyanús.... Node, nemis ez itt a fontos, hanem hogy úgy tűnik, mégis igazam lett egy előző bejegyzésben elhintett, megjegyzésemmel: Itt bizony kolóniákat építenek. Fura hogy a 2. rész intrójában erről még nincs szó, de most már kész tény amiről mindenki tud. Nos mit is mondjak, megtisztelő hogy a Sunrise-nál is olvassák a blogomat és figyelembe veszik említésre sem méltó teóriáimat :D Tehát, ha már így szóba került, van egy ÚJ elméletem: igazából a SEED és a 00 világa összefügg, és itt is szerepelni fog Lacus Clyne, mégpedig nemsokára. Mondom, NEMSOKÁRA... :) Na jó, abbahagyom. Mindenesetre, kolóniák épülnek. Azt ugyan kétlem, hogy ezek felépülnek a sorozat ideje alatt, de egy esetleges folytatásban akár már komoly szerepük lehet fizikailag is, itt még inkább elméletben, a lehetőségükkel fognak beleszólni a politikába és a hatalmi harcba.

Láthatunk még egy rövid jelenetet kedvenc Wan Liu Min kisasszonnyal, de a ruháján, és azon kívül hogy ismeri a már korábban feltűnő narancsöltönyös fószert. sok új nem derült ki róla. Azért továbbra is szeressük :)

A rész végén láthatunk egy újabb összefonódást karakterszinten: Saji, az egyelőre funkció nélküli fiatal szereplő szomszédja lesz Setsuna, valszeg földi inkognitóját építendő költözött be egy apato-ba. Ugyanennek a Sajinak a nővére a Schenberg-ügyben nyomozó riporternő.... eh, értem én hogy össze kell fogni a sztorit de azért ez egy kicsit túl sok a véletlenekből. Ezután egy news reportból megtudjuk hogy (bár ez nem egyértelmű) a Celestial Being által elvetett magok közül kezd beérni néhány: az IRA (mért pont az IRA? Náluk még nem is jártak...) beszünteti a tevékenységét és ezentúl jó gyerek lesz. hurrá. Előre a szebb jövő felé, tovább a Lenini úton. Vagy valami hasonló :)

Pár dolog ami még eszembe jutott: most kezd el a sorozat zenéje is előtérbe kerülni. Eddig igazán sosem éreztem úgy, hogy emlékezetes, domináns dallamok lennének a jelenetek alatt, de most kifejezetten a fülemben maradt a "Graham és Katagiri megkapják a missiont" rész alatt hallható indulószerű zene. Kenji Kawai azért méltán híres zeneszerző, bár eddig nem a fülbemászó zenei témákat kötöttem hozzá. Továbbá az openinget és az endinget is kezdem megszokni, sőt, önmagukban egész jó zene mindkettő a maga nemében, bár azt fenntartom, hogy nem való openingnek a Daybreak's Bell.